A halálspirál

Vészhelyzetben a merülőspirál az egyik leghatékonyabb süllyesztő manőver. De ölni is képes. Bruce Goldsmith rávilágít, mi vezethet ide.

Az elmúlt évben több halálos kimenetelű baleset történt, melyek közvetlen oka a merülőspirál volt. Az esetek többségében kevés repült idővel, vagy közepes gyakorlattal rendelkező pilóták repültek DHV1 vagy DHV 1-2-es ernyőikkel. A pilótákat gyakran rádión keresztül irányították, vagy egyszerűen csak maguktól döntöttek úgy, hogy kipróbálnak egy spirált - kemény spirálba kerültek, ami egészen a földig tartott.

A talajnak ütközni 10-20 m/s-mal, de akár a vízbe csapódni is, legtöbbször halálos. Az idén három ilyen esetről hallottam, ami Franciaországban történt, kettőről Németországban, egyről Olaszországban és egyről Törökországban, víz felett. A balesetek különböző márkájú siklóernyőkkel történtek, az egyetlen közös szál, ami összeköti őket az, hogy mindegyik középszintű, DHV 1-es vagy 1-2-esként hitelesített ernyő volt. A probléma nem új. Emlékszem, hogy az első merülőspirálból történt halálos baleset, amiről hallottam, a St André Les Alpes hegyei között történt, nyolc évvel ezelőtt. A pilóta itt is egy tapasztalt oktató irányítása alatt repült - távrepülést gyakoroltak. Indított egy spirált, amiből már nem jött ki.

Mit jelent a spirális stabilitás?

A hitelesített ernyőket a DHV vagy az AFNOR is teszteli az ún. spirális stabilitás szempontjából. A tesztpilóta, a tesztprotokoll szerinti standard módon, merülőspirálba viszi az ernyőt, majd felengedi a fékeket.

Ha az ernyő automatikusan, a pilóta beavatkozása nélkül, magától kijön a spirálból, akkor átment a teszten [spirálisan stabil]¹. Ha változatlan kerületi sebességgel tovább folytatódik a spirálmozgás, akkor azt mondjuk, hogy az ernyő ?spirálisan semleges". Ha a fékek felengedése után még inkább gyorsulni kezd a forgás, akkor az ernyő spirálisan instabil.

A kezdő ernyőktől elvárás, hogy azonnal, önmaguktól kivezessék és stabilizálják magukat, a haladó ernyőknél viszont megengedett az instabilitás, ha az könnyen kontrollálható. A legtöbb középszintű ernyő valahol a két véglet között helyezkedik el.

Ez így mind elég világos és egyértelmű. Akkor vajon hogy lehetséges, hogy hitelesített ernyőkkel is balesetekhez vezet a merülőspirál? Hogy a választ megtaláljuk, mélyen le kell ásni a felszín alá, mivelhogy ami kívülről egyszerűnek látszik, az valójában sokkal bonyolultabb.

Történelem

1997-ben a DHV technikai részlegének egy csoportja, Hannes Weininger vezetésével mélyreható vizsgálatot végzett a siklóernyők spirális stabilitásával kapcsolatban. Már akkor is problémaként tartották számon a merülőspirált, különösen a kis oldalviszonyú ernyők esetén. A DHV azt találta, hogy sok ernyő spirálisan instabilként viselkedik. A teszt során majdnem az összes kis oldalviszonyú ernyő megbukott a spirálbeli viselkedése tekintetében.

A DHV végül arra a következtetésre jutott, hogy gyakorlatilag minden kis oldalviszonyú ernyő megbukik a teszten, ha a merülő sebesség elég nagy. Ennek eredményeként elhatározták, hogy a maximális merülő sebességet egy meghatározott, még elfogadható értékben rögzítik.

Megmérték a biztonságtechnikai kurzusokon, hogy a hobbi pilóták mekkora merülő sebességeket érnek el, és azt találták, hogy a legtöbb merülés 14 m/s-nál nem nagyobb. Ennek megfelelően a DHV teszt most már a maximum 14 m/s sebességű merülőspirálból való kijövetelt vizsgálja. A teszt azt is kimondja még, hogy ha egy ernyő 14 m/s felett spirálisan instabillá válik, akkor is könnyen kontrollálhatónak kell lennie ahhoz, hogy megkapja az 1-es, vagy 1-2-es minősítést.

Ez alatt a vizsgálat alatt még arra a megfigyelésre is jutott a DHV, hogy alapvetően kétféle spirál létezik: a ún. ?normál spirál" és az ?orral lefelé néző spirál".

A normál spirál

A normál spirálba vitelhez kezdjük húzni lassan, fokozatosan, egyre nagyobb mértékben az egyik oldali féket. Az ernyő bedöntési szöge egyre nagyobb lesz, és vele együtt egyre erőteljesebb forgásba kezd. A belépőél jellemzően 45 fokot zár be a horizonttal; a merülési sebességet így ritkán lehet 15 m/s fölé vinni.

Az orral lefelé néző spirál

Ezt úgy érhetjük el, hogy bevezetjük az ernyőt egy 360 fokos normál spirálba, majd hirtelen húzunk még egyet a féken úgy, hogy a belépőél átbillenjen a szokásos 45 fokos határon, és teljesen beforduljon a föld felé. Ez nagyon hasonlít a SAT [műrepülő manőver] indításához, de annyiban különbözik attól, hogy a SAT esetén hosszabb ideig tartani kell ezt a fékhúzást, hogy a belépőél a föld felé nézés pozícióján túllendüljön. Az orral lefelé néző spirálban nagyon nagy lehet a merülő sebesség, jellemzően 20 m/s feletti.

A DHV következtetései

A vizsgálat eredményeként a DHV Info magazin két cikket jelentetett meg a témában - az egyiket Christoph Kirsch (FreeX tervező), a másikat Stefan Müller (Firebird tervező) írta, még 1998. környékén. Alapvetően mindkettő arról szólt, hogy a merülőspirál egy veszélyes manőver, melyet csak vészhelyzet esetén szabad alkalmazni.

Külön kiemelték, hogy a DHV csak 14 m/s merülősebességig teszteli az ernyőket, és hogy e felett a stabilitási jellemzőik nagy mértékben megváltozhatnak.

A DHV végül azt az ajánlást tette, hogy merülőspirált csak víz felett, biztonságtechnikai tréning keretében szabad gyakorolni, és hogy kezdők ne csinálják. Hozzátették még, hogy ezt a manővert a gyakorlatban csak vészhelyzet esetén szabad alkalmazni, és minimum a talajszint felett 300 méterrel már ki kell vezetni a spirálból az ernyőt.

A spirális stabilitást befolyásoló további tényezők

A fentiek talán már így is komplikáltnak hangzanak, de mindenképp hozzá kell még adni a képhez néhány fontos változót, amelyek befolyásolják a spirális stabilitást:

1. A beülő mellhevederének beállítása: Minél szélesebbre állítjuk a mellhevedert, annál könnyebben fog kijönni az ernyő a spirálból. Az átlagpilóták általában szorosabbra húzott mellhevederrel repülnek, ez lehetett az egyik közrejátszó tényező néhány halálos balesetnél.

2. Súly: Minél jobban megterhelünk egy ernyőt, annál inkább spirálisan instabillá válik.

3. A kereszthevederek spirálisan instabillá teszik az ernyőt. Ez vonatkozik az ABS-re is, amit nagyon sok pilóta használ.

4. A fékhúzás sebessége, amivel a pilóta beviszi az ernyőt a spirálba.

5. A testsúlyáthelyezés mértéke, amit a spirálba vitelkor, illetve a kialakult spirálban alkalmaz a pilóta.

6. A pilóta tömegközéppontjának helye. Minél alacsonyabban van a tömegközéppont, annál inkább benne marad az ernyő a spirálban. Ez egy nagyon fontos tényező a tekintetben, hogy hová helyezzük a ballasztunkat.

A hitelesítő testületetek mindent megtesznek azért, hogy a siklóernyők tesztelésének standard eljárásai tükrözzék azt, ahogy a pilóták a gyakorlatban repülnek az ernyőikkel. Ha azonban a fenti változókra tekintünk, könnyen belátható, hogy bizonyos körülmények között, bármely hitelesített ernyő spirálisan instabillá válhat.

A spirális stabilitással kapcsolatba hozható balesetek számának növekedése azt vonta maga után, hogy a DHV is egyre szigorúbbá teszi a hitelesítési tesztjeit a spirális stabilitás tekintetében. Az az ernyő, amelyik egy évvel ezelőtt még megkaphatta az 1-2-es minősítést, nem biztos, hogy az idei teszteken is átmenne.

Javaslatok

Gyanúm szerint a középszintű ernyőkkel repülő, középszintű tudással rendelkező pilóták halálos baleseteit az okozza, hogy akaratlanul, orral lefelé néző spirálba vezetik az ernyőjüket. A merülés sebessége és a nagy G-erők annyira meglepik őket, hogy teljesen lefagynak, és nem tesznek semmit, miközben a talaj felé száguldanak. Ez egy nagyon egészségtelen szituáció! Szerencsére elkerülhető a probléma, ha néhány fontos vezérelvet betartunk.

1. A merülőspirál egy haladó szintű repülési manőver, amit kevés órás növendékeknek nem szabadna gyakorolni.

2. A merülőspirált először víz felett, biztonságtechnikai tréning keretében szabadna gyakorolni, csak aztán szabad föld felett csinálni.

3. Ha ki akarjuk vezetni az ernyőt a merülőspirálból, nem kell mást tenni, mint áthelyezni a testsúlyt a másik oldalra, és kifékezni a fordulót. Minél hamarabb kezdjük a kivezetést, annál könnyebben fog menni.

4. A különlegesen nagy süllyedési sebességű spiráloknál olyan mértékben megnőhet a fékerő, hogy a pilóta fizikailag képtelen a kivezetéshez szükséges, elégséges mértékű külső oldali féket húzni. Ez esetben próbáljuk meg először mindkét kezünket használva húzni a külső oldali féket. Ha már sehogy se megy, dobjunk mentőernyőt. Az idén merülőspirál miatt meghalt pilóták közül sok meg se próbálta kidobni a mentőernyőjét. Emlékezzünk rá, hogy a nagy G-erők hamar blokkolhatják a tudatos gondolkodást.

1 Szögletes zárójelben a fordító megjegyzései, kiegészítései