Repülős-ejtőernyős-stewardeses-lezuhant utasszállítós-űrhajós-meteorológusos viccek gyűjteménye II.

Gyűjtjük a repülős és ejtőernyős vicceket. Egy részük saját gyűjtés, egy részük pedig megjelent a www.pg.c2.hu siklóernyős portál fórumának Humor topic-jában. Bízván abban, hogy csecsemők és túlpihentek is olvasnak minket, benne hagytuk a szakállas és fárasztó vicceket is. Ha tudsz olyat, ami itt nem szerepel, oszd meg velünk. Jó szórakozást!

80.
Navigátor utolsó mondata:
"...vagyis balra..."

79.
A sas csukott szárnyakkal leveti magát a
sziklaszirtről, zuhan, zuhan, majd az utolsó előtti
pillanatban kitárja szárnyait, és a
földtől pár centire tovasiklik, majd vissza a
szirtre és újra ugyanezt.
Meglátja a veréb, és kérdezi a sast:
- Te sas mit csinálsz?
- Lazulok.
- Jöhetek én is?
- Persze.
Kis idő múlva arra jár a róka, és
kérdezi a verebet:
- Hát ti meg mit csináltok?
- Lazulunk.
- Jöhetek én is?
- Persze.
Együtt levetik magukat a sziklaszirtről, zuhannak,
zuhannak, félút körül a sas megszólal:
- Te róka, te tudsz repülni ?
- Nem
- Naaggyon lazaaa !!!

78.
Volt növendék a PPL megszerzése után első
egyedül repülésére indul. A
repülőgép viszont - pechjére - bedöglik,
így mindjárt az első repülésén
kényszerleszállnia kell egy mezőn. Miután
kifújta magából az első ijedtséget,
felhívja volt oktatóját, hogy mit csináljon. Az
oktató segítőkész: "Semmi gond, add meg a
koordinátáidat, és érted megyek...!"
Az oktató a koordináták birtokában
rövidesen megtalálja a lerobbant gépet, de
meglepetten látja, hogy a leszállómező
eléggé kicsi. De ha egy zöldfülűnek
sikerült leszállni ekkora helyen, akkor nehogy már
neki ne sikerüljön! - gondolja, és megkezdi a
landolást. Negyedórával később a
növendéknek sikerül a gépet kivakarnia a
mező végén terjeszkedő csalitból, majd
további öt perc múlva az oktatót is a
gépből.
"Te, mondd, hogy a fenébe tudtál leszállni ezen
a rövid mezőn?!" - kérdezi a
fölöttébb mérges oktató, miközben
kászálódik kifelé.
"Háát, izé... az igazság az, hogy én
nem itt szálltam le, hanem a mellettünk lévő
nagyobb mezőn, csak áttoltam ide a gépet, hogy neked
nagyobb helyed legyen leszállni..."

77.
A légiáruszállítás területén
történt az alábbi eset:
Megjön a londoni járat, kirakják az árut,
és elindulnak a raktár felé. Az
ügyfélváróban egy nagyon idős hölgy
vár izgatottan, már ránézésre is elkezdi
félteni az ember az egészségét.
Segítőkész kollégák frissítővel
kínálják, és rákérdeznek, mire
vár. A néni a londoni járatról várja
kedvenc cicáját. Az áru beérkezik, a ketrecben
egy visszavonhatatlanul döglött macska, égnek dobott
tappancsokkal. Pánik kitör, így nem lehet a
néninek odaadni, nyilvánvaló, hogy a
látványtól rögtön követi a
kedvencét. A raktárosokból azonnal brigád
alakul, és elkezdődik a szafari, a konténerek
környékén ténfergő, hasonló
típusú állat befogására. Csodák
csodája rálelnek egy hasonlóra, sikerül is
becserkészni, csere itt, szerva az
ügyfélváróban.
A néni mosolyog, amikor a ketrecet meglátja, de amint
belenéz, a mancsát békésen nyalogató cica
látványától dob egy hihetetlen hátast.
Elsősegély, újraélesztés,
repülősó, stb. És kiderül, hogy a hazug
ember mondás a sánta macskákra is vonatkozik. A
néni különleges engedéllyel hozta haza a
Londonban 15 évig vele élő, majd az örök
vadászmezőkre távozó kedvencet, hogy a
kandúr itthon leljen örök nyugalomra.

76.
A Condor légió magyar önkénteseit mutatták
be a spanyol vezetésnek valami fogadáson. Mivel a
többség egyszerű Kiss/Nagy/Tóth/... nevekkel
rendelkezett, a kinti parancsnok eligazította a
pilótákat, hogy hablatyoljanak valamit magyarul,
mielőtt kimondják a nevüket és tegyék
hozzá a rangjukat is, mert a spanyolok szerint annál
előkelőbb valaki, minél hosszabb a neve. A
legtöbben a tájegységük és a városuk
nevét mondták, de az egyik vidámabb srác egy
jóízű káromkodást eresztett a neve
elé. Az utolsó "spanyol" aztán mosolyogva
felelt is: "A tiédbe is édes fiam, én ugyanis a
magyar konzul vagyok."

75.
Megtörtént (Darwin díjas eset):
Larry Waters Los Angelesből egyike azon keveseknek, akik
túlélték díjnyertes
ügyeskedésüket. Larry gyermekkori álma a
repülés volt. Mikor befejezte a
középiskolát, a légierőhöz
csatlakozott abban a reményben, hogy pilóta lehet
belőle. Sajnos rövidlátó volt, így nem
sikerült álmát valóra váltania.
Elbocsátották, és kénytelen volt
megelégedni azzal, hogy a kertből figyeli a fent
elhúzó gépeket. Egy napon Larrynek pompás
ötlete támadt. Elhatározta, hogy mégis
repülni fog. Elment hát a helyi katonai boltba és
vásárolt 45 meteorológiai léggömböt
és több kanna héliumot. A helyesen felfújt
ballonok több mint egy méter
átmérőjűek. Otthon Larry szorosan
odakötözte a léggömböket vaskos
napozószékéhez. A széket dzsipje
ütközőjéhez erősítette, a
léggömböket pedig héliummal felfújta.
Beült, hogy kipróbálja, a szék a dzsiphez
kötve lebegett. Larry elégedett volt, hogy a szerkezet
működik, így becsomagolt magának pár
szendvicset, némi üdítőt, majd magához
vette sörétes puskáját - gondolván
néhány léggömböt majd kilő, ha le
akar jönni, és felkészült a
repülésre. Az volt a terve, hogy lassan fellebeg olyan
tíz méteres magasságba a kert fölött,
és ha megunja, szépen leereszkedik. A dolgok
végül nem egészen így sültek el. Amikor
elvágta a kötelet, ami a széket a dzsiphez
erősítette, nemhogy szép lassan felemelkedett
pár méteres magasságba, hanem
ágyúgolyóként lőtt ki a Los Angeles-i
égboltba, csak emelkedett, emelkedett, egészen 3300
méteres magasságig. Ilyen magasan már nem merte
megkockáztatni, hogy kilője a léggömböket.
Ezért hát fönnmaradt, félt és fázott
14 órán keresztül. Aztán tényleg bajba
került. A légáramlatok a Los Angeles-i
Nemzetközi Repülőtér fő
légifolyosójába terelték. Először egy
pilóta vette észre, aki jelezte a toronynak, hogy
látott egy embert napozószékben, puskával
repülni. A radar is megerősítette, hogy egy
tárgy lebeg 3300 méter magasan reptér
fölött. Riadóztatták a különleges
alakulatokat, akik egy helikoptert küldtek ki, hogy nézze
meg, miről is van szó. Közben sötétedni
kezdett, és a légáramlatok tovább vitték
Larryt ki az óceán fölé, a helikopter a
nyomában. Az óceán fölött a helikopter
utolérte Larryt. Amint a személyzet
meggyőződött róla, hogy Larry nem
veszélyes, megpróbáltak közelebb menni, hogy
kimentsék, de akárhányszor közelítettek, a
rotor keltette szél mindig odébb fújta a
léggömböket. Végül is a helikopter magasan
Larry fölé emelkedett, és egy kötelet
lógattak le neki, amin sikerült felhúzniuk. A
nehéz manővert ügyesen végrehajtották.
Amint földet értek, Larryt letartóztatta a
rendőrség a légtér
megsértéséért. Amint elvezették, egy
újságíró megkérdezte, miért
csinálta, mire Larry közömbösen azt felelte: -
Az ember nem ülhet otthon tétlenül.

74.
Az Ancsa pilóta műszak végén odahajítja a
kulcsot a szerelőnek:
- Te, nézd már meg a légcsavartollakat, mert
madárral ütköztem.
Szerelő visszajön öt perc múlva:
- Hát az lehet, hogy madárral ütköztél, de
hogy egy fán ült, az is biztos...

73.
Ha Isten azt akarta volna, hogy repüljünk, akkor
több pénzt adott volna nekünk.

72.
A légiirányító egy női
helikopter-pilótával beszél:
- Mennyi a magassága?
- 1000 láb
- Mi az iránya?
- 175
- Mekkora a sebessége?
- 150 csomó
- Mekkora a melltartója mérete?
- 36B........AAAAAA FFRRRRANCBA...

71.
A második világháború alatt a megszállt
Hollandiában épült egy csali, amiről a
történeteket azóta is mesélik a veterán
szövetséges pilóták. Történt ugyanis,
hogy a német "repülőtér"
aprólékos gonddal szinte teljesen fából
készült. Voltak fa hangárok, fa olajtartályok,
fa gépágyúállások, valamint
teherautók és repülőgépek fából.
Végül elérkezett a nap, amikor elkészült a
csali a legutolsó fa palánkig. Másnap kora reggel
egy magányos RAF repülőgép átkelt a
Csatorna felett, alacsonyan áthúzott a fa
repülőtér felett, tett egy kört, majd ledobott
egy nagy, fából készült bombát.

70.
Mi a teendő, ha a Mi-8-as felszállás közben nem
adja le a kellő teljesítményt, és erősen
balra húz?
- Válasszuk le róla az APA-kocsit!

69.
Az öreg MG pilóta jól bepiál este a
kocsmában, és fogad a Concord pilótájával,
hogy az Ancsa gyorsabb, mint az ő gépük. Reggel
találkozik a szerelőjével:
- Hú, vazze, kurva nagy ökörséget
csináltam tegnap. Fogadtam a Concord pilótáival,
hogy az Ancsa simán lenyomja a gépüket.
- Hát mindig hülye voltál, de mindegy, majd
kitalálok valamit.
Eljön a megmérettetés napja, a szerelőnek sok
okosság nem jutott eszébe, így egy vastag
drótkötéllel sunyiban utánaköti az
Ancsát a Concordnak. A Concord elindul, szépen
felszáll, majd pár ezer méteren szól a
kapitány az első tisztnek:
- Te, nézd már meg, jönnek-e ezek
egyáltalán.
Első tiszt hátranéz:
- Szépen tapadnak...
- Na akkor nézzük.
A kapitány tol egy kicsit a gázkarokon, a Concord majdnem
hangsebességgel repül.
- És most? Jönnek még?
- Kapitány, ezek nem nagyon akarnak lemaradni!
Jó kis gép ez az Ancsa - gondolja a kapitány - de
azért ennyire mégsem. Na mindegy, mindent belead a
főnök, szinte áttolja a gázkart a
műszerfalon, már remeg a Concord, majdnem szétesik,
mikor odaszól a társának:
-Na, most már biztos lemaradtak. :)
Hátranéz az első tiszt, de tátva marad a
szája:
-Főnök! Azt hiszem jobb, ha feladjuk. Ezek még csak
most csukják a futót, és nyilazzák a
szárnyat

68.
Egy férfi eltéved hőlégballonjával.
Lejjebb ereszkedik, lent a földön meglát egy
nőt, és odakiált hozzá:
- Elnézést, tudna nekem segíteni?
Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele
egy órával ezelőtt, és eltévedtem, most
azt sem tudom, hogy hol vagyok.
A nő a földön így felel:
- Ön egy hőlégballonban tartózkodik,
körülbelül 10 méterrel a talaj felett. Az
északi szélesség 40. és 41. , illetve a nyugati
hosszúság 59. és 60. foka között van.
- Maga biztosan mérnök, mondja a hőlégballonos
férfi.
- Az vagyok, - feleli a nő - honnan tudta?
A hőlégballonos így válaszol:
- Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam
sincs, hogy mit kezdjek az Öntol kapott
információkkal, és az a helyzet, hogy még
mindig nem tudom, hol vagyok. Őszintén szólva nem
volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az
utamban.
A nő erre így vélekedik:
- Maga pedig szerintem menedzser.
- Igen, - bólint a hőlégballonos férfi
egyetértően - de ezt honnét tudta?
A nő azt feleli:
- Nem tudja, hogy hol van, se azt, hogy hová tart. Jelenlegi
pozíciójába a kedvező széljárás
sodorta. Olyan ígéretet tett, amiről fogalma sincs,
hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévő
emberektől várja, hogy megoldják az Ön
problémáit. Igazság szerint pontosan ugyanabban a
helyzetben van, mint a találkozónkat
megelőzően, de most már engem okol érte!

67.
Utasszállító gép, indulásra készen
várakozik a kifutón. Az utasok már a
helyükön vannak, mikor végre megérkeznek a
pilóták. Két kisöreg, sötét
napszemüvegben, fehér bottal botorkál az
ülések közt, majd szép lassan elfoglalják
helyüket a pilótafülkében. Míg az utasok
értetlenül nézik egymást, a motorok szépen
felpörögnek. A gép elindul a kifutón és
folyamatosan gyorsul. A hajtómű üveghangon, a
gép szédítő sebességgel száguld, de
még mindig az aszfalton. Az utasok rémülten
néznek kifelé, ahogy vészesen közeleg a
kifutó vége. Pánik tör ki, mindenki
felüvölt. A gép hirtelen elemelkedik, az utasok
szépen megnyugszanak. Ekkor a másodpilóta
odaszól a kapitánynak.
- Pajti, mi lesz, ha ezek egyszer későn kezdenek
sikítani?

66.
A légiutas-kísérők időnként komoly
erőfeszítéseket tesznek, hogy a repülés
előtti "repbiztonsági monológjukat", -
amit mindenki un -, egy kicsit szórakoztatóbbá
tegyék. A következők valóban elhangzottak a
fedélzeten:
"A szeretőnket ötvenféle módon hagyhatjuk
el, viszont a repülőgép elhagyása csak
négyféle módon lehetséges."
"Gondolunk rá, hogy legyen dohányzó
részleg ezen a gépen. Akinek muszáj
rágyújtania, keresse meg a személyzet egy
tagját, és mi majd kikísérjük a
repülőgép szárnyára."
"A mosdókban tilos a dohányzás. Akit
rajtacsípünk, hogy dohányzik a mosdóban, annak
azonnal el kell hagynia a gépet."
"Ha a kabinban leesik a légnyomás, a fejük
fölötti rekeszekből oxigénmaszkok ereszkednek
le. Fejezzék be a sikoltozást, ragadják meg, és
helyezzék a maszkot az arcukra. Ha kisgyerekkel utaznak,
előbb saját maszkjukat rögzítsék,
utána az övét. Ha két kisgyerekkel utaznak,
döntsék el, melyiket szeretik jobban."
"Az üléspárnák fennmaradnak a vízen,
tehát vízre történő
kényszerleszállás esetén vegyék őket
magukhoz a jókívánságainkkal
együtt." Leszálláskor:
"Mielőtt elhagyják a gépet, kérjük,
vegyék magukhoz minden holmijukat. Amit itt hagynak, azt
igazságosan szétosztjuk a
légiutas-kísérők között.
Kérjük, hogy gyereket, feleséget ne felejtsenek
itt!"
"Aki utoljára száll ki a gépből, annak
kell kitakarítania."
Egy korántsem perfekt leszállás után ezt
hallhatták az utasok: "Kérjük, maradjanak a
helyükön, amíg Kenguru kapitány a
terminálhoz szökdel velünk." A pilóta közleményei:
"Örülünk, hogy nekünk vannak a legjobb
légiutas-kísérőink... Sajnos azonban ezen a
járaton egy sincs itt közülük."
"Emberek, most értük el az
utazómagasságot, úgyhogy mindjárt kikapcsolom
az "öveket becsatolni" jelzést. Szabadon
mehetnek, ahova akarnak, de kérem, maradjanak a gép
belsejében, amíg le nem szálltunk... odakint egy
kicsit hideg van - mínusz 50 fok -, meg aztán, ha a
szárnyon járkálnak, az befolyásolja a
repülési pályát."
"Az érkező reptéren 25 fok van némi
szakadozott felhőzettel, de megpróbálják
összefércelni őket, mire
odaérünk."

65.
A Southwest Airlines járatán hangzott el egy nagyon
kemény leszállást követően egy
utaskísérő szájából:
"Ez jó nagyot szólt, sejtem is, hogy mit gondolnak.
De meg kell mondanom, hogy nem a légitársaság
hibája volt, nem a pilóta hibája volt, nem is az
utaskísérők hibája volt... ez a beton
volt!"
A texasi Amarillóba tartó egyik American Airlines
járaton történt, egy nagyon szeles és
dobálós napon. A végső egyenesben a
kapitány keményen küzdött az elemekkel, majd
úgy tette le a gépet, hogy szinte belereccsent.
A légiutas-kísérő közleménye:
"Hölgyeim és uraim, üdvözöljük
önöket Amarillóban. Kérjük, maradjanak
ülve bekapcsolt övekkel, amíg a kapitány a
kijárathoz gurítja azt, ami a gépünkből
megmaradt!"

64.
A pilóta, ahogy ő mondta, keményen odaverte a
hajót a betonhoz. A légitársaság
szabályzata szerint az első tisztnek az ajtóhoz kell
állnia, és mosolyogva ismételgetni a
kiszálló utasoknak: "köszönjük, hogy
társaságunkkal repült". Egy ilyen
leszállás után - mesélte - kínos
volt az utasok szemébe néznie, számított
rá, hogy nem ússza meg kommentár nélkül.
Már majdnem mindenki kiszállt, kivéve egy kis,
öreg hölgyet bottal a kezében. - Fiam,
kérdezhetnék valamit? - így a néni.
- Miért ne, asszonyom - felelte a pilóta már majdnem
megkönnyebbülten.
- Mi történt? Leszálltunk, vagy lelőttek
minket?

63.
- Hölgyeim és uraim - szólt a kapitány -, a
járat késve indul. Ha óhajtják,
kinyújtóztathatják a lábukat a
váróteremben. Az utasok kiszálltak, csak Ray Charles
maradt a fedélzeten. A kapitány tőle is
megkérdezte, nem óhajt-e járni egyet.
- Nem, köszönöm, de nagyon hálás
lennék, ha a kutyámat kivinné egy rövid
sétára - felelte ő.
A kapitány udvariasan kivezette a kutyát. Azt
mondják, órákba telt, mire az utasokat sikerült
rávenni, hogy visszaszálljanak a gépbe, miután
látták, hogy a kapitány napszemüvegben,
vakvezető kutyával sétál...

62.
A gép már jó hosszú ideje várt
felszállási engedélyre, amikor a kapitány
végre felvette a mikrofont, és így szólt: -
Elnézést kérek a késlekedésért, de
elromlott az a gépünk, amely a csomagjaikat szokta
megnyomorgatni és a fülüket letépkedni,
úgyhogy ezt most a földi személyzet kénytelen
kézzel csinálni.

61.
Megtörtént:
Egy szép nyári napon megjelent a reptéren egy
rendőrautó, kiszáll a rendőr, és
kérdezi, hogy hol vannak itt siklóernyősök. A
vitorlázók erre mutatnak fel az égre, hogy ott:
Óbudán éppen akvárium volt. Vakarja a
rendőr a fejét, hogy ő most ezekkel mit
csináljon? Kiderült, hogy Ferihegyről szóltak
nekik, hogy túl magasan van néhány
siklóernyő, és őt küldték
intézkedni.
Persze az lett a vége, hogy némi egyeztetés
után kiment a légirendészet helikoptere is, de
akkorra már mindenki lerohadt.

60.
Megtörtént:
Ma látom, hogy a távolban egy siklóernyős
körözget...- rajtam és a Bélán
kívül ritkán fordul elő más ernyős
ezen a vidéken, ezért felhívom a
Bélát:
- Halló, Te körözgetsz itt fölöttem?
- Milyen színű az ernyő?
-Piros-kék!
-Akkor az nem én vagyok...

59.
Az oktató és tanítványa az ugrást
gyakorolják. Kiugranak a repülőből.
Miközben zuhannak, a tanítvány megpróbálja
kinyitni az ejtőernyőt de nem sikerül. Odaszól
oktatójának:
- Baj van! Nem nyílik az ejtőernyő!!!!
- Nem baj fiam, ez még csak a gyakorlat.

58.
Repülőn, miután leálltak a motorok:
Kérem, mindenki maradjon a helyén, ne
nehezítsék meg az azonosítást...
Köszönjük!

57.
Repül a gólya, csőrében egy öregemberrel.
Megszólal az öreg:
- Gólya vazze! Őszintén! Mondd már meg
végre... Eltévedtünk?!

56.
Egy fotós elhatározza, hogy légifelvételeket
csinál az Etnáról. Telefonon rendel egy
légitaxit. Amikor kiér a repülőtérre,
látja, hogy egy kis gép áll a kifutón, nyitott
ajtóval, utasra várva. Bedobja a csomagját,
beül, majd mondja a pilótának:
- Mehetünk.
A gép felszáll. A fotós odaszól a
pilótának:
- Legyen szíves az Etna fölé menni, ott majd
csinálok néhány fényképet.
- Miért? - kérdezi a pilóta.
- Mert fotós vagyok, a fotósok pedig
fényképeket szoktak csinálni.
Hosszú csend, majd a pilóta megkérdezi:
- Ezek szerint akkor nem maga az oktató?

55.
Amikor Neil Armstrong amerikai űrhajós a Holdon
járt, nem csak híres mondását - "kis
lépés egy embernek, de nagy lépés az
emberiségnek" - mondta el, hanem mást is. A sok
technikai jellegű szöveg között elhangzott a
"Sok szerencsét, Mr. Gorsky" is. A NASA szakemberei
először azt gondolták, hogy valamelyik rivális
szovjet asztronautának üzent így, ám amikor
utána néztek, kiderült, hogy nincs ilyen nevű
űrhajós az ellenségnél, de még a
saját csapatukban sem. Az évek során sokan
kérdezték meg Neil Armstrongtól, hogy kinek is
szólt ez a bizonyos "Sok szerencsét Mr.
Gorsky!", de az űrhajós néma maradt. 26
évvel az események után egy floridai
beszélgetés alkalmával az egyik
újságíró újra feltette a
kérdést, amelyre Armstrong végre válaszolt is!
Talán azért, mert az a bizonyos Mr. Gorsky már
meghalt, így a válasz senkit sem sérthet meg.
Íme: Gyermekként Neil éppen baseballozott
bátyjával a kertben, amikor a labda véletlenül
átrepült a szomszédba, éppen a
hálószoba ablaka elé. A szomszédok Mr. és
Mrs. Gorsky voltak. Mikor Neil átmászott, hogy a
labdát visszaszerezze, meghallotta Mrs. Gorsky hangját,
amint a következőket mondja élete
párjának:
- Orális szex? Azt akarod?? Orális szexet?? Majd akkor
lesz itt orális szex drágám, ha a szomszéd
gyerek a Holdon sétál!!!

54.
Miért ütközik össze két
repülő?
Mert egy nem tud.

53.
...A Reuters tette közzé, hogy Japán partjainál
kimentették egy halászhajó
legénységét, akik hajójuk roncsaiba
kapaszkodtak, majd rögtön azután, hogy a
hatóságok a baleset okait vizsgálva
kihallgatták őket, börtönbe is kerültek,
és pszichológust rendeltek ki hozzájuk. Mind azt
vallották ugyanis, hogy a tiszta, kék égből
lezuhant egy tehén, beszakította a fedélzetet,
és perceken belül elsüllyesztette a hajójukat.
Több hétig tartották őket lakat alatt, míg
végül a Szovjet Légierő vonakodva beismerő
?vallomást tett" a japán
hatóságoknak: egyik teherszállító
gépük személyzete ellopott egy tehenet egy
szibériai reptérről,
bekényszerítették az állatot a
csomagtérbe, és gyorsan hazaindultak a
zsákmánnyal. Nem voltak azonban felkészülve az
élő áru szállítására, fogalmuk
sem volt, mit tegyenek a rémült tehénnel, amely
vadul randalírozott a gép gyomrában, és
már-már életveszélybe sodorta őket. Csak
úgy kerülhették el a katasztrófát, hogy
kilökték a gépből a tenger felett, mintegy 30
ezer láb magasból.

52.
Honnan tudja a vak ejtőernyős, hogy
közeledik a föld?
- Lazul a póráz.
És honnan tudja a süket ejtőernyős?
- Látja...

51.
Faszi nyer egy moszkvai utat repülővel.
Kollégának újságolja, aki ellátja
néhány jótanáccsal.
- Figyuzz! Azon a hosszú úton, a sok
gyönyörű légikisasszony mind kefélni akar.
Vegyél egy csomó óvszert, nehogy felcsináld
valamelyiket. Ja, meg ne felejts el venni Daedalon tablettát
hányinger ellen, mert amikor a repülő le-és
felszáll, borzasztó hányingere lesz tőle az
embernek.
OK! Faszi be a gyógyszertárba.
- Kérek egy csomag óvszert, meg egy doboz Daedalon
tablettát!
Másnap eszébe jut, hogy vesz a visszafelé útra
is, irány ismét a gyógyszertár, ugyanaz az
eladó.
- Csókolom, kérek még egy csomag óvszert
és még egy doboz Daedalon tablettát!
Harmadnap van az indulás, de véletlenül otthon
felejti a cuccokat, irány ismét a gyógyszertár,
ugyanahhoz az eladóhoz.
- Kézcsókom! Kérnék szépen még egy
csomag óvszert, és még egy doboz Daedalon
tablettát!
Az eladó már nem állja meg szó
nélkül:
- Mondja Uram! Ha ennyire undorodik tőle, miért
csinálja?

50.
A repülőgép kapitánya a
hangosbeszélőn szól az utasokhoz:
- Hölgyeim és Uraim! Van egy rossz és egy jó
hírem. A rossz hír az, hogy egy géprabló
kerítette hatalmába a gépünket. A jó
hír az, hogy a francia Riviérára akar menni.

49.
Állj meg egy könyvtár kellős közepén,
és kezdj el sikoltozni - mindenki rosszallóan fog
rád nézni. Tedd ugyanezt egy repülőgép
fedélzetén - mindenki csatlakozik hozzád...

48.
Felszáll a repülőgép, a kapitány a
pilótafülkéből mikrofonon keresztül
beszél.
- Kedves utasaink! Köszönjük, hogy a mi
légitársaságunkkal utaznak. Amint látják,
az ég csodásan kék, a felhők is
gyönyörűek, vagyis csodaszép időnk van,
és a géppel is minden rend...... - Ó, A
FRANCBA!!!
Az utasok halálra váltan ülnek a helyükön,
moccanni se mernek, amikor is újból a kapitány
hangja hallatszik.
- Elnézésüket kérem, de magamra
öntöttem a kávémat. Látniuk kéne a
nadrágom elejét!
Erre az egyik utas:
- Az enyémnek meg a hátulját...

47.
Egy utasszállító gép a város felett
iszonyatosan nagy ködbe kerül, a
tájékozódás szinte lehetetlen. A pilóta
nagy bravúrral egy, a ködből kilátszó
felhőkarcoló nyitott ablakához kormányozza a
gépet, és bekiált:
- Hol vagyok?
Bentről, egy íróasztal mögül fiatal hang
visszakiabál:
- A gépben, uram!
Pilóta arca felderül, megköszöni, és a
sűrű ködben elnavigálja a gépet a
reptérre. Landolás után kérdezi az
irányító:
- Hogy találtál ide ebben az istentelen ködben?
- Egyszerű volt: A felhőkarcolónál a tag egy
egyszerű kérdésre adott egy egyszerű,
érthető, de teljesen használhatatlan választ.
Ebből rögtön tudtam, hogy ez a Microsoft Helpdeskje,
amiről meg azt tudtam, hogy melyik épületben van,
tehát volt egy fix pontom, ahonnan már be tudtam
lőni a repteret is.

46.
Pilótafülke, nehéz leszállás közben.
Gombnyomkodás, karhuzigálás, egyszóval heroikus
küzdelem folyik a gép sikeres földet
éréséért. A pilóta és a
másodpilóta vállvetve küzdenek, hogy
elkerüljék a tragédiát. A gép kereke
aszfaltot fog, füstöl, csikorog, a
pilótafülkében a gép
megállításáért vívott küzdelem a
tetőfokára ér. A gép orra már le is
szaladt a kifutópályáról, már az első
kerekek is legurultak az aszfaltcsíkról, a fékek
vörösen izzottak, mire megáll a gép. A
pilóta leveszi a sapkáját, kezével
megtörli izzadt homlokát, és odaszól a
másodpilótának:
- Hát az sem volt normális, aki 80 méter hosszú
leszállópályát épített!
- Bizony vazze', viszont 2 km széles!

45.
Torony: Hogy ne csapjon túl nagy zajt, legyen szíves,
forduljon 45 fokkal jobbra.
- Pilóta: Milyen zajt csaphatnánk mi 35.000 láb
magasan?
- Torony: Olyan csörömpölőset, mint amikor a
707-esük összeütközik az előttük
lévő 727-essel.

44.
Esti Híradó:
Lezuhant egy repülőgép, egy temetőre esett.
Eddig 500 halottat találtak... De még ásnak...

43.
Mars expedíció, két űrhajós áll
egykedvűen az űrhajó mellett.
Egymásra néznek, majd az űrhajóra...
Megint egymásra néznek, majd a Föld felé...
Megint egymásra néznek, majd az űrhajóra...
Egyszer csak az egyik így szól a másikhoz:
-Ne nézzé rám vazze', nem én zártam be
a kulcsot!

42.
Sanyi bácsi egykori Malév-es fedélzeti
mérnök sztorijai:
I.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a
pilótafülkére, még ha nem is sokat
értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes
hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154
kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját
takaró függönyt, és megkérdezte,
bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi
bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte
a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi
értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen
körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz,
belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor
munkahelyét, a műszerfalon a számtalan mutatót,
műszert.
- És ez... ezt hogy figyelik mind? - kérdezte
értetlenül.
- Á, nem figyeljük. Igazából ezek nem is
műszerek, csak egy tapéta az üveg
mögött... látja, nem is mozdulnak a
mutatók...
- Ó... értem... érthető, hiszen ennyi
műszerre nem is lehet figyelni. A nő ezek után az
ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattuk
zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha
állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö... igen... pont erre gondoltam.
- Hát olyan... - ránézett az órájára
- nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány. - Nyolc perce
vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak
meg? - Előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne
valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát
mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi
irányítás, mert keresztben áthalad egy
másik gép, de az meg késik.
A droid arca felderült.
- Egy másik gép? Hát ezt le kell
fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és
ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy
másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a
pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az
emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali
ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány
erre elkezdte a gépet balra dönteni, és
beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek! Felborulunk!
Erre az utasok egymást taposva igyekeztek vissza a
helyükre.
II.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a
pilótafülkében, egy nyolc év körüli
kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok
műszert, kart, fogantyút, majd megszólalt:
- Én... én azt hittem, robotpilóta vezeti a
gépet...
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult,
ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a
kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a
másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer...
- E-resz-kedj...
- Húsz-e-zer...
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt
a szüleihez, és elújságolta, mit
látott.
- ... És képzeljétek el, egészen úgy
néznek ki, mint az igazi emberek!
III.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es
pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi
bácsi kollégái és egy hülye utas, aki
előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még
értem, hogy nappal hogy repülnek, hát ugye,
látják a földet, hogy merre járnak. De
ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van
két villogó fény a szárnyvégeken,
egyszerűen azok között kell tartani a
gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Ahaaa... hát ez... tényleg egyszerű.

41.
A repülőgép viharba kerül, ide-oda
dobálják a légörvények. Az egyik női
utas odafordul a szomszédjához, egy paphoz:
- Atyám! Ön mégiscsak Isten szolgája, nem tudna
tenni valamit az érdekünkben?
- Lányom - mondja a pap - sajnos én a marketing
osztályon dolgozom, nem a menedzsmentben.