Ejtőernyős ugrás tandem siklóernyőről

Ejtőernyősként kezdtem repülős pályafutásomat. Az ejtőernyőzésben eltöltött éveim alatt a sok különféle repülőgép, és helikopter mellett ugrottam könnyebb, kisebb sebességű légijárművekből is, motoros sárkányból, és hőlégballonból is. Így igazából nem sok újdonságra számítottam. Talán még nehezebbnek tartottam a tandemernyővel egyedül "fennrekedt" pilóta helyzetét. Persze ezt is gyakoroltuk előtte, és láttuk, hogy egy tapasztalt pilótának nem okozhat gondot.

Kritikus kérdés volt a magasság. Nem tudtuk, hogy a tandemernyőt mekkora magasságba sikerül majd felhúzni. Erős szelet nem várhattunk, mert a leugrást körkupolás ernyővel terveztem. Plusz teher volt az ejtőernyő és a mentőernyő is. Úgy terveztem, hogy ha a 300 métert elérjük, mehet a dolog. Ha előre tudom, hogy milyen nem remélt magasságba húz bennünket Bálint, másképp készítettem volna elő a rendszert. Ezt az ugrást már régóta terveztem. Kunmadarason reméltük a megfelelő feltételeket összeállni: hosszú pálya, jó csörlő. A csörlési magasság (Bíró Bálint csörlőjével), amit végül is elértünk, 610 méter volt! Az ejtőernyő rendszer (egy bekötött nyitású, körkupolás irányítható ernyő) úgy volt elkészítve, hogy ha 300 méter fölé tudnak minket húzni, akkor ugorhatok. A 600 méteres magasság kézi nyitású ugrást is lehetővé tett volna, de hát erre nem számítottunk. 600-ról ugranak a kezdő ejtőernyősök is¹. Már voltak, akik megpróbáltak siklóernyőről ugrani itthon, de nem tudták őket olyan magasságba felhúzni, hogy meg merték volna csinálni. Ez a mostani siker a csörlők fejlődésének is köszönhető. A repülés úgynevezett "lógatós" rendszerben történt, amit úgy kell elképzelni, hogy a tandem utas nem a pilóta elé van csatolva, hanem alatta lóg egy-egy, pár méteres kötélen. Ezt azért alkalmaztuk, mert így biztosított a legsimábban a "leugró" elválása. Persze itt nem leugrásról van szó, hanem leoldásról.

Az ernyő egyébként kb. 30 - 40 méteren belül kinyílt. Nem tudtuk előre, hogy hogyan fog viselkedni az alulterhelt tandemernyő, kisdombon repültünk vele már szólóban, de akkor nem érte termik, turbulencia. Felkészült a pilóta, hogy féloldalas csukással, vagy fülcsukással kell helyreállítania a felületi terhelést, a stabilitást. Erre nem volt szükség, csak azért kellett csuknia, mert egy termik elkezdte emelni. A földetérés után egyébként el is rántotta a pilótát a nagy kupola, mert elég élénk szél volt. Talán még annyit, hogy az ejtőernyős tapasztalatom kellett a rendszer összeállításához is, és a stabil testhelyzet megőrzéséhez is (a nyílási idő alatt). Több gyakorló mentőernyő nyitást is végeztünk már siklóernyő mellé, tehát az sem okozott volna gondot a tandempilótának, mint végső megoldás. Természetesen mindkettőnknél volt mentő- (illetve tartalék) ernyő. A pálya körül mindenhol csillogott a belvíz, de végül is a víz szélétől 10-20 méterre sikerült földet érnem. Videó felvétel készült az ugrásról, még ha egy kicsit távolról is.

Összegezve: hosszabb ideje terveztem a leugrást, azt hiszem, alaposan átgondoltuk a lehetőségeket, és végül is problémamentesen kiviteleztük dolgot. Óva intek bárkit is a meggondolatlan cselekedetektől! Az alacsony magasság miatt nem sok idő van egy esetleges rendellenesség megoldására. A kis kezdősebesség miatt még a stabil zuhanásban biztos ejtőernyősök is könnyen belefordulhatnak a nyílásba.

1 Ez a magassági adat a körkupolás, bekötött rendszerű ejtőernyős képzésre utal.