SZABÓ PÉTER (GÖDÖLLŐ)

SIKLÓERNYŐS OKTATÓI

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

2010.

(adatok frissítve: 2018. október)

 

Gyerekkorom nagy részét a gödöllői repülőtér közelében töltöttem, ami akkor országos ejtőernyős központ volt. Szinte a megszületésemtől sokat láttam az elrepülő AN-2 repülőgépet és a "potyogó" ejtőernyősöket (akkor még a szabadban játszottak a gyerekek). Nagyon korán megfogott a dolog, egyszer valahogy "bekattant" az agyam erre, és attól kezdve semmi más nem érdekelt. A mélység, a mélybe hulló tárgyak, a háromdimenziós térbeli mozgás, és a belobbanó és kifeszülő ejtőernyőkupolák látványa, szinte fizikai örömet jelentenek nekem (imádtam ugratóparancsnok lenni, ahol embereket kellett kidobálni a repülőből : - ) A repülés szeretete néhány éves koromtól kezdve, napjainkig is az életem szerves részét képezi és átjárja a mindennapjaimat.

Hosszas és alapos előkészületek (= egész gyerekkorom ezzel telt) után, a szükséges korhatárt elérve, 1985-ben, 16 évesen kezdtem ejtőernyőzni Gödöllőn a BHG (majd később: RAIR AERO, majd SkyEscort nevű) ejtőernyős klubban, Both Lajos kezei alatt.

1988-89-ben, 92 ugrással vonultam be, és 18 hónapig ejtőernyős kiszolgáló katonaként szolgáltam Szolnokon a vegyes szállító repülő (AN-26 és MI-8 gépekkel üzemelő) alakulatnál, ahol összesen 139 ejtőernyős ugrást hajtottam végre. Itt sok olyan ejtőernyős szakmai tapasztalatot szerezhettem, amire a civil életben nem lett volna lehetőség (éjszakai-, fegyveres-felszereléses-, nagymagasságú-, nagysebességű-, stb. stb. ejtőernyős ugrások, teherdesszant és pilóta mentőernyő rendszerek kezelése).

Legalacsonyabb magasságú ejtőernyős ugrásom: 300m (ez a Szovjetúnióban történt), a legmagasabb: 4600m.

Idővel segédoktatóként tevékenykedtem, majd

1992-ben szereztem ejtőernyős oktatói szakszolgálati engedélyt, aktívan oktattam is.

Közben tagja voltam célbaugró és formaugró versenycsapatnak is,

1. osztályú bemutató ugrói jogosításom volt, sok bemutatóugráson vettem részt szerte az országban (például: Budapesten a Dunába éjszaka esőben, Népstadionba éjszaka, stb. stb.)

FAI D kategóriás szintet értem el, tapasztalatot szereztem sokféle repülő eszköz (pl. motoros sárkány, hőlégballon) és ejtőernyő típuson, valamint bonyolult körülmények közötti ugrásokban is.

Az ejtőernyőzést 16 év után, 2001-ben hagytam abba, 844 ugrással a hátam mögött.

Ejtőernyős pályafutásom alatt balesetem, leoldásos vészhelyzetem nem volt (gyakorló leoldásom van).

 

1992-ben elvégeztem egy alapfokú gyalogos sárkányrepülő tanfolyamot, felszállásaim száma: 44.

 

1988 végén kezdtem el siklóernyőzni, selejt légcellás ejtőernyőkkel, fixköteles autós vontatással (van 88 fixköteles autós-vontatásos felszállásom) (+kb. 10 felszállás rögzített köteles repülésem).

1995-ben az első hazai oktatói táborban szereztem siklóernyős oktatói jogosítást, az óta (és előtte is) folyamatosan végzek siklóernyős oktatási tevékenységet.

Nagymértékben hozzájárultam a siklóernyős oktatási tematikák kidolgozásához.

Tandem szakoktató, csörlés szakoktató, mentőernyő használat szakoktatója, üzemi ellenőrző repülő és műszaki vezető jogosításokat szereztem.

Részt vettem hazai és külföldi versenyeken, FAI Arany Sas teljesítmény jelvényt szereztem (2001-ben, 23.-ként az országban, 118km-es távrepüléssel, erről: itt), első hazai pilótaként végeztem hármas tandem felszállást, lógatós tandemrepüléseket, ejtőernyős leugrást siklóernyőről, valamint tandem gyakorló mentőernyő nyitást (természetesen talaj felett, Csákváron).

Alapító tagja és sokáig vezetője voltam a Gödöllői Siklóernyős Klubnak, alapító tagja az ASE klubnak, alapító tagja, elnöke, és vezetőpilótája a gödöllői Felhőút Sportrepülő Egyesületnek.

1998-99-ben majdnem két évig dolgoztam az MRSz főpilóta siklóernyős szakmai helyetteseként.

2002-2003-ban egy évig külföldön dolgoztam (a feleségemmel együtt) siklóernyős oktatóként egy újonnan alapított sportegyesületnél. A feladatunk a siklóernyős szakág nulláról történő felépítése volt. Az ott töltött időszakban több mint 1000 balesetmentes felszállást hajtottunk végre, vagy vezényeltünk le (elsősorban csörlésből). Munkánk volt a szervezeti és jogi háttér kidolgozása, felszerelés forgalmazási tevékenység, alkalmas repülési területek felfedezése, bemutató repülések, utasrepültetés, majd képzés egészen a Pilóta, a tandempilóta és a csörlőkezelői szintekig (arab környezetben, angol nyelven).

Az évek során sok növendékem ért el szép eredményeket, közülük többen versenyeket nyertek, több Arany Sasos van közöttük, MKK-t nyertek, hazai- és világrekordokat repültek, többen ma már oktatók, saját klubot vezető vagy felszerelést forgalmazó, meghatározó személyiségek a hazai repülésben (Kardos István, Polyák Gyula, Szabó Ernő, és mások).

Rendszeresen szervezek kisebb versenyeket és egyéb siklóernyős rendezvényeket.

Sokat szerepeltem hazai és külföldi célraszálló versenyeken. Már 2006-ban nyertem meg külföldi célraszálló versenyt. A célraszálló válogatott tagjaként voltam 2013-ban Szarajevóban a célraszálló VB-n, majd 2014-ben Vrsecen a célraszálló EB-n. 2015-ben az Indonéziában rendezett 8. FAI Célraszálló Világbajnokságon a 32. helyen végeztem. 2015-ben Magyar Célraszálló Nemzeti Bajnok voltam és a Magyar Célraszálló Liga versenysorozatban egyéni második és tandem kategória első helyet értem el. 2016-ban a Litvániában rendezett célraszálló EB-n is a válogatott legeredményesebb tagja voltam (megjavítva a 12 sorozatos Magyar célraszáló rekordot). 2017-ben megnyertem a Célraszálló Nemzeti Bajnokságot.

2018. vége felé a siklóernyős felszállásaim száma: hegyi: 3136 felszállás, csörléses: 1823 felszállás (ezekből tandem: 1000+ felszállás, 100+ óra repült idővel).

Siklóernyővel repült óráim száma: 1800+ óra (a repülési naplóimat pontosan vezetem, a 7.-et töltöm, minden perc repülésemről el tudok számolni : - )

Pályafutásom során 2 eseményem volt, amikor mentőernyővel kellett földetérnem (a komolyabbról itt), és 3 töréssel járó balesetem. Az első még a hőskorban nem is igazán siklóernyős repülés közben (gerinctörés, erről: itt), a második esetben gödörbe léptem leszálláskor (kisdombon, tanulóernyővel, napvégén az oktatás utáni lecuccolás során: lábközépcsont törés), a harmadik alkalommal lábtörés (repülőeszköz nélkül, földi kiképzőeszközön) földetérési gyakorlatok oktatása közben.

1988 és 2001 között kifejlesztettem egy saját elképzelésen alapuló, forradalmian újszerű, siklóernyőzésre optimalizált kupolaszerkezetű mentőernyőt, amivel sok kísérleti, teszt és bemutató nyitást is végeztem. Ez egyszer (nagy valószínűség szerint) megmentette az életemet is. Kb. 10 példány készült belőle. (videó itt)

Siklóernyő mellé történt mentőernyő nyitásaim száma: 50

Jóval több mint 100 (szárazföld feletti) gyakorló mentőernyő nyitást vezetem le (szerveztem, segítettem) másoknak.

 

1994-ben repültem először PPG-vel (lábról induló, segédmotoros siklóernyő), 1 felszállásból, 40 percet.

A második PPG startom 2003-ban volt, és az óta repülök rendszeresen PPG-vel. Tapasztalatot szereztem változatos, bonyolult körülmények közötti repülésekben is, valamint különböző feladatok végrehajtásában.

2004. óta vagyok PPG szakoktató, az óta aktívan oktatok is.

2018 vége felé a PPG felszállásaim száma: 1286.

PPG balesetem nem volt.

2015-ben a NIRVANA-DAY - FELHŐÚT Országos PPG találkozó, PPG ügyességi többtusa verseny első helyezését sikerült megszereznem.

Néhány korábbi repülés után, 2013-ban kezdtem rendszeresen repülni kétszemélyes trike-al is.

 

Sok gyalogos és motoros siklóernyős, valamint mentőernyő használattal kapcsolatos és egyéb szakmai írásom, tanulmányom született és jelent meg a honlapunkon. 2016-ban egy PPG témájú könyvet jelentettem meg az előző évek PPG szakmai és túraleírásaiból összeállítva.

A Felhőút egyesület megalkulásának 5. és 10. évfordulóján, siklóernyős témájú emlékérmeket hoztam létre.

 

Feleségemmel ejtőernyősként ismerkedtem meg, majd siklóernyős lett, hazánkban első nőként siklóernyős oktatói jogosítást szerzett, valamint tandempilóta, és csörlőkezelő szakképesítést. Gyalogos siklóernyővel eredményesen versenyzett, országos rekordokat repült. Együtt végeztük a külföldi munkánkat és az itthoni klub vezetésében is fő támaszom. Ő is évekig tagja volt a célraszálló válogatott keretnek.

Ő is PPG pilóta (szintén első nőként az országban), a 2009. év során 5 db, a 2011. év során 3 db, az FAI által elfogadott világrekordot repült PPG-vel, és ez egyben számos hazai rekordot is jelentett, miáltal az UL "Év Sportolója" címet is elnyerte.

 

Öcsém is ejtőernyős volt, majd siklóernyős lett, csörlőkezelő, tandempilóta, PPG pilóta volt.

 

Jelenleg a Felhőút Sportrepülő Egyesület elnöke és szakmai vezetője vagyok, az általam szolgált egyesület közel 90 tagból áll, ebből több mint 50 fő segédmotoros siklóernyőt (is) üzemeltet.

 

Gödöllő, 2010. június

Adatok frissítve: 2018. október

Szabó Péter részletes bemutatkozása itt.