Pörgés, forgás, lengés, stall

Húsvétkor Sillianban (Kelet-Tirolban) egy elég heves és veszélyes helyzetet éltem át DHV-1/2-es ernyőmmel, olyat, melyet 15 éves siklóernyős pályafutásom (700-800 felszállás) alatt még soha.

Már kb. egy órája repültem. Az idő elég dobálós volt (15 km/h-ás keleti szél termikekkel tarkítva), de semmiképpen sem volt mondható extrémnek. Sok siklóernyős repült még rajtam kívül, és addig egyetlen csukódást sem láttam. A Thurntaler luv oldalán tekertem egy termiket, 2300 méterig emelkedtem 1-3 m/s-mal. Mindkét féket húztam, a belsőt kb. 25 %-kal, a külsőt kb. 10%-kal.
Az ernyő hirtelen, hevesen fölfelé-hátrafelé rántott, rögtön hátra billentem, aztán a kupola előrelőtt. Eddig tulajdonképpen majdnem ugyanaz történt, mint erős emelésekbe való berepüléskor mindig. A kupolát az előrelövéskor a szokott módon megfékeztem, de ebben a pillanatban a kupola még hevesebben előrelőtt. A fékeket ösztönösen most is lehúztam, egészen 100 %-ig, de hiába. Amikor a kupola velem egy magasságba került előttem, a fülek - nem teljesen egyszerre - a belépőél felé valami rozetta félébe hajlottak. A zsinórok enyhén belazultak, és erősen megmerültem. Az aszimmetrikus csukódás miatt erősen oldalra lendültem. A kupola azonnal előrelőtt, majd félig kiürülve visszalendült. Először megpróbáltam fékhúzással stabilizálni az ernyőt az előrelövésnél, de mivel mindhárom tengely mentén pörögtem, nem voltam egészen tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mikor lő előre a kupola, és mikor pörög vagy szitál.

Elhatároztam, hogy a kezemre tekerem a fékeket, és fullstallt húzok. Sajnos az erős lengésen ez sem segített. Mivel már nem maradt sok magasságom, megpróbáltam megfogni a frontkonténeres mentőernyőm fogantyúját. A kezemre tekert fékekkel ez nem is volt olyan könnyű. A mentőernyőt nem is tudtam elég erőteljesen meglendíteni, ennek ellenére gyorsan kinyílt. A mentőernyő tartóhevedere - mivel a konténert nem oldalra, hanem előrefelé dobtam el - nem tudott oldalt felszakadni: a fékek még mindig a kezem köré voltak tekerve. Csak ekkor tudtam kiszabadítani a kezeimet. Ezt legközelebb sokkal hamarabb meg fogom tenni! Behúztam az egyik tartóhevedert, valamennyire magamhoz húztam a főernyőt, és ebben a pillanatban földet is értem, anélkül, hogy előtte időm lett volna lefelé nézni. Vajsimán érkeztem egy füves lejtőre, jó messze az éles szikláktól.

Levontam a tanulságokat:

1. A mai ernyőket már nem célszerű fullstallal stabilizálni, a DHV-1-es 2-es ernyők a fékek felengedésével előbb vagy utóbb maguktól kirendeződnek.

2. A mentőernyő kidobása előtt a féke(ke)t mindenképpen el kell engedni, hogy a mentőernyő tartóhevedere szabadon felszakadhasson. Ráadásul a mentőernyő kioldófogantyúját is nehéz megfogni, ha a fék a kezünkre van tekerve.