Nyikom - Gyomaendrőd 144km

Újra a "szoláris" pályán
Nyikom - Gyomaendrőd 144km

 2014.06.14

Székely Gyula

Ha szombat reggel csörög a telefon, az jót vagy rosszat is jelenthet. Rosszat, ha meghibásodott egy PC és menni kell javítani, jót, ha egy siklóernyős társam keres: menjünk repülni. És ha mindkettő, akkor necces a dolog. Döntened kell ?iszol vagy vezetsz? azaz pénzt akarsz keresni vagy, hódolsz a szenvedélyednek és repülni mész. Az elmúlt évek sanyarú napokat adtak a repülés terén, és az idei sem akart nagyon ezen változtatni. ?Parawaiting? a Nyikomon, néha kétszer is felsétáltam, de nem adta. Nem bíztam magamban és mindig hezitáltam a startnál, oszlopos tagja voltam ?várom a jónál is jobbat? klubnak. Sajnos egyre kevesebbet tudok kijutni repülni, így növelni kell a hatékonyságot vagy akár abba is hagyhatom a repülést. Az utolsó 4 órás hegyi hezitálás után betökéltem magamnak, hogy ezentúl inkább nyomok korán egy leszállót, mintsem megint órákig álljak a startot fontolgatva. Tízkor még a starthelytől 120-km dolgoztam és fájó szívvel néztem a felhőképet.

Mivel gyorsan végeztem és a siklóernyős cucc is a kocsiban volt ezerrel rohantam a hegyek felé. Persze ilyenkor nem mennek simán a dolgok, a felfelé vezető úton sikerült belemenni a vízmosta árokba és a ford már mozgásképtelen is volt. Szerencsére Perczé Tomi segített rajtam és végül fel is fuvarozott a hegyre. A starthelyen még 70 ember állt beöltözve és azt a pár bátrat nézte, aki vette a bátorságot és nekivágott. Nem igazán volt biztató még az elején, de a második turnus már szépen kitekert és el is tolta a hegy mögött. Sajnos ez nem hozta meg senkinek a kedvét ott toporgott mindenki startpozícióban, de nem akaródzott startolni. Néhányan meg, akik szerettek volna és nem tudtak miattuk menni, mérték az időt: x már másfél órája próbálkozik , y 50 perce stb. Gyorsan bekészültem és  vártam, beinduljon a startdömping, ami csak nem akart eljönni. Lehúzódtam a starthely aljára, arra kevesebben ?lopták a napot?. Az idő beindult, két óra elmúlt, és a hegy előtt kint egy ernyős már vagy fél órája termikről termikre ugrálva tartotta a magasságát. Ekkor már én is kezdem csúnyán nézni az előttem állókra és célozgattam finoman, hogy minden adott a startra, de nem vették a lapot a fiúk. Egyszer csak az előttem álló srác felajánlotta, ha akarok startolni, terítsek be elé nyugodtan. Így már csak egy ember maradt előttem. Neki sem akaródzott még menni, de látva ?türelmetlenségemet? intett, hogy menjek, ha akarok.

Nem is teketóriáztam, hanem húztam az ernyőt fel. Kisasszéztam az előttem fekvő ernyő mellett és már emelkedtem is. A műszert elfelejtettem bekapcsolni a ?nagy? sietségben, így nélküle kezdtem a kiemelkedést. Amikorra bekapcsoltam már visított varió és tekertem is a starthely felett a ?2felet?. Nem vittem túlzásba az agyalást, kidőlve a beülőből minél szűkebben próbáltam tekerni, miközben sodródtam a gerinc fölé. Arra számítottam, hogy többen is kedvet kapnak és rám csapnak ?mint a gyöngytyúk a langyos...ra? de nem ez történt senkinek nem hoztam meg a kedvét. Gyorsan 1800-ra jutottam és innen nem is volt visszaút, mert a szél 7-9 m/s volt fenn. Siklásban gyorsító nélkül 63-70km/órával toltam és találtam a hegy mögött egy töredezett termiket, amivel sikerült a magasságot megtartva sodródnom tovább. Gyöngyös előtt kikékült, de a város felett beindult egy felhő képződése, csak oda kellett érni, ami most nem okozott gondot. Innen jött egy kis méznyalás: 1000 méterről 3 feletti átlaggal felhőalapra szárnyalás. Majd át a felhő alatt, folyamatos emelésben. Innen Jászárokszállásig egy 20km-es siklás jött, amiben csak 2x-3x álltam meg néhány kört tekerni. Előttem jól láthatóan ?lefutó? fázisban volt a termikképződés, halott és maradványfelhők alatt töredezett termikekkel haladtam tovább. Pély előtt azért sikerült egy épülő felhő alatt 3-as 4-es termiket kigirhelni Túri Gabival és egy másik ernyővel összefutva. Ezzel 1800 fölé jutva már nekivágtam a Tisza-ártér átrepülésének. Imádom ezt az ernyőt, fantasztikusan lehet vele girhelni, de siklásban is csodás. Volt időm a régi jászkiséri csörlős pályát megnézni, amíg a Tisza túloldalán Tiszaburát el nem értem.

A fiúk más utat választottak újra egyedül próbáltam a magam stílusában nyolcszázról ?felemelkedni?. Sikerült, de ez már munkás volt, meg kellett dolgozni érte. Közben a társak ismét csatlakoztak és toltuk együtt. Kunhegyes előtt sikerült 1900 fölé kerülni és ekkor már tudtam, hogy pár év után újra sikerült 100 feletti távot nyomnom. Innen ismerős lett a táj, a halastavak érdekes mintázata, a madarasi reptér betonja mintha hazaértem volna. Úgy nézett ki lassan vége napnak: elmúlt fél6 a felhők megfogyatkoztak vagy csak a távolban incselkedtek. Megcéloztam tehát Kisújszállást . A kísérőknek is ez lehetett a véleményük, mert az egyik pillanatról a másikra faképnél hagytak. Én már olyan régen repültem, annyira szomjúhoztam még eme "szoláris meditációt" hogy a város mellett talált pehely-feles emelésbe sikerült még befeledkeznem. Köztudottan nem riadok vissza sok km gyaloglástól sem, teljes menetfelszerelésben, egy szép repülés meghosszabbításának esetleges reményében. Sodródtam be a nagy magyar pusztába megcélozva a következő települést. Meglett Túrkeve és 18 órakor 800 méteren még mindig találtam egy ?felest? amivel elbohóckodhattam.

Bolondnak bolond a szerencséje, mert 1600-ig adta és siklottam megint ismerős tájak felé. Gyomaendrődnél már csak az volt a cél, hogy 19 óra után még fenn legyek. Találtam egy "félkörös felet" amivel sikerült 7 után pár perccel leszállni a gátra. Újra a pályán fogalmazódott meg bennem a szlogen, az ínséges idők után újra "versenyben vagyok" ha mással nem is magammal. A kései start ellenére (14¹⁹) 144 km lett a vége. 

Fantasztikus repülés volt: a Mátra átrepülése mindig nagy élmény számomra, Majd Gyöngyös után egy 16km-es szakasz, amit 47-es átlaggal sikerült megrepülni. Méznyalás, felhőbe harapás, megfagyás, "kiolvadás" langyos napsütésben hosszú siklás közben. Gyönyörködés a nagy magyar alföld zöldessárga sakktábláiban, "a kanyargó Tisza" széles zöld szalagjában?. A girhelés küzdelme, a "hazaérkezés élménye" majd este hétkor lágyan "lekörözni" a Körös vadregényes "holt" kanyarulatainál a gátra. Ezekért a percekért, órákért köszönet, alázat Nap apánknak, Föld anyánknak, Szél bátyánknak, mert ezekért a percekért, órákért érdemes élni, ha már utunk végén sorsunk "halni".