Nyikom-Ököritófülpös 207km + Bivak

Székely Gyula

Nyikom-Ököritófülpös  207km + Bivak

avagy

Mi az ára egy-egy nagy távrepülésnek?

Az alábbi repülési esemény nem jöhetett volna létre, ha Csülök nem teszi fel face-re a felhívását a hétfői bika napra. Elültetett egy gondolatcsírát az agyamban és reggelre égig érő mehetnékfa nőtt belőle. Persze az időjárás kezdeti jelei nem voltak egy hullámhosszon az előzőnapi ígéretekkel és órákig hezitáltunk Konrád Gabival - menjünk, ne menjünk, Nyikom, Kőhegy, menjünk, ne menjünk. Én azért elindultam Árokszállásra folytatni egy melót, közelebb is vagyok a hegyhez, ha meg nem megyünk akkor legalább dolgozom gondolatsor mentén. Azonban ha az ember agyában égig ér a mehetnék, nem nagyon tud a munkára koncentrálni. Gábor is rábólintott az indulásra amikor végzett a aktuális halaszthatatlan munkák tűzoltásával. A fáma az előző nap után így szólt: a szél dél után bedurvul, aki addig nem indul leviszi a fejét a starthelyen. Ezt azonban nem nagyon támasztotta alá az út közbeni megfigyelés, még Pásztó határában sem rezdültek nagyon a fák. Sajnos a felszállításról lemaradtam, így gyalog toltam fel a parkolóból a 25kg-os zsákkal. Még el sem értem a leszállót amikor a profik és felkészültek már tekertek is ki.

Nem mondom, hogy nem fájt a szívem de arra gondoltam ma talán együtt tudunk Gáborral repülni és Ő még meg sem érkezett, tehát nem voltam elkésve még. Valahogy most nem esett jól "gyalog fel" menet a hegyre egyre sűrűbben kellett megállnom pihenni. Felérve a kb. 40 emberből már csak  3-an üldögéltek és akkor arra gondoltam, ma megint sikerült jól elbaltázni a dolgokat. Az idő is kezdett hanyatlani, fura magassági felhők jelentek meg nyugatról a szél meg állatkodni kezdett. Néha 30km/h feletti tartós befúvások borzolták a kedélyeket. Gyorsan bekészültem és Gáborék érkezéséig a próbáltam az időt felmérni. Néha egészen jónak tűnt és a három srác sok hezitálás után neki is vágott. Szépen haladtak előre és emelte is őket brutális mód, ami nem nagyon tetszhetett nekik, mert mind a leszállót célozta meg. Én meg nem akartam lemaradni az emelésről és egy gyors start után megint beestem a sárkányos start mellé. Szerencsére most a másik oldalra ahol nem volt csipkebokor és a fiuk 1 perc alatt vissza sasszéztak a starthelyre velem (a  repülés utáni napon tűnt csak fel a másfél tenyérnyi lila folt a karomon amivel nem tudtam elszámolni).

Nem akartam sokáig húznia startot, a következő almulásba gyorsan bele is startoltam. Amikorra a betekeredett féket helyére tettem meg is lett a tuti. "hátracsúsztatott 8-as" -okkal sikerült gyorsan starthely fölé kerülni és jöhetett az első teljes kör. Mivel stabilan megvolt egész körön, nem érdekelt már semmi, szinte kiesve a beülőből a lehető legszűkebben próbáltam tekerni. Nem gondolva az erős szélre, hátrasodródásra, turbóra, fára szállásra és egyéb nyalánkságra. Minden érzékszervemmel a precíz kitekerésre koncentrálva, azért próbáltam Gábort is figyelni, de csak azt láttam, hogy előre indul és nem jön utánam. A stabil 3-as emeléssel 2000 méterig sikerült emelkedni és ekkor, már a tájat is nézve derült ki számomra, hogy a Mátra északi oldalát kell életemben először meghódítanom. Mátrakeresztes, Fallóskút, kipipálva és még a magasságból sem veszítettem semmit, konstatáltam a helyzetet, és nyugalmat próbáltam sugározni magamnak. Mátraszentimre még mindig 2100 méteren, csuda szép érzés. Ekkor már volt időm taktikát keresni. Sajnos sem ezen de a másik oldalon sem volt éppen felhő így inkább maradtam az északi oldalon. Megcéloztam az erdőtenger legközelebbi szigetét Parádsasvárt: ha nem találok emelést addig, ott biztos le tudok szállni mottóval. Nem is adott  addig semmit és 1000 méter gyorsan el is kopott a magasságból. Ha ennyi volt már az is felejthetetlen élmény volt, gondoltam. De ez a nap nem csak erről akart szólni és Parádsasvár megint szép élménnyel lepett meg, most egy termikkel megajándékozva. Parádóhutáig tekerve újra 1700  méteren találva magam lett egyre szebb a nap. A Mátra déli oldala közben egyre szimpatikusabb lett mert kezdtek felhőfoszlányok megjelenni és arra vettem az irányt.

Csak az volt a kérdés átérek-e. Kisnánáig sikeresen koptattam a magasságom de kigirheltem magam és Verpelét után a beerősödött termikkel újra 2000 fölé tornáztam magam. Sajnos valami frontféle folyton utolért és megelőzött, mert nem akart előttem felhő képződni, csak foszlányok jöttek, és estek szét. Mivel 20km/h körül volt a szélsebesség még tekerés közben is jól haladtam. Ha ez az ára, legyen. Pihenés nélkül, girhelve elmaradt Eger, Mezőkeresztes. Ekkor viszont kezdett a helyzet aggasztóvá válni, már a felhőfoszlányok is eltűntek. A Geleji víztároló tavat sikerült felismernem, egyszer régen szálltam már le itt, csak akkor az alföld felől felrepülve. Most is majdnem sikerült. De inkább bevállaltam a pusztát, hátha ad valamit még a nap. Adott 20 perc keserves kínlódást 300-220-182-220 méter formájában. És eljött Igrici település az én mohácsom helyszíne pár éve.

Akkor is a Nyikomról, későn startolva nyomultam a nagyok után, lemaradva. Csak 10km volt közöttünk, amikor eltürelmetlenkedtem a dolgot és Igrici-nél beleálltam a földbe. Az előttem haladó boly elért egy felhőutat, még órákig repültek és 190 feletti távot toltak. Még egyszer nem engedhettem meg ezt, az ördögnek is eladtam volna a lelkem egy megmentő termikért.

De nem kellett, mert jött egy arató csapat, ami megadta nekem, amire vágytam. Itt is szeretném tiszteletem tenni azoknak az embereknek, akik éjjel nappal dolgoznak, ha kell azért, hogy kenyeret ehessünk, no meg mellékesen csinálnak egy kis termiket a megfáradt siklóernyősnek. Az általuk "készített" "kéktermikkel" egészen 1900-ig és Polgárig jutottam. Innen Nyíregyházáig a "rengeteg girhelés - rövid siklás" taktika vált be. Ekkor már nagyon boldog és nagyon fáradt voltam. Ennyit életemben összesen nem girheltem még. Kezdett az elem is merülni bennem, az egyetlen Balaton szelet, amit a nap folyamán ettem, már feldolgozásra került. Az idő is szépen eltelt 18³⁰ is elmúlt már úgy éreztem elérkezett a nap vége. Azért foggal-körömmel kapaszkodtam minden "0"-ba félbe, pár km-t hátha nyerek még (az előző távomon, amikor mindenki feladta és leszállt még sikerült 30km-t hozzátenni girhelve). Az elkövetkező 30percben, ha magasságot nem is sikerült nyernem de a szél csak tovább sodort megint. A türelem végül rózsát termett. 18⁴⁸ - 19⁰⁷   között 2-esbe erősödött az addigi "néha nagyobb, mint 0"  termikem és én hulla fáradtan, de végtelenül boldogan ültem este 7 óra után ismét 2000 méteren. Kényelembe helyezve magam még beállítottam a műszeren, jelezze, milyen messze is van innen a Nyikom és megkezdtem a végsiklást. A műszer néha hihetetlen értékeket mutatott 40 felett számolt siklószámot, percekig alig csökkenő magasság, 191-195-198-200-203 km. Egy csodálatos befejezés zárta az egész napi "taknyoncsúszást", 33 perces 27km hosszú végsiklás. Csodaszép tájban gyönyörködtem, távolabb a kanyargó Tisza, előttem a Szamos. A nap minden kínjáért kárpótolt ez a fél óra. A falu felett még mindig volt magasságom, tettem 1-2 tiszteletkört visszaintegettem a lelkes gyerekeknek és a falutábla melletti tarlóra szálltam le. Jött két kedves ököritófülpösi helyi lakos, aki segített összecsomagolni. Felajánlották, hogy aludjak ott, mert a busz már elment és nem látnak esélyt arra, hogy hazajussak. Én optimistán álltam a dologhoz, és elindultam "nyugat"-nak és közben lelkesen stoppoltam. Percenként 3-4 gépkocsi nem állt meg és ebből arra a következtetésre jutottam 1 óra múlva, hogy az esélyem a stopra, közelíti a 0-t. Közben beértem a következő faluba és szállást próbáltam keresni de Győrteleket elkerüli a falusi turizmus, egyetlen szálláshely sem volt. Ekkor még bepróbálkoztam távsegítséggel, a következő településen, Kocsordon telefonon szállást kerestettem. Volt is valami panzióféle, de este 10-kor bezárt, ezt is bebuktam. Különösképpen nem izgatott a dolog a 200-asok klubjába belépésbe belefért egy éjszaka a "természet lágy ölén". Kocsord előtt kerestem egy mezőgazdasági szerviz utat begyalogoltam vagy 100 métert és bevackoltam a fasor alatti sűrű bokor alá. Szerencsére sok ruha volt nálam, kényelmes ágyam lett. Éjjel még felébredtem egyszer, mert kezdtem kicsit fázni, de a zsákból pár méter ernyőt kihúzva magamra terítve szinte melegem lett a hátralévő pár órában.

 A nagy göncöllel a fejem felett, sikerült egy jót aludnom. Hajnalban bebattyogtam a kocsordi buszmegállóba ahol átvészeltem egy nagy esőt, szivárvánnyal. Gondoltam, elsétálok az atombunkerig és csinálok egy "szelfit" emlékül, de nem találtam Szalacsi Sándort a Jókai út 24 szám alatti lakost, ezért inkább máskorra halasztottam. Jött a busz, amivel bejutottam Mátészalkára, ahonnan már sínen voltam, és nem keresztben végre. Debrecen, Füzesabony, Hatvan. Baráti fuvarral Pásztóra a kocsiért, és az indulás után 28 órával már otthon is voltam. Küzdelmes, türelmet igénylő, de csodálatos kalandban volt részem. Köszönet Konrád Gabinak a logisztikai segítségért, és amiért majdnem megszervezte a Mátra északi részének légi felderítését az "elveszett" siklóernyős keresésére. Köszönet Ungi Lajos barátomnak, aki mindig mindent hajlandó eldobni ha baráti segítségre, fuvarra  van szükség.

Székely Gyula

2014.06.