Hartmann Dániel: Első távrepülésem

Többen megkértek, hogy írjak egy élménybeszámolót az első távrepülésemről.

Nincs benne tapasztalatom, de megpróbálom.. :-)

 

Első távom

Idén lesz 3. éve, hogy elkezdtem a tanfolyamot, így már egyre erősebb volt bennem az elhatározás, hogy idén távot szeretnék repülni, de ahogy ez az év indult időjárás ügyileg, nem sok esélyt láttam rá a közeljövőben...

Így április közepén egy vasárnapi estén felhívott Konrád Gábor barátom azzal a kérdéssel, hogy van-e kedvem hétfőn Kalocsára menni csörlőzni, mert jónak ígérkezik az idő.

??Hát hogyne lenne?, mondtam, de mivel a hétfő többnyire mindenkinek munkanap, ezért kis intézkedés után úgy döntöttem, hogy akkor ezt nem fogom kihagyni..

Reggel felvonatoztam Gödöllőre, fogalmam sem volt, hogyan megyünk és kivel/kikkel.
Aztán kiderült, hogy a másik utas szintén Felhőutas, Papp Dani barátunk. Hát mondom ha ilyen jó pilótákkal indulunk, akkor ebből a napból csak jó sülhet ki.. :-)

Felmentünk Pestre ott pedig átszálltunk egy kisbuszba, egy számomra ismeretlen társasággal folytattuk az utat Kalocsáig, az út viszonylag gyorsan telt, csak egyszer álltunk meg egy kisboltnál.

Közeledtünk a célhoz, útközben azt beszélgettük, hogy ??ez és ez a hely jó lenne leszállónak egy távrepülésből?? (a kis optimisták :-), elég sok belvizes terület volt arra felé..

Lassan meg is érkeztünk a reptérre, mindig izgalmas egy új starthely kipróbálása, gondolom egy kicsit mindenki izgatott volt.

Kiszálltunk, az idő csodás, kívánni sem lehetne jobban, lassan elkezdtek megjelenni a gomolyfelhők,felhőalap 1600-1800 méter körül van, az idő 12:00h körül.

Viszonylag kevesen voltak még a reptéren, kicsit csodálkoztunk is, de  legalább majd tudunk egymás után menni 3-an ismerősök (Gábor, Dani és én), és ha az idő úgy adja, esetleg 3-an is tudjuk megkezdeni a tervezett repülést.

Kicsit még ismerkedtünk a hellyel, megbeszéltük a levegőben elkerülendő területeket. Lassan megindultak a repülések, megnéztünk egy pár húzást, az idő még nem volt az igazi, jöttek is lefelé, várjunk egy kicsit..
Körülbelül fél óra múlva kezdett jónak kinézni az idő, páran tekerésztek, ekkor már elő volt szedve a felszerelésünk, lassan elkezdtünk beöltözni.

Én startra kész voltam, integettem, hogy mennék, de kiderült, hogy van akinek időpontja van a csörlésre (körülbelül mindenkinek), így először azt a kb. 10 embert húzták el, addig én rétegesen beöltözve, overállal magamon vártam vagy egy órát a tűző napon (kissé izzasztó volt), még szerencse, hogy egyszerre 2 csörlős autó üzemelt.

Akik előttünk elmentek, mindenki eltűnt a felhőben, és elindultak távra.

Végre sorra kerültem! Első húzás megtörtént, 600 méter körül oldottam, keresgélek,de semmi..folyamatos süllyedés, egy kört tudtam megtenni, ahol 0,6m/s emelésem volt..az első repülésem 10 perc, egyenlőre nem túl bíztató..abban a periódusban mindenki csak lefelé jött, valamelyest megnyugodtam, hogy nem a bénaságom miatt jöttem le.

Második húzás már kevésbé volt időigényes, ismét körülbelül 600-on oldottam, de volt 2 ernyő a levegőben akik tekerésznek, ez jó hír volt. Leoldottam és kis keresgélés után megtaláltam egy ideális termiket, kb. 1200m max-ig tudtam felmenni, de sajnos ez sem volt az igazi, 20 perc repülés után le is szálltam.

Kicsit aggódtam, mert mióta az első csoport felment, azóta egészséges repülést nem nagyon lehetett látni és a felhők állapota is láthatóan romlott (mintha kezdtek volna oszladozni)..

Dani és Gábor azért nyugtatott, hogy nem szabad feladni, még csak 14:00h van, még magasan van a nap, bármi lehet.
Gondoltam megyek még egy utolsót ma, ha az sem jön be, akkor volt 3 lecsúszásom.

Most Dani startolt elsőnek, én addig megkerestem a megfelelő helyet, ahonnan startolni fogok. Danit egyből Gábor követte, közben láttam, hogy Dani talált valamit és most nem lefelé, hanem fölfelé igyekszik menni, ennek igazán örültem.. :-)

Előttem  még valaki elstartolt, aztán én következtem. 14:17h-kor startoltam, 700m körül oldottam, Gábor és egy másik ernyő velem szemben tekertek, egyből be is helyezkedtem alájuk és meg is érkezett a várt emelés, voltak egész jó, 3m/s-ek.
Mintha felkapcsolták volna a ??termik kapcsolót??, sok helyen emelt, nem csak egy-egy kis termik volt. Sikerült kb. 1400 méterig emelkedni, és végre a 3 Felhőutas együtt emelkedhetett.

A Dunával párhuzamosan (mert hogy ott van egy köpésre) kezdtünk előre haladni a reptér elejére, lassan beértünk egy Foktő nevű falu fölé (itt egy darabig valami nagy madárral is együtt tekertem) , de innen még közel volt a reptér, egy egyszerű siklással még vissza lehetett érni. Kb. fél órát időztünk ott, azt hittem visszacsúszunk majd szépen a reptérre, de megláttam, hogy Gábor és Dani elindulnak előre, át a Dunán.

Na hát, gondoltam, nem fogok itt maradni egyedül, hiszen repülni jöttünk..a Duna túloldalán is időztünk egy darabig, még innen is ugyanúgy vissza lehet érni..de hát elég jó emelések voltak még a Duna fölött is, mert a keleti szél bedöntötte a termikeket.1533 méterig sikerült emelkednem (ez volt a repülés folyamán a max. magasságom)

Aztán láttam, hogy elindultak tovább hátszélben (már csak 3an voltunk, a másik 2 ernyős még a reptér körül lerohadtak), így velük tartottam én is.
Kétségtelen volt, most már egy igazi távrepülésben van részem! J
Elég jó emelések voltak továbbra is, lehetett haladni, igaz, hogy én hozzájuk képest mindig lemaradoztam, de viszonylag tudtam tartani a tempót.

Kezdtem igencsak lerohadni, kb. 350 méterig süllyedtem egy Fadd nevű falu fölött míg Ők jó magasan fent forgolódtak..
Elkezdtem lassan kinézni, hogy hova is fogok leszállni, mert egy elég hosszú szakasz következett, messze volt a következő település, ráadásul egy nagy erdő is volt előttem.
Még egyszer felpillantottam, Gábor fölöttem, Dani valamivel előrébb jár.

Gondoltam nem adom fel olyan könnyen, bemegyek a falu fölé, hátha kapok valami emelést..és mit ad Isten..megjött a várva várt csipogás, és percek múlva újra 1200m-en voltam. Körbenézek, Gábor sehol, Dani előttem, elindultam utána.
Egy darabig még láttam, de meg-megálltam termikelni, őt pedig lassan végleg szem elől tévesztettem.
Nincs más, egyedül kell tovább haladnom. Elértem a következő települést, Fácánkertet, és rápillantottam, a GPS-re, mikor ugyanis észrevettem, hogy valami oknál fogva kikapcsolt (mivel nem volt műszertartóm, a nyakamban lógott, így csak néha tudtam rápillantani), gyorsan vissza is kapcsoltam. Haladtam előre, egy ideje nem volt emelésem, kezdett ismét vészesen fogyni a magasságom, 400 méteren járhattam. Kinéztem az M6-os mellett egy szántóföldet, majd oda szépen leszállok, azért szép nagy köröket próbáltam leírni, hátha találok valamit. És igen! Ismét találtam, nem is akármilyet, 3,5m/s-el emelkedtem újra kb. 1200 méterig.
Az  idő 16:00h körül járt, láttam a következő települést, szépen elsiklottam odáig, gondoltam itt kinézek valami leszállót. Tettem egy jó nagy kört, találtam egy ideális helyet leszállónak, de nem tudtam, hogy a belvizek miatt milyen lehet a talaj, így inkább a biztosabbra mentem. Megláttam egy kis focipályát, még 300 méteren megnéztem, nincs-e körbekerítve, nem akarok 20 kg-mal a hátamon kerítésen ugrálni.. J

Széllel szembe helyezkedtem és kicentizem a leszállást, mert szép nagy fák vették körbe a pályát, és nem lett volna szerencsés túlsiklani..

Sikeresen leszálltam, gyorsan megnéztem a GPS-t de szerencsére nem kapcsolt ki újra, a track log rögzítésre került, kivéve azt a 20 percet amikor kikapcsolt. 16:24h-kor szálltam le.
(Hosszabb repülés után jó ha az ember kicsit tornáztatja a lábát, mert lábra érkezéskor érződik igazán, hogy el van gémberedve, de szerencsére talpon maradtam).

Egy Harc nevű községben sikerült leszállnom. Egy darabig még sétálgattam örömömben, nem hittem el, hogy sikerült, megrepültem az első távomat. Gyorsan megpróbáltam telefonálni, Gábor még ki volt kapcsolva, mert repült, Daninak otthon pihent a telefonja.

Összecsomagoltam, egy helyi nénit megkérdeztem, hogy jutok vissza Kalocsára, elmondta, hogy menjek el a buszmegállóba, megy busz Szekszárdra, ami kb. 15 km.

Akikkel leutaztunk, velük tudtam beszélni, elég messze voltunk Kalocsától, azt mondta, hogy ők lassan mennének haza, mi legyen? Hát mondom akkor bemegyek Szekszárdra és vonattal hazajutok.

Az idő 17:30h körül van. Kiértem a buszmegállóba, az utóbbi 15 percben 2 busz is elment, de semmi gond, 18:15h-kor jön még egy.
Közben egy emberkével elkezdtem beszélgetni, aki szintén buszra várt, kérdezgetett, hogy jutottam ide, elmondtam neki, hogy siklóernyővel, és hogy Kalocsáról jöttem, de kicsit értetlenül nézett, hogy ez most hogy lehetséges.. J

Megérkezik a busz, szállok föl, nézegetem a pénztárcám, fölnézek és kit látok? Hát ott ül a Dani!
Ennyire még senkinek nem örültem, végre, nem egyedül kell hazakóborolnom!
A buszon is értetlenkedve néztek, mit csinálunk mi ott olyan nagy zsákkal és miért beszélünk a repülésről..
Közben Gábort sikerült elérnem aki Bonyhádon szállt le, de nem jön busz, megpróbál stoppolni. Szegény sikertelenül, így megoldottuk, hogy értünk jönnek Szekszárdra, onnan pedig elmegyünk Bonyhádra.
A nap már lemenőben volt mire Bonyhádra odaértünk be is sötétedett.

El is indultunk haza, kicsit mindenki fáradtan, de elégedetten.

Este még a Hungárián ??sétálgattunk?, átszálltunk Gábor kocsijába, és 23:30h-ra sikeresen haza is értem, Ők pedig még később.

 

Összefoglalásként:   Én úgy indultam , hogy már akkor is elégedett lennék, ha 10-20 km-t tudnék repülni, ehelyett jóval felül tudtam ezt múlni, ami még nagyobb élmény számomra.

Óriási segítség volt az, hogy 2 ilyen pilótával együtt repülhettem, mint Dani és Gábor, nélkülük nem valószínű, hogy elindultam volna. Mutatták az utat, sokszor festették az eget.

Köszönet Nekik!

Leírhatatlanul csodálatos az első távrepülés (biztosan a többi is) és mindenkinek ajánlani tudom, hogy használja ki azt, hogy egy ilyen csodás szerkezet van a kezében, mint egy siklóernyő.

Hármunk eredménye:

1.Konrád Gábor:              Kalocsa ? Bonyhád    46.35 km        2 óra 47 perc

2.Papp Dániel:                      Kalocsa ? Zomba      39.49 km        2 óra 17 perc

3.Hartmann Dániel:          Kalocsa ? Harc         34.81 km         2 óra 7 perc

Írta: Hartmann Dániel