Tűzgyújtás szikravetővel
TŰZGYÚJTÁS SZIKRAVETŐVEL
2011.
/4. kibővített változat, 2018./
(Hasonló témájú cikk: A lukitűz)
A tűz alapvető fontosságú dolog. Meleget ad, (meleg) táplálék elkészítési lehetőséget, és lelkileg is jót tesz, növeli a komfortérzetünket (főleg éjszaka).
Tűzgyújtás előtt azonban gondoljuk végig, hogy szükségünk van-e egyáltalán a tűzre, van-e rá kellő időnk és nem okoz-e több veszélyt (például észrevesznek), mint hasznot?
Jól válasszuk meg a tűzgyújtás helyét. Vegyük figyelembe a szelet, az esetleges csapadékot, a tűz láthatóságát (fénye, füstje), a hő visszaverő, hő terelő felületeket, a megfelelő fűtőanyagok távolságát, a tűzbiztonságot, a tűz majdani eloltását, a nyomok eltüntetésének a lehetőségét.
Tanulmányozzuk a tűztípusokat (interneten sok ezzel foglalkozó oldal van pl.: http://www.tuleles.hu/book/chapter7/index.php de, ha már neteztek, erre is érdemes ránézni: www.bozotmives.hu).
Fontos, hogy megfelelő minőségű szikravetővel rendelkezzünk. A jó szikravető rúdja hosszú és vastag, a fogása biztos, valamint erős és sűrű szikrákat ad.
A szikravetőt mindig tartsuk magunknál. Érdemes egyet belevarrni a kabátunkba, hogy véletlenül se maradhassunk tűz nélkül.
Még jó szikravetővel sem könnyű tüzet gyújtani. A használata gyakorlatot igényel.
A szikravetővel nem tüzet gyújtunk! Azzal "csak" a kezdő lángot tudjuk előállítani. Az, hogy lesz e stabil tüzünk, az a gondos előkészítésen múlik. A tűzgyújtáshoz türelem kell, főleg kedvezőtlen körülmények között.
A tűzgyújtás lépései: szikra vagy izzó parázs, éleszték vagy szikrafogó, láng, majd száraz vékony gyújtós és fokozatosan egyre vastagabb fa. Stabil tüzünk akkor van, ha már kellő mennyiségű parázs is keletkezett.
A szikrák előállítását nem kell különösen magyarázni, kis gyakorlással bárki rájön, hogy a fémet nagy erővel és meredek szögben kell végighúzni a rúdon, úgy, mintha egy késsel le akarnánk faragni, vagy kaparni belőle. Eközben a rúd a meggyújtandó területre mutasson, és ne legyen messze tőle. Ha oxidálódott a szikravető rúdja, előfordulhat, hogy egy kicsit meg kell kapargatnunk, vagy nem ad elsőre rendes minőségű szikrákat. Azt a technikát is érdemes használni (ha nehezebben gyulladó szikrafogónk van, például száraz fű), hogy a szikravető rúdjáról először kicsi, lassú mozdulatokkal lekapragatunk egy keveset (pár morzsát), azt öszegyűjtjük egy száraz levélen, vagy fakérgen, és fölé teszük a száraz füvet, de úgy, hogy szabad legyen a szikrák útja befelé a lekapart anyaghoz. Ezután vetjük a szikrát. Ekkor, a ráeső szikráktól, begyullad a kaparék, majd attól lángra kap a felette lévő anyag. Ez látszólag pazarlónak tűnik (jobban fogy a rúd), de valójában takarékos módszer, mert kevesebb próbálkozásra van szükség (gyakorlatilag azonnal gyuladnia kell).
Ha gondot okoz a célzás (a szikrák kaparékra való juttatása), akkor alkalmazható az a technika, hogy a kaparó fémlapot tartjuk a célterület felett, és a rudat húzzuk hátrafelé. Ezzel elkerüljük, hogy a fémlappal való "csapkodás" közben szétverjük, a kaparékot.
Arról csak olvastam, de érdekes ötlet, hogy a lekaprgatott magnéziumot nedves levélre helyezve az stabilabban megmarad, mert odatapad. A gyulladása szempontjából a nedvesség nem lényeges.
Tegát, a megfelelő szikrák előállításán túl még jó néhány fontos tényezőre kell figyelni.
Legyen valami olyan anyagunk, amely gyorsan "felveszi" a szikrákat, vagyis könnyen lángra lobban a szikráktól. A jó gyújtóanyag már az első vagy a második szikra-esőre begyullad, ezáltal jelentősen növelhetjük a szikravetőnk élettartamát. Ilyen anyagot vagy vigyünk magunkkal (pl. vatta), vagy útközben gyűjtögessünk (pl. vékonyszálú száraz fű, vagy száraz, bolyhos növények), vagy állítsunk elő magunk (ruhánkból, növényi anyagokból, esetleg spárgából).
Jó ötlet egy kis, légmentesen záródó műanyag dobozba (pl.: hagyományos fényképezőgép filmtartó doboza, kinder tojás műanyag kapszulája, stb.) vattát gyömöszölni. Kiváló szikra felvevő anyag, és jól összetömörítve elég sok befér, egy kis doboznyi vatta több tíz gyújtásra elegendő lehet, a súlya pedig elenyésző.
Még ennél is célszerűbb a tampon használata. Vízmentesen van csomagolva, a mérete kicsi, a súlya elhanyagolható. Ha szétbontjuk elég nagy felületű lesz, azonnal felveszi a szikrát és elég sokáig is ég. Nincs is szükség egyszerre az egészre, késsel levágható belőle egy pár centis darabka.
Amennyiben a növényi anyagunk nem elégé szálas, bolyhos, sűrű és vékony, akkor késsel, baltával, kővel őröljük, törjük szét. Legalább fél- egy- maréknyi anyagot állítsunk így elő. Ha jó gyújtóanyaghoz jutunk, tartalékoljunk belőle, száraz helyen.
Ha nedves környezetben készülünk tüzet gyújtani, akkor a vastagabb száraz ágak belsejéhez kell hozzáférnünk, mert az akkor is száraz, ha a fa külseje nedves. Fűrésszel egy megfelelő darabot kivágva, majd azt baltával (vagy késsel és ütőfával) széthasítva,a belsejéből száraz és vékony szálakhoz juthatunk. Ha közben esik az eső, akkor ez előtt a művelet előtt érdemes valami esővédett helyre húzódni, vagy legalább egy esővédő valamit építeni a munkaterület fölé.
A fentiek is mutatják, hogy a tűzgyújtás során a kés a balta és afűrész nagyon hasznos dolgok lehetnek.
Képek egy ideális természetes anyagról:
http://www.felhout.hu/gallery/v/felhaszn/tuzorzo/szik/
Ha száraz fakaparékot, faport állítunk elő (faragással, gyalulással, fúrással) akkor előfordulhat, hogy az a szikráktól csak izzásba jön, és fújással kell a lángot előállítanunk. Ehhez a művelethez hordjunk magunkkal tűzfújó csövet (ez egy rövid kis cső, amivel koncentráltan tudunk fújni a célra, és nem ájulunk el túl hamar).
Nagyon hasznos ha ismerjük a fokla készítés technikáját (és hordunk magunknál foklát), ez nagyban könnyítheti a tűzgyújtást. Foklát elkorhadt fenyőfából készíthetünk úgy, hogy kibányásszuk az egykori ágak (ág csonkok) belső részét a törzsből. Gyakran a törzs már úgy szét van korhadva, hogy akár kézzel is "porlasztható", lefejthető, míg az ágak belső vége, gyantával teljesen át van itatódva, kemény, pirosas színárnyalatú, erősen illatozó. Ez a fokla. Az ebből készített kaparék (finom forgács) könnyen lángra lobban a szikravető lángjától.
Van a tűzszerszámoknak (szikravető) egy másik, hasonló változata is, a magnéziumos szikravető. Ránézésre az a különbség látszik, hogy a magnézium rúdba vagy tömbbe, az egyik oldalán van egy kisebb rúd beleépítve, ez a szikravető. Úgy működik, hogy a vastag rúdból (magnézium) rá kell kapargatni egy kis mennyiséget egy éghető száraz valamire. Ez után, meg kell fordítani, és a rúd másik oldalán a vékony kis rúddal (ez a szikrázó) szikrát vetni a lekapargatott magnézium darabkákra, amelyek könnyen begyulladnak és nagy hővel égnek. Ez a típus általában drágább és gyorsabban is fogy, viszont stabilabban lehet vele tüzet gyújtani, hiszen a szikrafogó anyagot (magnézium) is tartalmazza a készlet.
A másik fontos dolog, amire sokan nem fordítanak elég gondot, az a lángra lobbant gyújtóanyagunk további táplálásának az előkészítése. A gyújtóanyag a lángra lobbanás után rövid időn belül elég, ezért mielőtt elkezdenénk a tüzet meggyújtani, gondosan össze kell készíteni a további lépésekhez szükséges anyagokat is. Ne sajnáljuk ettől az időt. A második lépés lehet száraz vastagabb szárú fű, kisebb, majd erősebb elszáradt gazok szára, majd vékonyabb és egyre vastagabb ágak. Nagyon jó az elszárad vékony fenyőág, a nyírfakéreg.
A tűzrakást előre elkészíthetjük, és csak miután kész a gúla alakú "sátor", utána gyújtjuk meg a gyújtóanyagot a szikrával, és helyezzük be a gúla alá, egy erre a célra kihagyott nyíláson, az "ajtón" keresztül.
A nedves környezet újabb kihívások elé állíthat minket. Ilyenkor lehet hasznos a grillgyújtó pasztilla. Ezt sok helyen lehet vásárolni, papírdobozba (és belül nejlonba) van csomagolva, van benne vagy 20db letörhető tömb, 900Ft körül van egy doboz. Ez darabonként egy-egy 15mm x 15mm es méretű, 60mm magas, valamilyen viasszal átitatott, préselt fűrészpor hasáb. A végén gyufaméreg feje van, elvileg annak a meggyújtásával indul (a doboz oldalán végighúzva), de a tapasztalataim szerint ez nem valami biztos dolog (hamarabb ellobban a gyufaméreg, minthogy begyulladna az elég tömör tömb, főleg szélben, szinte használhatatlan, valamint a gyufaméreg fej és a gyújtó oldal is nedvesség érzékeny). Vagy meg kell késsel lazítgatni a tömböt a gyújtás előtt, vagy még jobb, ha kombináljuk szikravetővel és vattával (tampon). Így, egy simítózáras nejlonba zárva (szikravető, tampon, grillgyújtó tömb, esetleg egy papír gyujtó oldal), már teljesen vízálló a szerelék és minimális helyet foglalva biztos tűzgyújtási lehetőséget ad nekünk, akár nedves környezetben is. Ez nagyon jó kombinációnak bizonyult, a szikravető adja a szikrát, a szétbontott tampon vattája tökéletesen felveszi a szikrát, és biztosít annyi égést, hogy biztonsággal begyulladjon a grillgyújtó hasáb, az pedig vagy 5 percig is ég, nagy hővel, tehát rakhatunk rá nedvesebb vékony ágakat is, azokra pedig jöhetnek a vastagabbak is. A vastagabb, esetleg vizes, vagy nedves ágakat rakjuk körbe a tűz körül, hogy minél jobban száradjanak ki, mielőtt a tűzre helyezzük azokat. Vastagabb nedves ágakat szét is vághatunk, a belsejük valószínűleg nincs átázva, így száraz gyújtós fához juthatunk.
Ne felejtsük el, hogy a tüzet sok esetben lehet hordozni is. A parazsat a megfelelő technikával egy kilukasztgatott konzervdobozban sokáig szállíthatjuk, ezzel ismét spórolva a szikravetőnkkel. Ismerjük meg ezt a technikát is.
Valódi szükséghelyzetben, ha van, legyen nálunk más tűzgyújtó eszköz is (gyufa, öngyújtó), a biztonság kedvéért és a takarékosság miatt.
Gyakorló helyzetekben gyakoroljuk a szikravető használatát minél gyakrabban, változatos anyagokkal és technikákkal kísérletezve.
Ismerjük meg és gyakoroljuk a tűzgyújtás egyéb technikáit is (pl.: nagyítólencsés tűzgyújtás, tűzfúró).
További hasznos linkek:
ez összefoglal több módszert is
Hasonló témájú cikk: A lukitűz
írta: tűzőrző
- 9206 reads
