Húsvéti repülés

A Húsvét hétfői repüléshez, tartva a délutáni szélbeerősödéstől, korábbi indulást szerveztünk, mint az előző napokban. Kartalon a mezőgazdasági reptérről szálltunk fel, és Apc törésponttal Pásztó felé szerettünk volna elrepülni, ameddig kiadja, majd vissza.

Katona Péter, Szabó Tomi és én mentünk, Kiszel Pisti kicsit később tudott utánunk jönni. 13.30 körül szálltunk fel, addigra szépen kisütött a nap és jó termikes lett az idő. Katona Péter pár kör után le is szállt, mondván, hogy ilyen termikes időben nem akar a Pegas Kentaurral nagyon vagánykodni. Tomi az első falu (Verseg) után fordult vissza, mert Ő sem élvezte a váltakozó plusz 4 mínusz 4-eket. Ő 40 perc körül repült. Pisti nem sokkal a felszállásunk után érkezett, és fel sem szállt. Nekem kisebb gondjaim voltam a motorral, nem tudtam teljes fordulaton használni, mert ott nagyon rázott a sérült és javított légcsavarom (nincs jól kiegyensúlyozva), kisebb fordulaton meg nem tolt úgy, ahogy szerettem volna. Ezeken kívül, valahogy az alapjáratom sem volt rendben, mert ha nagyon levettem a gázt, igencsak le akart állni. Ezért szinte végig kis fordulaton (kis gázzal) repültem.
A start után azonnal kitekertem 500 méterre, majd később is minden jelentős termiket kihasználtam. Jó tempóban, 30 km/h-ás sebességgel haladtam Apc felé, kissé jobbos szembeszélben. Az apci hegyhez a hegy szintje alatt értem be, olyan merülésben, hogy a rendelkezésemre álló tolóerő teljes kihasználásával is merülésben haladtam. Féltem is, hogy leszállok valahol a falu szélén, a parasztok meg villával kergetnek el. De végül is nem így alakult, mert a hegyen fellejtőztem, feltermikeltem, és a hegy körül repülgettem vagy negyed órát. A tetőn volt néhány kiránduló. Ott, a Mátra lábánál már szépen kifejlődött cumulusok álldogáltak sorban. Kicsit kitekertem, hogy legyen elegendő magasságom kényelmesen visszaindulni Kartalra. 600 méteren még arra gondoltam, hogy legyen meg az 1000 méter. 1000 méteren már úgy láttam, hogy már nincs messze a felhőalap, talán kétszáz méter, gondoltam, azt még megnézem magamnak. Kicsit mellébecsültem, mert 1200-on még mindig úgy láttam, hogy hátra van vagy kétszáz méter. Végül is 1450 méteren értem el a felhőalapot. Még egy kicsit beleemelkedtem, majd 1500 méter fölül indultam vissza Kartal felé. Felszállás után, földközelben 18-19 fokot mutatott a műszerem, itt a felhőalapon 10 fok volt. Fáztam is egy kicsit. Elindulás után még egy előttem alakulgató felhőfoszlány felett simán átrepültem.
Ebben a magasságban 30 km/h feletti hátszelem volt, tehát 60 km/h feletti sebességekkel rongyoltam hazafelé, alapgázon, hiszen lassan visszaértem a TMA alá, és hamarosan 900 méter alá kellett merülnöm. Ez aztán gyorsan sikerült is. Gyorsabban, mint ahogy terveztem, ugyanis nem sokkal azután, hogy elhagytam a 21-es utat, túlságosan levettem a gázt, és (életemben először szándékolatlanul) leállt a motorom repülés közben. Ekkor még 1300 méteren voltam, így nem kellett sürgősen leszállót keresnem. Nem is adtam meg magam olyan könnyen, próbáltam tartani az optimális sebességet, de mivel egyre lejjebb kerültem, a jótékony hátszelem is jelentősen csökkent. Láttam, hogy így két faluval előbb fogok földetérni, mint szeretnék. De még nem volt vége a játéknak, ugyanis minden termiket megpróbáltam kihasználni, még 250 méterről is visszatekertem majdnem 500 méterig, de gyengék voltak a termikek, nehéz volt a gép, nehezen is fordult, vagyis béna voltam.
Végül is Verseg után szálltam le, az út mellé. 1 óra 51 percet repültem, összesen 2,8 literes fogyasztással (tehát nem óránként, hanem összesen)! Ez fele a normálisnak, mert általában 2,8-at eszik a motorom óránként. Rengeteget számított, hogy szinte végig kis gázzal repültem, és inkább termikeltem. Mivel haza kellett mennünk (délután még programunk volt), nem is szálltam fel, hogy visszarepüljek a kartali pályára, hanem Tomi értem jött a kocsival 2-3 km-t (ilyenkor mindig van Nála is pótkulcs a kocsihoz) és összepakoltunk. Előtte még járattam kicsit a motort, semmi gond nem volt vele, az alapjárat is rendben volt. (Mint utólag kiderült csak a gyertyám volt bepiszkolódva, mert nem teljesen jó olajat használtam.) Ezután még történt egy kisebb esemény is, Tomi kicsit pórul járt, mert szerencsétlen módon megfogta a forró kipufogómat, és jól megégette a tenyerét egy nagy darabon. Délután már láttuk, hogy nem jött be a szélerősödés, Gödöllő felett négyen is repülgettek, a tökéletes, nyugodt, esti gyogyiban.

Érdekes, tanulságos repülés volt. Tanulságként leszűrtem magamnak pár dolgot:

1. Termikes időben nem jó a szokásos stílusban repülni, vagyis a 100-300 méteres utazó magasságban, mert sok a turbulencia, és a váltakozó nagy merülések és emelések csak zavarnak.

2. Ha van helyünk (légtér a fejünk felett) és tudunk termikelni, sok üzemanyagot lehet megtakarítani termikeléssel, bár fizikailag fárasztóbb, mint gyalogos beülőben tekerni.

3. A sok gyalogos termikelés után nagyon élvezetes volt motorral termikelni. Ha kiestem a termikből, egyszerűen körberepültem a felhőt és megkerestem, hol emel a legjobban, ha nem tetszett a termik, átrepültem a másik felhőhöz, és ott próbálkoztam. Ez a szabadság motor nélkül elképzelhetetlen. Jó érzés volt tudni, hogy szinte biztosan el fogom érni a felhőalapot, sőt bele is fogok menni, vagy ügyességgel, vagy erővel, de megcsinálom. Sokkal nyugisabb volt, mint a gyalogos távrepülés, mert nem féltem, hogy lerohadok valahol, és ki tudja, hogy hogyan jutok haza. Élveztem.

4.: Nem szabad elfelejteni, hogy ha aktív (termikes vagy erős szeles) időben repülünk, akkor a motorral nem tudunk minden helyzetet teljesen uralni. Például egy négyes merülésben hiába nyomom neki teljes gázon, akkor is merülni fogok vagy kettőt. Ilyen időben nagyon sokat számít a gyalogos siklóernyős múlt. Nem mindegy, hogy a barna szántás melyik oldalán repülök, hogy berepülök-e a hegyek közötti katlanba vagy sem, berepülök-e a hegy mögé, berepülök-e a felhőárnyékba, vagy kikerülöm azt, stb. stb. Ezek a tapasztalatok nem válnak fölöslegessé a motoros repülés során sem.

Ha valaki nem csak a nyugodt idős repüléseket akarja élvezni, hanem nekiindul termikes időben is, nagyon élvezeteseket lehet repülni, de nem szabad elfelejteni, hogy ez sokkal komolyabb felkészülést igényel, mint az esti nyugiban útvonalakat repülgetni.