Pótoljuk a folyadékot!

Testünk akkor is veszít vizet párolgás és a hólyagunkban felszaporodó vizelet formájában, amikor alszunk. A napi tevékenység során, különösen nehéz testi munka végzésekor és sportoláskor fokozódik szervezetünknek a vízigénye. Ha ezt nem elégítjük ki rendszeresen, az nemcsak teljesítményünket rontja, hanem egyre fokozódó kiszáradásra vezethet, ami több napos szomjazás után életveszélyes állapotot teremthet.

Minden testmozgás hőtermeléssel jár. Ki-ki észlelheti magán, aki fut, tornázik, hogy kimelegszik és megizzad. Az izzadás okozta vízveszteség tetemes mérvű lehet, úgyhogy elengedhetetlen szükség van arra, hogy a vizet pótoljuk. Ezzel a rendes értéken tarthatjuk a vér sűrűségét (térfogatát, ozmózisos nyomását stb.), a szívverés percenkénti számát és a testhőmérsékletet, s megelőzhetjük a megcsappant víztartalom előidézte tünetek (a szomjúság, a gyengeségérzés, a fáradékonyság, a szájszárazság, a fejfájás stb.) kialakulását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a testsúlyt 3 százalékkal csökkentő körülbelül 1,5-2 literes gyors - másfél óra alatti - folyadékvesztés 5-10 százalékkal csökkenti a test teljesítőképességét, s ezt a versenyzőknek jó tudniuk.

Gyakran igyunk!

A szakemberek azt ajánlják, hogy az izzadással járó testi igénybevételre vízivással is fel kell készülni. A kezdés előtt negyedórával negyed liter - fél liter vizet kell inni, s ha ennek ellenére szomjasnak érzi valaki magát, a kezdéskor igyon egy keveset. Tartós igénybevételre készülődvén már egy-másfél nappal korábban gondoskodni kell arról, hogy a test vízellátása megfelelő legyen. Ezt egyebek között a vizelet halványsárga színe jelzi. Menet közben természetszerűleg folyamatosnak kell lennie a folyadékpótlásnak. Tíz-húsz percenként fél-háromnegyed pohárnyi vízre is szükség lehet. Ez soknak tűnhet, de bőséges verejtékezéssel megszabadul az ember a fölöslegtől. Különösen nagy igénybevétel esetén pedig akár 2-2,5 liter vizet is jól tűr a szervezet egy óra alatt. Egyébként is: amikor az ember már eleget ivott, nemigen tud több vizet lenyelni, mert hányingere támad. Ha viszont csak akkor iszik valaki, amikor már szomjúságot érez, késében van, mert addigra tetemes mennyiségű vizet veszítettek a szövetek, s annak visszapótlása időbe telik.

Amennyiben lehetőség van rá, kellemesen hűvös (nem langyos és nem túl hideg) vizet igyunk. Az ilyen víz nemcsak hűti a testet, hanem - bármilyen furcsán hangzik is - hamarább ürül a gyomorból és gyorsabban felszívódik. De mert a verejtékkel nemcsak vizet, hanem sót is veszít a test, az enyhén sós víz jobb a tiszta víznél.

Egyéni szükséglet

Az elmondottak általános tanácsnak számítanak. Tekintettel arra, hogy minden ember másképp reagál a melegre és a test megdolgoztatására, valójában az a jó tanács: ki-ki mérje fel testének a sajátosságait, s ezekkel összhangban gondoskodjon a víz- és a sóvesztés pótlásáról. Köztudomású, hogy vannak olyan emberek, akik melegben végzett nehéz testi munka során is csak mérsékelten izzadnak meg, másokról ellenben pihenéskor is csak úgy "szakad" a víz. A verejtékezés mértéke ugyan fontos jelzés arra vonatkozólag, hogy mennyit kell inni, ám ne hagyatkozzunk kizárólag erre. Gyakori kis vízadagokkal tartsuk jól hidratálva (vízzel ellátva) a testet, mert ezzel megakadályozhatjuk, hogy a folyadéktartalom megcsappanása szomjúsággal jelezzen.

A test megdolgoztatására készülődvén az is kívánatos, hogy kezünk ügyében legyen a víz. Helyváltoztatás nélküli tevékenység esetén ez nem ütközik nehézségbe, s az is megoldható, hogy hűtött folyadékot fogyasszunk. Sportolás közben viszont használjuk ki az ivásra kínálkozó lehetőségeket. A maratoni futókat vagy távgyaloglókat az út szélén állók vagy a kísérők kínálhatják folyadékkal, míg a kerékpárosok szívócsövön juthatnak hozzá a tartályban magukkal vitt vízhez. Labdajátékok alatt pedig a tényleges vagy technikai szüneteket kell kihasználni az elvesztett folyadék pótlására. (A sportolók nagy hasznát veszik annak az italnak, amelyben a vízen és az ásványi sókon kívül energiát adó anyagok is vannak.)

A testi tevékenység abbahagyása nem jelenti azt, hogy nem kell több vizet inni. Minthogy némi időre van szükség ahhoz, hogy a működések visszaálljanak a nyugalmi szintre, közvetlenül a leállás után ajánlatos egy-két pohár folyadékot inni. Ilyenkor nemcsak víz jöhet számításba, hanem bármilyen üdítőital, hiszen a folyadékpótláson kívül az is cél, hogy a szervezet megcsappant energiakészletei mielőbb feltöltődjenek. Ha valaki leméri magát a testi munka (a sportolást is beleértve) előtt és után, a két adat összevetésével megállapíthatja, hogy van-e folyadékhiánya. A testtömeg csökkenését ugyanis szinte teljes mértékben a folyadékvesztés okozza.

Szeszes italt ne!

Érdekes tapasztalat - s ezt alighanem kevesen tudják -, hogy utazás során fokozott mennyiségben veszít a test folyadékot. Ezt ellensúlyozandó az indulás előtti órában ne sajnáljuk magunktól a vizet (üdítőitalt), s lehetőleg utazás közben is igyunk, különösen akkor, ha az órákig tart. Az jár el bölcsen, aki a vonaton vagy az autóban visz magával egy üveg vizet, a repülőgépen pedig a légikisasszonytól kér innivalót. De ne szeszes ital vagy koffeintartalmú itóka legyen, mert az etil-alkohol és a koffein egyaránt vízhajtó hatású, következésképp annak ellenére megszomjazik az ember, hogy kellő adagú folyadékot vett fel velük. Ha tehát nem tud valaki meglenni nélkülük, igyon melléjük egy kis vizet vagy üdítőitalt is. Magától értetődik, hogy ilyenkor, akárcsak testi igénybevételkor kerülni kell a túlságosan sós ételeket, mert azoktól szinte állandóan szomjasnak érzi az ember magát.