1. rész

A féloldalas csukódás
2. rész

A féloldalas csukás gyakorlása

A növendékekkel - kisebb féloldalas csukások gyakoroltatásásával - már az oktatás során meg kell ismertetni a kupola reakcióját, és a helyes reagálás módját. Nagy mértékű féloldalas csukásokat biztonsági okokból csakis biztonságtechnikai tréningen, víz fölött szabad gyakoroltatni.
A féloldalas csukás a safety training-ek alapja kell, hogy legyen. Saját ernyőnk viselkedésének megismerése - bármilyen méretű féloldalas csukódásban -, illetve a helyes pilótareakció elsajátítása a biztonságtechnikai tréningeknek messze a leglényegesebb feladata. Két-három féloldalas erre nem elég. A gyakorlása egy egész tanulási folyamat, amely viszonylag sok időt vesz igénybe, és a féloldalas csukások egész sorozatát kell, hogy tartalmazza. A jó biztonságtechnika szakoktató csak akkor elégedett, ha a pilótái elérik a végső célt: a nagymértékű féloldalas csukásokat is gyorsan és helyesen le tudják kezelni. Ezt a célt viszont gyakran nem sikerül elérni.
A biztonságtechnikai szakoktató utasításait-ajánlásait komolyan kell venni. Tavaly tragikus balesetet szenvedett egy pilóta-hölgy, akinek 1-2-es teljesítmény ernyője egy nagy csukódást követően befűződött, és földig spirálozott. Pár héttel előtte részt vett egy biztonságtechnikai tréningen, ahol az oktatója azt javasolta, hogy sürgősen váltson át egy békésebb ernyőre.
A jóindulatú kupolákkal nehéz a nagy féloldalas csukást gyakorolni, még ha erősen tépjük is le az "A"-hevedert. Egy tapasztalt oktató viszont ismer olyan trükköket, amelyek segítségével egy ilyen ernyő is jól lecsukható, - pl. bólintásban húzatja meg a féloldalast.

A víz fölötti biztonságtechnikai tréning...

...a legjobb módja...

...a féloldalas csukás...

...intenzív gyakorlásának

A féloldalas csukás gyakorlása biztonságtechnikai tréningen

- Válasszunk olyan safety training-et, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a féloldalas csukás gyakoroltatására. A negatív és az átesés impozáns gyakorlatok, de az átlagpilóták számára nem ezek a fontosak.
- Videó-dokumentáció nélkül a biztonságtechnikai tréning feleannyit ér, mint ha videóznának. Olyan tréninget válasszunk, ahol profi kamerás dolgozik, nem pedig valamelyik kísérő kezébe nyomják a kamerát. A felvételek egyéni kielemzésére elegendő időt kell szánni.
- A szakképzett oktató szemei előtt végzett minden egyes repülés sokba kerül, használjuk ki minden percét.
A féloldalas csukás víz fölötti gyakorlása sokkal kevésbé rizikós, mint az áteséseké, vagy a merülőspirálé. A kezdeti félelmek könnyen leküzdhetőek, ha lépésről lépésre haladunk.

Teszteredmények, és gyakorlati problémák

Az egyes ernyőknek a DHV tesztek során megfogalmazott tulajdonságai az alsó DHV kategóriákban (1, 1-2) nem mutatnak semmi különöset. Ennek ellenére minden pilótának tudatában kell lennie azzal, hogy egy adott ernyő féloldalas csukódásban való viselkedése a tesztrepülések során igazán reálisan sohasem szimulálható. Ennek több oka is van:
- A DHV tesztek során a féloldalas csukást a normális állásszög-tartományban hajtják végre. Nagy állásszög mellett nem végeznek tesztet, kis állásszögnél is csak a kigyorsított kupola csukását tesztelik.
- A turbulencia másképp csukhatja le az ernyőt, mint ahogy azt a tesztrepülésen végrehajtják. Például a csukódás a szárnymélység nagyobb hányadát érintheti, mint egy szándékos csukásnál, a teszt során. A DHV teszteken a letörés vonala a kereszttengelyhez viszonyítva kb. 45°-os. Ha ez a szög ennél nagyobb, mondjuk 60°-os, akkor a szárny mélyebben csukódik le. Így a beomlott felület nagyobb lesz, az ellenállás nagyobb, a lepördülés és az áramlásleszakadásra való hajlam erősebb, a pilóta mélyebben billen le stb. Ráadásul a turbulencia az ernyőnek a csukódást követő reakcióját is negatívan befolyásolja.
- A DHV tesztpilóták a DHV előírásainak megfelelő beülőket használnak. Ezek az előírások elég tág teret hagynak a különböző beülő típusok számára. Például a felfüggesztési pont (az ülőlaptól a karabinerig) 35 és 65 cm között lehet. A felfüggesztési pontok vízszintes távolsága (tartóhevedertől tartóhevederig) 25 és 55 cm között mozog. A nagyon mély felfüggesztésű, nagy heveder-távolságú beülőknél nagyobb a twist-veszély (a pilóta megpördül, a hevederek betekerednek).
- A pilóta pozíciója a hevederben. A DHV tesztpilóták a tesztprogram során egyenesen ülnek a beülőben. A félfekvő, vagy fekvő pozíció egy extrém szituációban igen hátrányos lehet. Különösen a betekeredés (twist) veszélye nő ilyenkor, mert a fekvő pozícióban nagyobb tehetetlenség lép fel, és a pilóta egy hirtelen lepördülést nem tud elég gyorsan lereagálni. A beomlott kupola kirendezése a fékekkel, és a repülési irány figyelése is jóval nehezebb ilyenkor.

Fontos, hogy a fentieket is figyelembe vegyük ernyőválasztásnál. Egy "DHV-szabványcsukódás" esetére (fesztáv irányában 75%, a kereszttengelyhez képest 45°-os bólintási szög) van megfogalmazva egy adott ernyő "viselkedési mintája". Ha bármely paraméter kedvezőtlen irányban változik (nagyobb csukódás, bólintó mozgás közben bekövetkező csukódás, a pilóta kedvezőtlen pozíciója, tartós, erős turbulencia), akkor keményebb ernyőreakciókra számíthatunk.
Ez megmagyarázza azt, hogy a gyakorlatban miért viselkedhetnek az ernyők durvábban egy féloldalas csukódásban, mint a tesztek során. Az a pilóta, aki bízik kupolája 1-2-es besorolásában, olyan váratlan ernyőreakciókkal is találkozhat, mintha magasabb kategóriájú ernyője lenne.

A lényeg az, hogy olyan ernyőt kell választanunk, amellyel le tudjuk kezelni a kedvezőtlen körülmények között bekövetkező csukódásokat is. A DHV tesztrepülés során jelentkező ernyőreakciókat minden további nélkül le kell tudnunk reagálni, semmiképp sem szabad, hogy ezeket éppenhogy csak kezelni tudjuk. Így kellő mozgásterünk marad a durvább helyzetekre is.
Aki keveset repül, vagy kezdő, vagy nem ismeri ki alaposan az ernyője reakcióit féloldalas csukódásban (biztonságtechnikai tréning), akinél a hibázás lehetősége nem zárható ki, aki néha felcseréli a luv oldalt a lee oldallal, aki nem vágyik óriási adrenalinfröccsökre, annak be kell látnia, hogy ha fontos neki a személyes biztonsága, akkor egy olyan ernyőt kell választania, amely messzemenőkig biztonságosan viselkedik a féloldalas csukódáskor - vagyis egy DHV 1-est.
Minden más döntés - vagyis a fenti "kockázatelemzés" figyelembe nem vétele - csakis a hiúságunknak kedvez.

Kis magasságban, dobálós időben felejtsük el a gyorsítót

A cikk elkészítésében való közreműködéséért köszönettel tartozom a DHV oktatógárda vezetőjének, Peter Cröniger-nek, Manfred Kistler-nek, Andreas Pfister-nek, Hannes Schmlazl-nak, Sepp Gschwendtner-nek és a DHV műszaki vezetőjének.

Karl Slezak
biztonsági előadó