Célraszálló háziverseny

2009. augusztus 8-9-én csörlős célraszálló háziversenyt szerveztünk a gödöllői reptéren. Ez volt az egyesületünk történetében az első ilyen rendezvény, eddig csak PPG célraszálló versenyünk volt, kettő.

Az esemény színvonalát nagyban emelte, hogy a versenyre ráépült a célraszálló válogatott (egy részének) a versenyszerű edzése. Ők értékelésen kívül vettek részt a versenyen.
12 Felhőút tag indult a versenyen, plusz 4 fő válogatott (némi átfedés is van, hiszen Fekete Zoli is tagja a válogatottnak).
Eredetileg minimum 4 sorozatot terveztünk, de tervbe vettünk egy ötödiket is. 5 eredmény esetén már eldobható a legrosszabb, és a többi alapján értékelünk. Végül 6 sorozatot tudtunk repülni, így tényleg reális eredményeket kaptunk, kevesebb szerepe jutott a szerencsés vagy szerencsétlen véletlennek.

Még pénteken egy kis munkával kialakítottunk egy "versenyirodát" a bejárat melletti erdősávban, egy kis tisztogatás árán. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen kora reggeltől a nap végéig árnyékos helyen lehetett leülni, pihenni (többen még egy jót aludtak is ott a szünetben).

Az árnyék nagy kincs egy reptéren

Pénteken délután már elkezdődtek az edző felszállások. Szombaton kis késéssel 10 óra után tudtuk elkezdeni a versenyt, addig is bemelegítő repülések voltak. Délelőtt egy sorozatot hajtottunk végre, elég termikes, szeles időben, majd leálltunk a versennyel délután 3-ig. A gyakorló és versenyen kívüli startok a szünet alatt is folyamatosan mentek.

Hétágra süt

Kissé rendhagyó módon keresztbe csörlőztünk a reptéren, mivel az erős keleties szél nem tette lehetővé a rendes irányon történő üzemet. A bejáratot szalaggal biztosítottuk. Az élénk szélnek és a dinamikus csörléseknek köszönhetően ezen a rövid hosszon (egy-egy csörlés maximum 20-30 másodperc volt) is megvolt a 100 méter feletti leoldás, ami bőven elegendő volt a buló vonalában elhelyezett cél eléréséhez. Gyakran még termikek is voltak, így még tekergetni is lehetett, vagy fülcsukva kellett süllyedésre bírni az ernyőket.

Pörgős üzem

A cél nagyon profi volt, és legfőbbképpen hivatalos. A füvet Csiki Zoli, Madarász Sanyi és Lak Attila szépen levágták egy körben, abban kijelöltük az 5 méteres sugarú kört szalaggal, és középen elektromos deszk volt elhelyezve. A mérő berendezést és a bíráskodást Ónódi Mikinek köszönhetjük, aki a magyar válogatott edzője és vezetője, és a Vajdaságból jött el hozzánk erre a három napra. Jó lett volna még egy- két segítő mellé a mérésekhez, mert egész nap kint dolgozott a melegben, és nem várhattuk el tőle, hogy a néha 30-40 méteres leszállásokat méregesse. Mivel azt hirdettük, hogy 50 méterig mérünk, és ez jó ötlet is volt, próbáltunk is erre törekedni. Előfordult azonban, hogy egyes leszállások csak becsülve lettek, ami nem túl szerencsés. Tanulság, hogy legközelebb alaposabban gondoskodni kell a bírói segítségről.

Palacsinta

Szombaton délelőtt lement egy sorozat, majd délután 3 órától újabb 4 sorozatot repültünk le, egyre kellemesebb időben. Három csörlőnk is volt, bár egyszerre mindig csak kettő üzemelt, így nagyon pörgős volt az üzem, egy-egy sorozat (16 felszállás) kb. 1 óra alatt ment le.
Igazából még a hatodik is belefért volna napnyugta előtt (mivel maradt még másfél óránk), de az egész napos versenyzés a nagy melegben mindenkit kifacsart, és nem akartuk túlfeszíteni a húrt. Úgy döntött a versenybíró és a rendezőség, hogy vasárnap reggel 8-kor kezdve repülünk egy hatodik sorozatot, és utána eredményt hirdetünk.

Néhányan mindkét este kint aludtunk a repülőtér végén - a szokott helyünkön - sátorban, vagy csak úgy hálózsákban. Megbeszéltük a célraszállás (és az élet egyéb dolgainak) rejtelmeit, tüzeltünk, sütögettünk, beszélgettünk, hullócsillagokat számoltunk, meg egyebek, amit ilyenkor csinálni szoktunk :-) , jól éreztük magunkat.

Vasárnap, az utolsó sorozatban már az aktuális helyezések szerinti fordított sorrendben startoltunk, tehát az utolsó helyen álló kezdett, és legjobban állók startoltak legutoljára. Volt még egy-két izgalmas párverseny, ahol néhány centiméteren vagy méteren múlhatott dobogós helyezés. Végül volt is olyan, aki az utolsó sorozat eredménye alapján csúszott le éremről.

Majdnem...

Majdnem...

Hajszál híján...

A sok sorozat, és az eldobható legrosszabb eredmény miatt reális eredmények születtek, amelyek jól tükrözték a résztvevők pillanatnyi célraszálló képességét. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lett volna olyan versenyző, aki nem volt elégedett az eredményével, és a tőle esetleg elvárható szint alatt teljesített, mert ilyen volt több is, de azt tudni kell, hogy ez a versenyszám a látszólagos egyszerűsége, primitívsége (mondjuk a távrepülő versenyekhez képest) ellenére egy nagyon összetett és nagy koncentrációt, tapasztalatot igénylő feladat. Sokat számít a pilóták aktuális mentális állapota, felkészültsége, hogy hogyan bírják a folyamatos fizikai és lelki terhelést. Napokon keresztül, egyenletesen jól teljesíteni, törekedni a minél kisebb hibázásra, változó időjárási körülmények között, esetleg pszichikai nyomás alatt, komoly és embert próbáló feladat. A precíz kupolakezelés, a mikro- meteorológiai ismeretek és a változásokra való gyors reagálási képesség, valamint a koncentrálóképesség, nagyon fontos tényezők lehetnek akár a repülés más ágaiban, más helyzeteiben is. A pontos célraszállás képessége pedig magában is életmentő lehet egy motor nélkül repülő pilóta számára.
Születtek nagyon szép eredmények, kezdő-haladó pilótáink is belekóstoltak a célraszállásba, a komoly versenyzésbe. Volt, aki nagyon ráérzett, és jól is szerepelt, és volt, aki nem szerepelt olyan jól, mint szerette volna, de mégis nagyon jól érezte magát, és ez a verseny kijelölte a jövőbeli fejlődés egyik irányát a számára.

Volt jó néhány deszkre lépés is. A legjobb leszállás címet holtversenyben Katona Péter és Szabó Péter kapná, akik 7-7cm-es deszket léptek (Fekete Zoli 9 cm, Biri Norbert 11 cm).

Taposd laposra, Norbi!

Az öt értékelt (öt legjobb) sorozat alapján a legjobb eredményt az egyesületi versenyen kívül induló Biri Norbert érte el, összesen 326 cm-rel.
A második legjobb eredmény Fekete Zolié lett (578 cm), aki ezzel megnyerte a Felhőút egyesületi versenyt. Az összetett harmadik, egyesületi második: Szabó Péter (787 cm).
Az egyesületi versenyünk harmadik helyezettje Szűrszabó Zsuzsi (1814 cm) lett (összetett 5. Kiss István (ASE) (1376) mögött).
A további sorrend:
Szabóné Koleszár Edina (1839 cm)
Katona Péter (1856 cm)
Konrád Gábor (3235 cm)
Vágó Imre (3660 cm)
Pákozdi Andor (5204 cm)
Kerekes Nóra (ASE) (5295 cm)
Kerekes László (ASE) (5604 cm)
Pákozdi Ferenc (11207 cm)
Csiki Zoltán (12482 cm)
Hajdu Ilona (13186 cm)
Istók Félix  (15412 cm) Ő az utolsó sorozatra nem tudott kijönni, így arra a maximális (5000 pontos) eredményt kapta.
Az első három egyesületi helyezett érmet kapott.

Győztesek

Kiosztottunk még egy érmet, az összevont tanuló-haladó pilóta kategóriában (a kevés tanuló pilóta indulása miatt történt az egyben értékelés), ahol az 50 óra repült idő alatti versenyzők küzdöttek meg egymással.
Ezt az érmet Konrád Gábor nyakába akaszthattuk. Ebben a kategóriában jellemző volt a hullámzó teljesítmény, vagy jól jött ki a lépés, és szépeket léptek, vagy nem jött ki, és nagyon rosszat. Ezzel szemben Gábor szépen, kiegyensúlyozottan versenyezve, egyenletesen jól teljesített, és ennek köszönhetően az utolsó sorozatban, nagy küzdelemben megelőzte Vágó Imrét, aki szintén hasonlóan jól repült az egész versenyen.

A három nap alatt végrehajtottunk, több mint 150 felszállást (verseny, gyakorlás, versenyen kívüli repülések, tandem, első csörlős kiképzése, termikelés, stb). A jó startszél miatt kevés rontott start volt, és csak két kisebb repesemény volt a három nap alatt.

Sokat dolgozott a személyzet, köszönet az eddig említetteken kívül: Fekete Zolinak, Szabó Ernőnek és Lányi Aladárnak a csörlésekért, azoknak, akik (sokan) besegítettek vezetéssel, kezeléssel is, őket fel sem tudom sorolni, valamint Edinának, amiért intézte a start-ügyeletesi feladatokat.

A Szolnok-Ceglédi csapatnak annyira megtetszett a dolog, hogy mindjárt egyeztettek Ónódi Mikivel, és hamarosan (az előzetes tervek szerint szeptember 5-6-án) szerveznek egy újabb, hasonló versenyt, Szolnokon.