Beteges dobás, pozitív kimenetel

..A délkeleti starthelyről szálltam fel. Mivel egyetlen használható emelést sem találtam, elrepültem a Col Serrai-ra, a "délnyugati csücsökre". Akkor én voltam az egyetlen ernyős ott. Nem élveztem igazán, mert elég turbulens volt a levegő. A hirtelen emelések erős merülésekkel váltakoztak. Nem csoda, hiszen a hegy fölött feltámadó keleti szél miatt részben lee oldalon voltam.

A talaj fölött 100-150 méteren emberes frontstallt kaptam. A kupola előre lőtt, és az egyik szárnyvégem beakadt. A centrifugális erő azonnal megnőtt, és megállapítottam, hogy kezelhetetlen a helyzet. Ez a felismerés volt a legfontosabb momentum. Ha erre rájön valaki, akkor a tudatalattiból már azonnal előjön a mentőernyőnyitás gondolata is. Elengedtem a fékeket, és jobb kézzel erősen megragadtam a mentőernyőm (Profile 20) kioldófogantyúját. A konténert valahogy úgy dobtam el, hogy a dobás lendülete nem segítette a nyílási folyamatot, inkább csak úgy leejtettem. Vártam a nyílást. Biztos, hogy csak a másodperc törtrészéig tartott, de a gyöngécske kidobás miatt mégiscsak lassabban nyílt, mint ahogy kellett volna. Nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Belobbant a kupola, és máris a fákon voltam. Amikorra minden lengés megszűnt, a sziklás talaj fölött egy méteren, szapora pulzussal, de kényelmesen csücsültem a beülőmben. A Col Serrai felé vezető út a földetérési hely fölött kb. 30 méterre volt.

Nemsoká egy siklóernyős jött arra autóval, aki jól látta az esetet. Megkérdezte, hogy megsérültem-e, és hogy szükségem van-e segítségre. Szerencsére nem. Azt mondta, hogy csak a kupola lepördülését látta, a mentőernyőnyitást már nem. Csak ekkor ébredtem rá, milyen húzós volt a helyzet.

Azóta tudom, hogy ha nem nyúlok oda villámgyorsan a mentőernyőfogantyúért, akkor többé nem a felhők alatt repülnék, hanem inkább fölöttük, hárfával a kezemben. Az unokatestvérem a keleti starthelyen volt, őt kértem meg rádión, hogy segítsen leszedni az ernyőmet a fákról. A pizzázóban szereztünk egy jó nagy kézifűrészt. Egy korhadt fát majdnem két órás munkával tudtunk csak kidönteni. A főernyőt és a mentőernyőt teljesen sértetlenül le tudtuk szedni.