Felhőalap 2900 felett
2007.07.21 Újszász - Egyek 84 km 

Semmi előjele nem volt, hogy nagyot repülhetünk ezen a napon, és le is ?rohadtam" első startból Zagyvarékas előtt, ami van vagy 5 km a starthelytől. Nem is akaródzott senkinek startolni, és csak a két megszállott Zoli és én nem adtuk fel. Volt olyan, aki el is csomagolta már a felszerelést Zoli girhelése láttán. Engem ez nem tántorított el, és be is készültem, miután mindenkit hiába noszogattam. Közben beerősödött a szél, és egyre nagyobb felhők kezdtek épülni és bekúszni fölénk. Jöttem a szokásos "látjátok, annak a felhőnek az aljára az én nevem van felírva" süket dumával, és most az egyszer be is jött! A csörlés vége felé összeértünk a felhővel, beleoldottam 420m környékén, és simaliba egyvégtében 2900 méterig lifteztem fel. Leírhatatlan érzés volt a felhő alján lógatni a lábam, gyönyörködni a fél országban, és nézni azt a kicsi piros ernyőt alattam 1000 méterrel. Zoli persze nem tűrte sokáig, és felliftezett hozzám. Nézelődtünk, egy kis ideig vártuk a többieket, de nem jött senki, így ketten indultunk a távnak. Mint utólag mesélték, gyors felkerülésem után mint felbolydult hangyaboly rohant mindenki a felszerelésért, és törte magát, hogy ő legyen a következő szerencsés. Sajnos a szél bedurvult, és forgott a starthely környékén, így senkinek nem sikerült elstartolni aznap.

Jókor jó helyen - talán ez a szlogen a legodaillőbb erre a repülésre. Felhőalapról (2900) siklottunk a következő emelésig, és még kétszer sikerült feljutni erre a magasságra. Sajnos a Tisza tó alatt belefutottunk a nagy kékségbe, és Abádszalók után már nagyon keresni kellett az emelést. Talán mert fáradt voltam, nem tudtam tartani a tempót, pedig Zoli mindig megvárt. Néha végigcsinálta a "B" sort a RED-JOE-n, amíg én girheltem, de ennek ellenére se jutottam vele egy szintre. Persze így utólag, tapasztaltabb fejjel, miután repültem én is dögösebb ernyőkkel, már nem csodálkozom, hogy nem tudtam a 2003-as DHV1-2-vel felvenni a versenyt a 9-et sikló Red-JOE-val :-(

A végén inkább a saját fejem után indultam, és meg is lett az eredménye, pár perc girhelés után a földön találtam magam. Kalandos gyalogtúrát (tanyát őrző kuvaszok) követően, a puszta közepén találtam egy szál vasútállomást, és bevonatoztam Egyek-re, ahova Kati is megérkezett értem kocsival. Zoli 130 km feletti távot nyomott végül megérdemelten a kitartásáért. Én meg levonva a tanulságokat, 2008-ban kamatoztattam az itt tanultakat. Olyan szép repülés volt, hogy még az se szomorított el, amikor kiderült, ezt a távot is elbuktam az MKK-ban, mert csalt a varióm. A tracklogot letöltve a GPS szerint 1000 méteren még csak 50-et, de 2700 felett már 250 métert csal lefelé :-( és az sem, hogy a magasságnyerési rekordot is elbuktam ezáltal :-)