Szabó Tamás

A 80-as évek elején szereztem első repülős élményeimet, amikor is autóval vontattunk leselejtezett légcellás ejtőernyőket, fix kötéllel. Az akkori csapatban mindenki ejtőernyőzött, én `86-ban ugrottam először. 15 éves voltam és féltem rendesen. Nem is vittem túlzásba, a következő években elvétve ugrottam egy-két bekötöttet. 22 évesen eljött az idő a bevonulásra, és újra belevágtam. Néhány stabos helyrebillentette a lelki világom, úgy hiszem pszichésen megértem az ejtőernyőzésre. Az isaszegi laktanyában töltöttem a katonaságot, az eje raktárban mint raktáros sorkatona, katonakönyvem szerinti beosztásom: eje. hajtogató volt.

Nagyon szép élmenyekkel gazdagodtam ezen egy év alatt: esőben stabos 3600-ról MI-8-asból, másfél perc szabadesés 5500-ról AN-26-osból, hogy csak néhányat említsek. Leszerelés után még ugrottam néhány évig Gödöllőn, majd anyagilag már nem bírtam, és abbahagytam.

A `90-es évek elejétől részt vettem a gödöllőiek siklóernyős szárnypróbálgatásaiban. Kezdetleges felszereléssel, Szabó Péter irányításával. Első saját ernyőm `93-ban vettem: egy Nova CXC 21-est. Ez már komoly repüléseket tett lehetővé, legalábbis a lejtőzés műfajában: 3 óra felettit sikerült repülni a Naszályon. Sokat jártunk Apcra, Kesztölcre, Sárhegyre.

Lassacskán azonban kikoptam a csapatból, alig repültem, míg `98-ban végleg megszakadt a kapcsolatom a levegőéggel: az USA-ba költöztem, és vissza se tértem 2003-ig. Közben Szabó Péter és Edina (a bátyám és a felesége) belecsöppentek a Szaúd-Arábiában zajló siklóernyős eseményekbe, és 2003 áprilisában engem is magukkal vittek. Jeddah-ban lehetőségem nyílt, hogy újra belerázódjak a repülésbe, csörlőkezelői és tandempilóta képesítést szereztem. Sorsom 2003 őszén pecsételődött meg véglegesen, amikor is először repültem hátimotorral, egy Péter által frissen vásárolt Parapowerrel. Sosem érdekelt a motorozás, túl zajosnak és macerásnak hittem, persze amint kipróbáltam, minden előítéletem elfelejtettem és rögtön rabul ejtett. Vettem is egy saját motort gyorsan. Úgy érzem, megtaláltam a repülésnek azon ágát, ahol kiélhetem magam, és kiteljesedhetek mint pilóta. 2004-ben, az egész éven átívelő kedvezőtlen időjárás ellenére is 110 óra felett repültem motorral, közte 100 km feletti zárt feladatot és 170 km-es céltávot.

Mint azt hiszem mindnyájan, én is türelmetlenül várom a 2005-ös év tavaszán kezdődő szezont, jobb időjárásban reménykedve!

2005. január