Rákóczi Gábor

17 éves koromban, 1985-ben kezdtem Farkashegyen vitorlázórepülni, de orvosi engedély hiányában csak ?hiénaként? repülhettem sokat, valójában nem vettek kiképzésbe. Így hamar kikoptam a Csepel klubból, de mint tudjuk, a kábítószerek függőséget okoznak, így a folytatás nem sokáig váratott magára.

1987-ben megkaptam az orvosit. Lezsovits Gábor barátom és osztálytársam, aki ma a Wizzair főpilótája, azt javasolta, hogy próbáljam ki az ejtőernyőzést, csináljam meg a 8 ugrást tartalmazó sorköteles tábort. Ez megtörtént és olyan jól sikerült, hogy megragadtam Gödöllőn. 403 ugrásig jutottam el, a seregben is ugrottam (MN 3100 - Szolnok), 1994-ben pedig oktatói szakszolgálati engedélyt kaptam. 9 év után hagytam abba ezt a különleges sportot.

Három év csend után ismét kijöttek az elvonási tünetek. 1999-ben megkerestem Szabó Peti barátomat, siklóernyős oktatót, korábbi ejtőernyős klubtársamat, hogy tanítsa meg nekem is a szabad repülést.

Nagyon sok szép élményem kötődik a következő 4 évhez. Kirándulások, hegymászások, sportbarátságok, sok-sok kisdombos siklás, csörlések, Monte Carlo? A legszebb motor nélküli repülésemet a Pilisen csináltam meg 2001 szeptember végén. 3 óra 24 percet repültem meleg, nyárvégi napsütésben.

Négy szezon után kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy komoly sportteljesítményt nem tudok nyújtani a siklóernyőzésben. Ami pedig még jobban zavart, hogy továbbra is hiányzott valami megfoghatatlan dolog, aminek hiánya a teljes repülőszabadságtól elválaszt?..

Idén februárban (2004) kaptam egy komolyabb bevételt és gyorsan vettem egy Parapower hátimotort Szabó Gyuritól. Mindjárt a Dudek Max sporternyőmet is lecseréltem egy motorozáshoz alkalmasabb, nyugodtabb Dudek Vox kupolára. Eleinte tartottam a nagy, forgó kard gondolatától a hátam mögött, de sok földi járatás, futásgyakorlatok, és kupolafelhúzások után Szabó Peti oktatása és felügyelete mellett megkezdtem a PPG kiképzést. Fantasztikus új világba csöppentem?..

Hihetetlen szabadságot és függetlenséget jelent a motoros siklóernyőzés még a hagyományos siklóernyőzéshez képest is. Most kezdem igazán, nap mint nap átérezni azt a csodálatos élményt, amit az önálló, független, szabad repülés ad. Ennek a szabad világnak töredékét sem kaptam meg korábban siklóernyősként, vagy ejtőernyős életem során, holott ezt keresem már lassan 20 éve. Úgy érzem, hogy a motoros siklóernyőzésben megtaláltam a szívemhez legközelebb álló repülési formát. Ez a sport a legolcsóbb valós repülési mód, és egyben a legszabadabb is. Nekem még azt is lehetővé teszi, hogy különleges érdeklődésemnek, a légi régészetnek hódoljak.

Már a motoros repüléseim legelején belefogtam a Légi Régészet megismerésébe, így már nem öncélúan repülök, hanem komoly feladataim vannak.

Kedves barátom, Berkes Zsolti sokszor elkísér dunántúli régészeti barangolásaimon. Szabó Peti FELHŐÚT Klubjának vagyok tagja, ernyőm (Dudek Vox) piros színű, és egy piros keretes Parapowerrel fedezem föl újra Magyarországot.

Minden repülőtársamnak jó leszállásokat kívánok!