Para-Para

Wallensee 2004-12-01 (szerda)
Yes a borús, csapadékos napok után végre tiszta az ég. Látom a napot, a hosszú depresszív hangulat után ilyenkor megdobban a pilóta szíve. Nálam egészen mélyről fakadó és a gerincvégződésemig hatoló élmény ez. Nyomás repülni, nehogy lemaradjunk a napról! A starthely felé vezető úton folyamatosan kémlelem az eget, hátha meglátok repülni valakit és ezzel igazolom magamat, miszerint megfelelő az idő. De hiába, ezek a svájciak hét közben bizonyosan a munkájuknak élnek, mert össz-vissz 4 nappal ezelőtt láttam 1etlen vitorlást tekerészni, igencsak brutál jó időben. Sajnos a napról lemaradtam a késői ébredéssel.

Nem úgy mint erről! Megérkezünk a leszállóba harmad magammal. Az alacsonyan járó nap 7 ágra süti a hegyoldalt, az alap szél kellemesen enyhe, 1-2 befújással tarkítva a búló néha meg-meglibben. Kijelentem, hogy az idő alkalmas a repüléshez. Én vezetek a starthelyig. Szerpentin, 900m szintkülönbséget kell legyőzni, ezért 1-es és 2-es fokozatot váltogatva, gondosan ügyelek arra h. a fordulatszám ne essen 4000 alá. Nehogy má a repüléstől vegyem el az időt a döcögéssel. Társaim, akik csak 1 light-os síelést, board-ozást vállaltak a tegnap esti-mába hajló András névnapozás után, figyelmeztettek, h. ha nem veszek vissza a tempóból, akkor cserébe irányítottan fognak az ölembe hányni!

De már meg is érkeztünk a placcra. Jó időt futottunk. A táj gyönyörű. A szemközti hegyen, a flumsbergi sípálya, persze még nem esett elég hó, de így még szebbek a havas csúcsok Itt, a starthelyen meg eredeti windows-háttérzöld a fű. Hü. Még 1 utolsó csekkolás. Neccesek a befújások, amúgy ok. Megszólal egy belső hang: ésszel! Nyomassam? Vagy tegyek úgy, mint az okos és jó pilóta, aki nemcsak felsétálni képes a hegyre, de le is? A 15-20 méteres fenyők némely befújás hatására megdőlnek, ezt úgy veszem, h. hívogatóan integetnek felém. Mintha csak hallanám, ez a te napod öreg, repüld ki magad. Hamar el is oszlik a kételyem a határeseti repülést illetőleg. És csak az jár a fejemben, hogy ma, még 1 kicsit kitolom a határaimat.

Ekkorra az adrenalin már áthatotta a testem. Jól beöltözöm, kidobom a rongyot, kutyázok kicsit, de csak a befújásnál emelkedik a vitorla. A következőre felülök. Alig hogy elstartolok, már emel is, 1,5 m/s, már ennek is örültem, haladok tovább kifelé, h. távolabb kerüljek a hegytől, 2,5m/s, 1 pofon balról, 1 jobbról, no problémó, bár azért váratlanul értek a start után, közvetlen a fák felett a féloldalas csukások. Távolodom 3,5m/s-4,5m/s, ez az, erre vártam és már tekerem is. A távoli hegyek kezdenek gombaként nőni körülöttem, ez aztán a 3D-s repülés juhééé! Aztán csak észvesztve török a magosba, légtérkorlátozás nélkül. Hamar a gerinc fölé emelkedem, miközben a starthely még mindig közvetlen alattam. Ezek szerint nem komoly az alap szél. Hoppá, mi ez a rongyrázás, mintha csak le akarna dobni a büdös gebéje. De most valami nagyon érdekeset látok a hegy túloldalán, amitől aztán egyáltalán nem lettem bátrabb, de megfejtettem a rodeó miértjét. Fülem-farkam behúzva igyekszem visszasüllyedni a gerinc alá, hegytől el. Jaaa, h. mit láttam? Két batár lencsefelhővel néztem farkasszemet. A neve föhn.

"a lencsefelhőnek nevezett, hegyek által keltett levegőhullámzásban kialakuló felhőkép. Ezeknek a felhőknek a kialakulásához erős szél szükséges. Az Alpokban ezek a felhők a föhn jelenségére utalnak. Ilyen időben ne repüljünk." (A siklóernyőzés ÁBC-je)

Írja a szakirodalom. Király! Most mi a tosz legyen? Ha már itt vagyok és egész idefele úton nem láttam lencsét, sőt utoljára tegnap este, de azt megettem. A besüllyedős taktika megoldásnak látszik. Nincs mit tenni, leszálló a helyes döntés. Lassan, de biztosan haladok is felé. Közben kezdek megnyugodni. Legalább a víz felett majd tolok valami extémet. Vagy mégse?! Se mentőmellény, se egy árva motorcsónak a környéken, a víz kb. 7-8 fokos, nem lehet kellemes a csobbanás, de minden esetre számolok vele már most, mit is kell tenni, ha ilyen helyzetbe kerülök (beülő kicsatol, kabát, sisak, kesztyű bakancs le és akkor talán ki tudok úszni, ha nem vagyok túl messze a parttól, mielőtt a hipotermia beáll).

A közben 1re erősödő szélben újra átértékelődik bennem a land taktika. Tszf. 1740m. Van elég magasságom besiklani a falu fölé majd az esetleges erős völgyszélnek lesz helye, hátratolni. A tó felett a szél kisimul. Most van időm körbe nézni, meghallani a világ zaját. Fegyverropogásra kapom fel a fejem. Naná, mivel a leszálló nem más, mint lőtér. Szerencsére több is van és nem a legközelebbit használják. Mellettem két oldalt magasba nyúló hatalmas hósapkás hegycsúcsok, alattam a tó, aztán magas fasor, parkoló, leszálló, falu és utána már csak a hosszú kanyargós völgy. Közben sikerült besüllyedni tszf. 1200-re, kezdek lassulni, igyekszem a falu fölé kiérni. Sikerült, van elég magasságom, hát tolok bemelegítőnek wing over-t. Sodródok! Nem gyengén. Leállok a manőverrel és újra a falu felé nyomulok, azaz nyomulnék, ha nem állnék 1helyben a falu vége felett. Süllyedek. Tszf 900. Néha még megdob 1-1 light termák. Sebaj, majd függőlegesen leszállok, mint a helikopter. De mintha már nem is állnék. Tolatok. És 1re gyorsabban. Bamm front stall, Bamm fél oldal, Bamm másik fél csukás. Őrült táncba kezd a rongy, nem igen akar nyitva maradni se a fejem felett. Hol erre, hol arra tör ki. Már csak kb. 300 lehet alattam. Mi ez a break? Durva befújás? Szélnyírás?

"Nappal a hegyoldalakhoz közel lévő légrétegek erősebben felmelegednek, mint a távolabb lévők. A meleg levegő a lejtő mentén felemelkedik, és a völgyből a helyére áramlik a hidegebb levegő, azaz kialakul a völgyszél. Éjszaka a jelenség megfordul, a hegyoldal feletti légrétegek gyorsabban hűlnek le, mint a völgy felett lévők, tehát lefelé áramlanak a völgybe, miközben a völgy fölött lévők felemelkednek. Nagy hegységekben, összetett völgyrendszereknél igen komoly, 10m/s-os völgy szelek alakulnak ki, amelyek a völgy magasságának kb. egyharmadát, töltik ki." (A siklóernyőzés ÁBC-je)

Írja szintén a szakirodalom. Hát nem hangzik túl jól. Az adrenalin feszíti szét a testem. Ok. Gyors helyzetelemzés: Tolatok, alattam lőtér, mögöttem parkoló, aztán fák, part és a tó. Ha ezzel a sebességgel tolatok ilyen süllyedés mellet, tuti h. a tóba kötök ki a parttól legalább 100m-re. Aaaz nemjó. Fület csukok a mielőbbi besüllyedés reményében. Kinyomom a gyorsítót is. Bamm nem marad el 1/100-mp-re se a gépészkedés. Bámm akkora csukást kapok 100m-en h. az ernyőből csak 1 cafat látszik, innen kezdve kikockázottan látom a horrort, be is fűződött, itt a vége, nyúlok a mentőernyőért, kiveszem a konténert, dobnám, de visszanyílt a szárny. Képtelenség. Mentőernyő be a 2 térd közé, összeszorít. Csend, süketség, megszakadt az adás. Pereg a film. Lassított felvételnek tűnik minden. Ezzel talán időt nyerek. Sok minden az eszembe jut: csak a vízbe ne, inkább fára, házra, v. kertbe, szerencsére van biztosításom. De mit ér, ha lezúzom magam. Azt veszem észre, h. a gépészkedés és a földet érési terv, tőlem függetlenül is működnek. Van még időm kitalálni valamit. Nagylevegő - kifúj. Ok. Megvagyok. Visszatért a hallásom, már nem lőnek, ujjal mutogatnak rám a katonák.

Helyzetem: áttolattam a leszállót, a parkoló felett vagyok. 30m a magasság, mögöttem 20m magas fák, nem érek át, csak ha befordulok hátszélbe, akkor viszont tuti a tó meg a brutál turbó. Már rég nem nyomom a gyorsítót, minek akkor is tolatok, csak több a front stall. A tavat megúszhatom szárazon, most viszont a fák zavarnak. Be kell süllyednem, minél előbb, letépem az egyik hevedert és fél oldallal süllyedek, igen határozottan. Áááááááá!!! Lent vagyok. Az ernyő 1m - re esett le a fáktól. Hu. 1ben vagyok! Megúsztam! Odaverem a seggem, ill. a protektort, megvédett, de a mentőernyő kiesett a térdeim közül a földet érésnél, és kezd belekapni a szél, közbe a főernyő már húz a víz felé, körbe öleli a legközelebbi fát, ráugrok a mentőrendszerre, mielőtt még behúz a vízbe. Vége. Most van vége. Lassan magamhoz térek és feltápászkodom. Felnézek az égre, majd magamba. Nem érte meg, néha le kell tudni jönni a hegyről, gyalog is. Biztonságba helyezem a szerkót és kifújom magam, vattát köpök, legalább liter vizet tolok le, aztán vagy 3 blázt elszívok, mire nekiállok hajtogatni. Ez alatt meglátogatnak a katonák, majd a falubeliek, érdeklődnek, kérdezgetnek. Naplementéig ott ültem és figyeltem a természetet, ahogy a lenyugvó nap fényei játszanak, csúszik felfelé a tó vizén majd a hegyoldalon. Aztán a nap eltűnik a csúcs mögött, hirtelen előtűnnek a csillagok fényei, 1etlen jeges fuvallat kíséri a lemenő napot. A tó vize kisimul, és hideg lesz, ahogy kikerülök a napfényből. Majd 1 pillanatra még kikacsint és csakhamar az eddig hegyeket tükröző, már csak a lámpák fényeit issza. A völgyszél még sokáig nem fordul meg, nem is várok rá. Nekem elég az, hogy végignézhettem.

Gavros: 2003 dec.