-

2x100+ km Kunszállás-Pörböly 105 km 

A távrepülés egyik fontos, nehéz kérdése milyen is lesz a meteo azon a napon amikor végre el tudunk szakadni a ?való? világtól és átléphetek a repülés által adott másik dimenzióba. Ezt repülést is megelőzte a már napokkal korábbi, latolgatás-fontolgatás. Időkép, metnet, met.hu, windguru, műholdképek elemzése. Hidegfront csütörtökön, péntek-szombat-vasárnap melyik a nyerő nap? Mivel nálunk ?kivételesen? megint foglalt volt a csörlő és engem nem az vonz, hogy minél hamarabb lent legyek egy célra szálló kör közepén, a második nehéz kérdés honnan és mivel kezdjük a repülést?
Ami hívott és kezdtük sorra venni azaz inkább kezdtük kilőni a lehetőségeket: ÉK -re Kunmadaras lenne az ideális de ez csörlő nélkül ugrott, Hajdúszoboszlón rossz a csörlő, Kabán még nincs kész, Eged necces. Kalocsa nekünk nagyon messze van, no meg sokan vannak (habár nekem múltkor szerencsém volt, Bálint kétszer is beleunt a rontott startok sorába és kurta -készen vagy? Kérdés után már kötötte is rám a kötelet). Ami Kunszállást is kezdte firtatni és talán még ez tűnt a jelenlegi legjobb megoldásnak. Relatíve közel van mindkettőnknek, és mostanában a helyi nagykártyák tolják rendesen a távokat onnan. Nehéz azonban bekerülni, mert nem rentábilis a csörlés ott sem és a helyiek meg elég súlyos összegeket fizetnek a csörlő fenntartásáért. Ami azért elintézte, és aznapra befogadtak minket, Melján Janit idézve mentünk ?hiénázni?.
Ami elsőként a vasárnapot célozta meg, mondván akkorra szárad fel az esőtől a föld én meg a szombatra esküdtem, de mivel akadt egy ?kis? melóm én is vasárnap mellett döntöttem. Ami miután mindent lezsírozott telefonált, hogy menjünk akkor szombaton is. Ez akkor már nem tűnt jó ötletnek, 15m árkot kellet szombaton kiásnom, mert a vízszerelő különben nem is jön el. Repülni pedig kell, és akkor amikor adja az idő ezért reggel hétkor beleestem a gödörbe és ásó, kapa, csákány, lapát intenzív forgatásával készültem a repülésre. Szerencsére az égkép nem fájdította a szívem, jöttek mentek a felhők ami nem túl biztató kora reggel. Egy óra késéssel 11-re sikerült végezni, és miután kis pihenő után kaptam egy kis levegőt indultam is Ceglédre Virág Pistihez aki bevállalta az aznap fuvart. Még ekkor is ?szutyok? időnek tűnt halott felhők stb.
Amikor megérkeztünk Ami sejtelmesen mosolygott és sejtettem valami gáz van, ki is derült erre a szélirányra nem igazán jó a pálya csak ezt nekem elfelejtette megírni :-) Melján Jani viszont kitalálta a megoldást, Start után 150 méter enyhe oldalszélben, hogy legalább el lehessen startolni majd 90 fokos forduló níva ezerrel pattogva a földúton megpróbál belehúzni az enyhe oldal-hátszélben egy termikbe. De hát kit az a távrepülő Pilóta akit ezek a kicsinységek eltántorítanak a repüléstől? Amíg a helyi nagykártyák bemutatták a módszert, Amadé áttolta nekem a fordulópontokat, nem aprózta el kicsit több mint 200 volt a cél amin jókat nevettünk hiszen lassan két óra lett és mostanában hat körül már csak a nagyon szerencséseknek, és Dénesnek sikerül fenn maradni. Arany életem van hozott egy rakás ernyőt nekem kipróbálni csak választanom kellett. Az SR7-re fájt a fogam, de Imre balesete után megígértem Katinak nem ülök rá ?halálosztó? ernyőre, a Fire2-t csak nem akartam alóla kihúzni így a már bevált Gábor által nagylelkűen felajánlott element AIR-t választottam. Nagyon bejött az első repülés vele kedves lett szívemnek hisz az év első 100 felettijét vele sikerült megtolni, ráadásul gyorsan beleszerettem a 150km alatt:-) Az útvonal beállítására az GPS-be már nem is volt időm mert az első két pilóta már felhőalapon tekert nekem is mennem kellett. A start tökéletes volt, innen is köszönöm a csörlőkezelőnek, és Janinak a sofőrködést.
A forduló után a hátszél ellenére is gyorsan emelkedtem -gondolom lent a kocsi 70 felett tolhatta. Szokatlanul magasan 470-en oldottam bele, eddigi legdurvább ?csörlőköteles? termikembe. Az előrelövő ernyőt megzabolázva, második-harmadik körben 9,5-öt is mutatott a varió és boldog voltam megfogtam az isten lábát végre. De korai volt az öröm hamar kiderült, valami nem klappol vagy én felejtettem el tekerni vagy össze vissza van ez a termik, sehogy nem sikerült centíroznom. Estem keltem félkörön 4, a másikon -1 és feladta a leckét rendesen. Szerencsére nem nagyon sodort el, mert az elején nem akartam a reggelei testmozgás után még öt-hat km-t gyalog bevállalni itt az ismeretlenben a starthelyig. Átváltottam a biztonsági tekerés üzemmódba és szép kényelmesen nyugalmat erőltetve elfogadtam azt ami van.
Közben azt figyeltem Amadé mikor indul már. Régi történet a mi 100-asunk Amival. Nekem tavaly sikerült végre zöldfülűként háromszor is 100 fölöttit tolni és a pg-n egyszer felajánlottam neki jöjjön le hozzánk kölcsön adom az ernyőm azzal biztos megrepüli végre első 100-asát. Szerencsére érti a humort és szereti is, bár nem esett jól neki vette a lapot tűrte a szívatást. Sokszor voltunk egy helyen de egyszer sem sikerült együtt repülnünk és kitaláltuk, együtt tolunk majd egy egyszer egy százast. Az első százasát aztán PD-ligán pár hete megtolta így leesett a teher a válláról. De nem tettünk le róla, hogy ma együtt toljuk. Sokáig nem láttam, de végül sikerült kiszúrni a távolban girhelt nehezen indult neki a táv.
Nekem döntenem kellett, fenn erősebben fújt a szél kb 6km-re voltam már tőle és a kiírt kurzustól jócskán balra eltolódva. A rádióba nem válaszolt, tovább nem tudtam várni, indulnom kellett mert elfogyott az emelés. Mivel erősen elsodródtam a kurzusról és abban az irányba élő felhőt se láttam ,egyedül indultam tovább. Reméltem sikerül apránként visszaoldalazni majd az első fordulópont Kecel irányába. Néha sikerült ezek után rádión is kapcsolatot teremtenünk, persze mindig akkor amikor én girheltem Amadé meg felhőalapon ?nyaralt?.
Ekkor teljesen reménytelennek tűnt, hogy visszajussak a kurzusra ezért toltam felhőről felhőre. Megfigyeltem a felhők déli oldala emelt, ezért ha tehettem egyből arra az oldalra húzódtam siklás közben. Végre sikerült közel felhőalapra jutni ahol kisimultak az emelések. Az egyik hosszú siklás közben kiszúrtam két vitorlázó gépet, festették a termiket amíg el nem tűntek a felhőben majd gyorsan indultak tovább. Közben sikerült néha Amadét is kiszúrni velem majdnem párhuzamosan. Kecel után hosszú siklás következett egy távoli felhő felé, az előttem induló Kirják Józsit próbáltam befogni aki kb. 5km-el előttem éppen beért a felhő alá és esett is fel szépen. Sikerült nekem is odaérni és elkapott a dejavu érzése, én 650-en girhelek valaki meg 2000-ren felettem ?demoralizál?. Józsi nem sokáig várt, indult is tovább és meg voltam győződve a mai napot ő fogja vinni.
Hálás kis felhő volt kényelmesen tekertem ki 1900-ig kameráztam közben egy velem egy termikben tekerő valamivel alattam levő vitorlázó gépet, amikor Ami szólt bele a rádióba nagy örömmel, hogy biztos engem lát-e ilyen közel. Mondtam mosolyogjon mert már megy is a felvétel és testsúllyal tekerve percekig kameráztam az alattam tekerő ernyőt. Innen már igazi örömrepülés volt, a termikek igaz gyengültek de festettünk egymásnak legalább. Elértünk Bajához és gyönyörködtem a Dunában. A kurzus a túloldalon x km-es ártéri, víz alatt álló dzsungelen keresztül vezettet át ezért én inkább oldalazva mentem volna tovább. Pár még éldegélő felhő is volt és úgy gondoltam letoljuk a határig.
Ami azonban felvetette a dzsungel átrepülését hátszélben, és kinézett e túloldalon egy kis falut hátha ad valamit még. Mivel a Duna túloldalán egyetlen felhő sem volt, a vizes területekkel meg nekem nincs igazán szerencsém nem nagyon akaródzott nekiindulni. Ami rám bízta a döntést, és az előző oldalazó repülésem balsikere után végül hosszú hezitálás után rábólintottam és mentem utána. A Duna felett átrepülve 900-on már közelről látva a zöld poklot, csak az Element tervezőiben bíztam, mer lenézve nem sok esélyt láttam hogy onnan másnap reggelig ki tudnának menteni ha beszopódok. De nem volt gond nagyon szépen siklik az AIR és 450 méteren ki is jutottam a szántóföldre. Ami kb. 100 méterrel előttem haladva 240-en még belefutott egy emelésbe, de amikorra én odaértem belevertem a lábam a földbe. Ő meg leszólt, hogy lásd milyen a barátság ezt a 3-4 km-t ajándékba kapod és leszállt mellém. Volt nagy öröm amikor kiderült légvonalban 98km-re vagyunk a starthelytől, ekkor már sejtettük megvan közös 100-as :-) Mivel nem ment tovább a napi elsőséget is nekem ajándékozta az XC-n, mivel az indulás utáni oldalazás miatt nekem 105km, neki meg amiért tartotta a kurzust 103km lett. Köszi Ami. És köszönet VPMO-nak aki eljött értem és hazavitt.