Éhes vagy?

ÉHES VAGY?

Újságot olvastam és nem bírtam megállni utána, hogy ne kezdjek el írni.

Egy hazai napilapunk keresett meg két mezőgazdasági szakértőt, a saját szakterületük nagy tudósát, és a génmódosított növényekkel kapcsolatban tették fel nekik ugyanazokat a kérdéseket (egy ellenző és egy pártoló szakemberről volt szó).

De, nem is a génmódosított növényekről szeretnék írni, hanem egy kicsit távolabbi nézőpontról néznék a kérdésre.

Mi volt az, ami megdöbbentet és írásra késztetett?

Az újság kérdése ez volt:

„Szükség van-e rá?             (mármint a génmódosított növényekre)

Az akadémikus, címzetes egyetemi tanár, kutató professzor válasza:

„Az évszázad közepére, kilencmilliárd ember fog élni a földön, és táplálásuk érdekében meg kell duplázni a világ élelmiszer-termelését. Ezt a problémát tetézi a klímaváltozás, amely még inkább megnehezíti a megbízható mezőgazdasági termelést. Elemi érdekünk, hogy termesztett növények biológiai képességeit (a bennük rejlő tartalékokat) a legteljesebb mértékben kihasználjuk. Egy angol tanulmány szerint az ottani búzatermésátlagokat hat tonna/hektárról húszra is fel lehet tornázni. A géntechnológia az újabb zöldforradalmat készítheti elő, és éppen az éhínségek megelőzése miatt káros minden olyan propaganda, amely megfélemlíti és a géntechnológia ellen hangolja a közvéleményt ”

Hát, ez a vélemény döbbentett meg.

Ehhez kapcsolódóan, az én kérdéseim:

Az a kilencmilliárd ember, akit a tisztelt tudósaink megetetnek majd 2050-ben, mit fog inni? Mit fog belélegezni? Milyen energiahordozókat fog használni? És hová teszik majd a szemetüket? Milyen színvonalon fognak élni, és mennyire lesznek boldogok?

És mit fognak mondani a tudósaink, ha 2050-ben kérdezik tőlük ugyanezt?

Mit terveznek, 2100-ban hány ember lesz a földön? 13 Mrd? Vagy 15?

De a valódi kérdésem az, hogy mikor jutunk el oda, hogy ne az legyen a cél, hogy ellássunk a földön 15 Mrd embert?

Hanem, mondjuk az, hogy boldog emberek éljenek a földön, fenntartható módon, egyensúlyban a minket körülvevő és ellátó világgal.

Miért van az, hogy sosem azt tűztük ki célul, hogy jól éljünk? Pedig ennél értelmesebb, nemesebb célt nem is találhatnánk.

Ami igazán felmérgesített ezzel a szekértői véleménnyel kapcsolatban, az az, hogy sosem tudom eldönteni, hogy ezek a mezőgazdasági szakemberek, tudósok, professzorok, ezek tényleg ennyire szűklátókörű szakbarbárok, hogy csak azzal foglakoznak, hogy hogy lehetne minél több kaját termelni, és semmi más nem számít? Nem látják, hogy ég a ház, aminek kertjét gondozgatják?

Vagy valójában tudják, hogy mekkora kárt okoznak az emberiségnek, csak nem érdekli őket, mert vagy jól megfizetik őket valakik a háttérből, vagy mert a saját karrierjüknek ez az érdeke?

Ez az emberiség örök átka? Az ész sosem fogja tudni legyőzni a pénz hatalmát, a hosszútávú érdekek a rövidtávút?

Olvastam a túlnépesedéssel kapcsolatban egy ide vágó, nagyon érdkes és számomra megdöbbentő, meghatározó erejű írást.

Tudjátok, hogy miért növekszik az emberiség létszáma ilyen tempóban?

Ugyanis ez az emberiség fő problémája, és minden további probléma ennek a következménye.

Hiába fogyasztunk és szemetelünk majd fejenként fele annyit, 100év múlva, mint ma, ha addigra kétszer ennyien leszünk.

Ha a túlnépesedésre nem találunk választ és megoldást, akkor minden egyéb környezet- és természetvédelmi intézkedésünk teljesen értelmetlen.

Sokan azt gondolják, hogy ez egy nagyon összetett és bonyolult probléma, amire nem is lehetne röviden válaszolni. Vagy esetleg azt gondolják, hogy erre a kérdésre, nem is tudunk tudományos választ adni, mert nem lehet.

Pedig nem annyira bonyolult a kérdés és van rá válasz.

Ez egy megdöbbentően egyszerű dolog és mégis nagyon kevesen tudják a választ.

Szinte senki.

Pedig okos emberek már rég megmondták nekünk és ezzel mindenkinek tisztában kellene lennie.

Tehát, miért növekszik az emberiség létszáma ilyen gyors tempóban?

AZÉRT, MERT TÚL SOK ÉLELMISZERT TERMELÜNK!

Az éhezésre hivatkozva, minden évben beadják nekünk, hogy éhezik az emberiség fele, ezért jövőre több élelmiszert kell termelnünk. És termelünk, egyre többet és többet, és mégis egyre többen éheznek.

Hogy lehetséges ez?

És hiába történik ez évről-évre, hiába sikertelen az akció, minden következő évben ugyanazt a tanulságot szűrjük le, és ugyanúgy reagálunk, hogy: „akkor termeljünk még több élelmiszert”. Megint nem jött be? Akkor termeljünk még többet.

Az éhezésnek már rég nincs köze az élelmiszertermeléshez, sőt úgy néz ki, hogy talán még fordított is az összefüggés, minél több élelmiszert termelünk, annál több lesz az éhező.

Ez most nagyon durvának hangozhatott, biztos vagyok benne, hogy az olvasók többsége most azt gondolja: aki ezt mondja, az hülye.

De nézzünk kicsit a dolgok mélyére.

Több dologgal is alátámaszthatjuk ezt az állítást.

1. Az első egy gondolatkísérlet. Ma hány ember éhezik a földön? Csak a példa kedvéért, mondjuk, hogy 1milliárd. Meddig bírja egy ember kaja nélkül? Mondjuk, hogy egy hónapig. Akkor egy hónap múlva ennyivel kevesebb ember fog élni a földön?

2. Ha Anglia, USA, Franciaország, stb. megduplázza az élelmiszertermelését, akkor több élelmet fognak elvinni ingyen az éhezőknek? Jobb lesz a helyzet Afrikában?

3. Ha holnaptól megetetünk 100millió éhezőt Afrikában, akkor kilenc hónap múlva, 1év múlva, 10év múlva hány éhezőt kell majd etetnünk ott?

4. Magyarországon harcolunk a gyermekéhezés ellen.

Vannak ma nálunk éhező gyerekek?

Igen, sajnos vannak.

Hogy lehetne ez ellen küzdeni?

Növelni kellene az ország mezőgazdasági termelését? Több földet kellene megművelni?

Nem?

Bizony nem.

Miért nem?

Azért nem, mert annak, hogy mennyi élelmiszert termelünk, annak semmi köze az éhezéshez.

Nem azért éhezik X ember ma az országunkban, mert kevés élelmiszert termelünk.

Nem azért éhezik ma a világon X milliárd ember, mert a világon kevés élelmiszert termelünk.

Vagyis, azzal, hogy jövőre több kaját termelünk, nem lesz kevesebb az éhezés. Sőt, mint az elején írtam, egyenesen többen lesznek az éhezők.

Ma elég élelmiszert termel a föld a 7Mrd lakosa eltartásához. Az éhezés az elosztás hiányosságai miatt van. A bolygó fele éhezik a másik fele meg elhízott (és mindkét fél szenved a helyzetére jellemző betegségfajtákkal). A dolgokat az irányítja, és a hasznot az fölözi le, aki birtokolja a javakat és intézi az elosztásukat.

Hiába van felesleg, ha nincs rá fizetőképes kereslet.

Ismeritek azt az állatkísérletet, amikor egy adott méretű, nagy ketrecbe betesznek egy pár patkányt? A kaját kapják adagolóból, korlátlanul. Mi fog történni? Az állatok elkezdenek szaporodni. De nem fognak korlátlanul szaporodni, mert egy idő után olyan kicsi lesz a hely számukra, hogy idegbetegek lesznek. Stresszesek, betegek lesznek, az anyák megeszik a kicsiket, a felnőttek verekszenek, megölik egymást, stb. stb. Ismerős? Előbb-utóbb mind elpusztul.

A létszámuk azonban nagyon precízen kordában tartható egy kívánt szinten, egy optimális, ideális létszámon, egyetlen egy egyszerű technikával.

Az adagolt élelmiszer mennyiségével!

Nem kell korlátlanul adni a kaját és annyian lesznek, amennyi számára elegendő az.

Ha kicsit növeljük az adott élelmiszert, akkor többen lesznek, ha csökkentjük az adagot, fogyni kezdenek.

Nem tudom, hogy gondoltatok-e már arra, hogy a bolygónk egy „meghatározott méretű ketrec”? Egy zárt rendszer. Mondhatni, egy űrhajó, amiből nem lehet kiszállni.

Ha az emberiség azt mondaná, hogy minden évben pl. 1%-al csökkenti a világszinten megtermelt élelmiszermennyiséget (vagy 0,5%-al, vagy akármennyivel), akkor rövidesen elkezdene csökkenni a létszámunk. Szépen óvatosan, szinte észrevétlenül.

De nem, mi nem ezt mondjuk. Mi azt mondjuk, hogy 2050-ig meg kell dupláznunk a kajatermelést.

Értitek? Mert én nem.

Arról nem is beszélve, hogy a mi „kaja adagolónk” kőolajjal működik. Ha az egyszer elfogy, és pl. nem tudunk többet műtrágyázni, akkor akár 40-50%-al is visszaesik a mezőgazdaság hozama.

És akkor arról se feledkezzünk meg, hogy az egyre növekvő létszámunkkal és az egyre növekvő élelmiszertermeléssel, tönkretesszük a bolygót. Egyszerűen elfoglaljuk a többi élőlény életterét, kultúrsivatagokat hozunk létre, összeomlasztjuk a bioszféra kényesen kiegyensúlyozott rendszereit, kiszolgáltatva a lecsökkent változatosságú fajainkat a betegségeknek, éghajlatváltozásoknak, egyéb veszélyeknek, plusz a talajok kimerülése elszennyeződése, plusz az édesvíz elfogyása, elszennyeződése, a rengeteg vegyi anyag a környezetünkben.

Azt tudjátok, hogy mi lesz, amikor a felsorolt gondok valamelyike átlép egy kritikus pontot? Na, az nem a „finom és szinte észrevehetetlen átment” nevű változás lesz. Az emberiség az intelligenciájával talán megtehette volna azt, hogy értelmesen szabályozná, visszafogná magát és beilleszkedik a rendszerbe, és annyian élnénk, amennyiünket a föld kényelmesen el tud tartani, és boldogak lennénk, mert paradicsomi körülményeink lehetnének, de nem tettük ezt.

Az intelligenciánk csak a földön eddig kialakult legerősebb fegyver és akként is használjuk. A természet törvényei azonban ránk is vonatkoznak, lehet akármilyen erős fegyverünk.

Visszatérnék az első kérdésre, mert van, ami még izgat azzal kapcsolatban.

A vezetőink, a tudósaink és a politikusaink vajon tudják ezt vagy sem?

Nem tudom elhinni, hogy ne lennének még sokkal jobban tisztában ezzel, mint mi, átlagemberek. Ha mi, senki átlagemberek átlátjuk ezeket, akkor a vezetőink és professzoraink ne lennének ezekkel tisztában? Biztos, hogy nekik még több információjuk, és a folyamatokra még jobb rálátásuk van.

A tudásunk, az ismereteink megvannak ahhoz, hogy a kipusztulásunkhoz vezető problémákat felismerjük és megoldásokat találjunk rájuk. De az, hogy tudjuk, hogy mit kellene tenni, az még kevés. Ez még nem lesz elég semmire.

Ha viszont tisztában vannak a vezetőink és tudósainak a helyzetünkkel, akkor most mi is történik? Miért is nem teszünk semmit?

Senkit nem érdekel, hogy mi lesz 20-30-50 vagy 100 év múlva, csak az, hogy mi lesz a következő 4 évben? Azért, mert mi már úgysem élünk 100év múlva, már nem is érdekel minket, hogy mi lesz a földdel? És a gyerekeink, az unokáink sorsa sem érdekel minket? Az legyen majd az ő problémájuk?

Hajrá, duplázzuk meg az élelmiszertermelést, hajrá génmódosított növények, mindenki elmaradott „fejlődés kerékkötő” aki ez ellen harcol! Előre, egy szép új világért!

Ja, és etessük meg az összes éhező gyereket, DE! Amennyi pénzt az éhező gyerekek pocijának a megtöltésére költünk, legalább ugyanannyi pénzt költsünk mindig arra is, hogy megelőzzük az újabb éhező gyerekek megszületését, mert ha nem tesszük ezt, akkor hamarosan dupla annyian lesznek, majd ismét megduplázódik a számuk. És nekik nyilván nem csak az ételből van hiányuk, hanem minden másból is. Nekik is joguk lenne a normális élethez.

Csakhogy, a véges méretű földünk, a véges mennyiségű anyagával és erőforrásával, véges mennyiségű embernek tud boldog életet biztosítani (vagy boldogtalant). Ez matematika, ez nem érzelmi kérdés.

Tehát, az nagyon rossz kérdés, hogy hogyan fogunk 2050-ben megetetni 9milliárd embert.

A jó kérdés csak az lenne, hogy: mit kell tennünk annak érdekében, hogy 2050-ben nehogy 9milliárdan legyünk?

Azt várom, hogy ezt a kérdést mikor fogja feltenni valaki olyan, akinek számít is a hangja.

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha még a helyes kérdést sem tettük fel, hol van még akkor a helyes válasz, és mikor lesznek abból tettek és eredmények?

Elképzelésem van erre is, de így, túl a 24. órán, már szinte mindegy is.

Mit tehetünk hát?

Dőljünk hátra és egy üveg sörrel a kezünkben élvezzük a naplementét …

 

írta: tűzőrző