Esőben NE repüljünk!

Az esőben repüléssel járó problémákat a sárkányosok már évek óta ismerik. A sárkány (mylar-bevonatú) belépőélére kerülő vízcseppek megzavarják a szárnyprofil körüli áramlást, és jelentősen megváltoztathatják a szárny repülési tulajdonságait. Úgy tűnik, ugyanez a probléma a siklóernyőket is érintheti.

Tagelberg - 1999. nyara

Hosszú termikrepülése közben a pilóta túl későn vette észre, hogy zivatarfelhő fejlődött ki fölötte. A hegytől a leszálló felé repülve heves zápor kapta el.
A pilóta a leszálló fölött spirált indított, hogy elkoptassa a magasságát. A kupoláról már kis fékezés hatására féloldalasan levált az áramlás, az ernyő negatívba került. A fék fölengedése után sem állt vissza a normál repülési helyzet, a kupola stabilan negatívban maradt. A pilóta túl későn döntötte el, hogy mentőernyőt nyit, a leszállótól nem messze, egy mezőre érkezett, és súlyos sérüléseket szenvedett.

Karvendel - 1999. ősze

Egy siklóernyős oktató egy vadonatúj ernyőt repült be. Lejtőzés közben heves zápor kapta el. A leszálló felé repülve azt vette észre, hogy a kupola a legkisebb fékhúzásra zsákesésbe került, vagy féloldalasan levált róla az áramlás. A tapasztalt pilóta testsúlyáthelyezéssel irányította az ernyőt, és rendben földet ért. Pár nappal később ugyanez a kupola újra megázott, de akkor már semmi gond nem volt vele.

Bassano - 2000. kora tavasza

Egy órás, girhelős termikelés után a pilóta elindult a leszálló felé. Az ernyője új volt. Repülés közben 15 percig áztatta eső. Talaj fölött 100 méteren egy enyhe wingovert indított, melyből a kupola egyből zsákesésbe került. A zsákesés megszüntetésére tett kísérletek eredménytelenek voltak. 50 méteren kidobta a mentőernyőjét, amely azonnal kinyílt. Földetéréskor a pilóta könnyebben megsérült. Az ernyőt visszaküldték a gyártóhoz, ott elvégezték a méréseket, és két tesztpilóta berepülte (szárazon). Az ernyő ugyanazokat az eredményeket produkálta, mint a típusteszteken.

A jelenség okai

Tesztpilóták és siklóernyő konstruktőrök több különböző okot is felvázoltak.

1) A vízcseppek megzavarják a profil körüli áramlást

Minden siklóernyő anyag víztaszító bevonattal van ellátva. Vadonatúj állapotban ez a bevonat még viszonylag hatékony, de már rövid használat után veszít víztaszító képességéből. Ha víz éri, - az anyag új, vagy újszerű állapotában - vízcsepp-effektus figyelhető meg, ami azt jelenti, hogy a víz pici cseppecskékben gyűlik össze az anyagon, pont úgy, mint egy frissen polírozott autónál.
A siklóernyő profiljának elülső részén, kicsivel a belépőél mögött lamináris áramlás (lamináris határréteg) alakul ki. A szárny legnagyobb része turbulens áramlásban van (turbulens határréteg). Esőben repülve a felső vitorlán vízcseppek ülnek meg, melyek a belépőélnél megzavarják a lamináris határréteget. A szárny nem tudja megfelelően ellátni felhajtóerő termelő feladatát. A sebesség és a siklási teljesítmény jelentősen leromlik, az állásszög növekedése miatt megnő az átesési hajlam.

2) A siklóernyő anyagának nedvesedése megváltoztatja a repülési tulajdonságokat

A használat során, az ernyő rendszeres kiterítésétől és behajtásától az impregnáló rétegen apró sérülések keletkeznek. Ezek a vitorla felső részéről a szövet belsejébe vezetik a vizet, magyarán átáztatják. A felvett víztől a kupola súlya megnő. Ez is a szárny tulajdonságainak megváltozásához vezet. Ez a startnál a legfeltűnőbb. A kupola nehézkesen emelkedik fel, rosszul töltődik, és az elemelkedéshez szokatlanul sokat kell futni. A nehéz kupola nagyobb tehetetlensége miatt a forduló nehézkesen indul. Emiatt megnő az egyoldali áramlásleszakadás veszélye. A súlynövekedés miatt ráadásul az állásszög is megnő, mivel a kupola hátsó része előre "nyomódik". Ez megnöveli a kupola zsákesési hajlamát, és fennáll az a veszély is, hogy stabilan zsákesésben marad, nem lehet kihozni belőle. Számítógépes modellek szerint, ha a kupola súlya a felvett nedvesség miatt duplájára nő, akkor a kupola - még fékezetlen állapotában is - a zsákesés határára kerül.
A nedves ernyő féloldalas csukódáskor is másképp viselkedik; nagyon nehezen, vagy csak a pilóta beavatkozásával nyílik ki újra. A frontstall is stabilizálódhat, és ugyanúgy aktív pilótareakciót igényel.

3) Megváltozik a vizes zsinórok hossza

Ha az ernyő zsinórjai átáznak, akkor azok nyúlása/zsugorodása megváltoztatja az ernyő trimmelését (a már száraz kupoláét is). Ha az ernyő szokatlanul viselkedik (rosszabbul startol, lassabb, nehézkesen reagál, hajlamossá válik zsákesésre) az már elég ok arra, hogy szakszervizzel bevizsgáltassuk a zsinórok hosszát.

Biztonsági tanácsok

Alapvetően ne repüljünk szándékosan esőben/záporban. A fentebb említett veszélyeken túl ezt meteorológiai okokból se tegyük. Futó záporok környezetében gyakran alakulnak ki hideglevegő áramlatok/hidegcseppek, amelyek nagyon komoly turbulenciát okozhatnak. Olyan felhőket se közelítsünk meg, melyek alatt esőfüggöny van (ezek felismerhetőek a felhőalap alatti tipikus szürke csíkos részekről).

Ha repülés közben elkap minket az eső, rövid úton hagyjuk el a csapadékos zónát. Legyünk tudatában, hogy a kupolánk a megszokottól eltérően viselkedhet.

Ezért:
- kerüljük el a turbulens területeket
- ne végezzünk olyan manővereket, amelyek intenzív fél- vagy mindkét oldali fékhúzással járnak (wingover, merülőspirál, erős fékezés az emelésben...)
-ne húzzunk B-stallt, ne csukjunk fület, ha nem muszáj
-leszálláshoz behelyezkedéskor ne fékezzük meg erősen az ernyőt

Ha még felszállás előtt áztatja meg a kupolát egy zápor, akkor legalább részben szárítsuk ki a napon. Ha megfelelő a szél, akkor húzzuk föl az ernyőt, az gyorsítja a száradás folyamatát. Ha tartósan esik, akkor a biztonságunk érdekében inkább ne repüljünk. A következő használat előtt alaposan szárítsuk ki a kupolát.

A szakmai tanácsadásért köszönet illeti a következő szakembereket:

Manfred Kistler (Swing), Stefan Müller (Firebird), Hannes Papesh (Nova), Toni Bender (Nova), Hannes Weininger (DHV), Harry Bunz (DHV), Martin Jursa (Jursa-Consulting)

Karl Slezak
biztonsági referens