Ugorjunk ki Donovaly-ba...

...hívott Jácint, akivel pár hónapja találkoztam az első teljesen önálló és sikeres távrepülésem után, mikor is együtt bandukoltunk vissza a leszállóban hagyott autónkhoz, arcunkon letörölhetetlen, elégedett mosollyal.

Ugorjunk ki Donovaly-ba...

Írta: Konrád Gábor 2010.

Hát ez bizony nincs közel, de ha jobban belegondolok, utaztam én már többet is Magyarországon belül is a repülés öröméért. Nem volt sokáig kérdés, hogy megyek-e vagy sem. A hegy felé vezető út, Donovaly és környéke, a kilátás a hegyről bőven kárpótol majd a hosszú utazásért - ebben biztos voltam. Régen dédelgetett álmom válhat most valóvá, repülhetek Donovaly-ban a hegyek között, megcsodálhatom fentről Nová hol'a-t, a környező hegyeket és völgyeket úgy ahogyan még sose láttam. Mindezt az irányításom alatt álló technikával, csak a saját erőmet és a természet adta lehetőségeket kihasználva...

Időjós...

Rövid telefonálgatás után sikerült társat találni a kiránduláshoz, Papp Danit egy igazi Alpesi Felhőutast. Ha jól emlékszem szintén nem kellett győzködni, hogy itt az idő egy kiváló repülésre, volt olyan kedves és elemezte az időjárási helyzetet...

?Gyenge déli szél várható egész nap, ez a DK-től DNy irányú szélben repülhető Donovaly-ban ez ideális. Az előrejelzés szerint a cirrus-os felhőzet nem éri el a térséget. A páratartalom viszonylag nagy, e miatt reggel köd várható, ezen kívül a felhőalap is viszonylag alacsonyan lesz. Ha a köd felszáll, akkor a napsütésnek köszönhető besugárzás ezzel a nappali felmelegedés várhatóan nagy lesz, ami kedvez a feláramlásoknak. A levegő rétegződése meglehetősen nagy instabilitást mutat, amit az előrejelzett légnyomáscsökkenés is igazol, de a magasban lévő zárórétegnek köszönhetően zivatarosodás nem várható.?

Úton...

A találkozóhely a váci vasútállomás volt, innen vágtunk neki az útnak. Zvolen és Banská Bystrica közötti autópályát elkerültük. Így kicsit döcögősebb átkelni a két városon, mégis ezt az útvonalat választottuk, mert nem igazán lehet nyerni több időt az autópályán, mint amit elvesztegetnénk autópálya matrica vásárlással. A sebességkorlátozásokat pontosan betartottam költségcsökkentés végett (egyelőre úgy tudom, sikerült).

Az utunk utolsó pár száz méterén már néztük a lehetséges leszállókat. Leszállásra alkalmas tiszta mező van bőven, csak egy-egy drótkötélpálya keresztezi őket. Egy alföldhöz szokott szem inkább látja ezeket fentről szép tágas vízszintes mezőnek, közelről nézve viszont inkább tanulódombnak látszanak melyeken akár le is lehetne csúszni.

Felvonóra várva...

A felvonó mellett igényesen kialakított tiszta környezetet találtunk. A felvonó óránként járt, amivel a siklóernyősök kedvezménnyel 2,50 Euróért juthatnak fel a Nová hol'a csúcsra. Ezt még indulás előtt ellenőrizte Dani a Park Snow honlapján, mert a 425m-es szintkülönbség leküzdése nem szerepelt a terveink között.

(A domborzat a fontosabb pontokkal Google Earth formátumban: donovaly_pg.kmz

Volt még időnk nézelődni a felvonó indulásáig. Láttunk néhány biztató jelet ? konkrétan valaki eltűnt egy felhőben ? úgyhogy egyre sűrűbben lestem az órát, és számoltam a perceket az indulásig. Legalább néha érdemes megszólalni a helyiek nyelvén, az igyekezetet szinte mindig díjazzák. Az egyik ismerősöm szerint bárhová mész a világon, elég ismerni ezt a három szót az adott nyelven. Ha megfelelően használod a legszükségesebb dolgokat megkaphatod. prosim dakujem milujem ta (fordítsd le és tanulj új szavakat egy szótárból)

Csúcson...

A csúcsra érve csomagolás előtt még szétpillantottunk, közben megbeszéltük a napi tervet.

Nagyon nagy szerencsém, hogy induláskor több öltözéket hoztam magammal, hogy legyen lehetőségem kiválasztani a legmegfelelőbbet. A csúcson kiderült, hogy mindegyikre szükségem lesz.

Jácint és Laci az előző felvonó járattal jöttek, így ők már a levegőben voltak. Míg csomagoltunk, Laci leszállt ernyőt cserélni, Jácinttól pedig láthattunk egy elegáns visszaszállást. Épp csak köszönésre maradt idő; a helyiek festették a levegőt, közben egy távolról jövő rétegfelhő folyamatos árnyékkal fenyegetett, úgyhogy nem vártunk egy percet sem. Ki kell használni az amúgy is egyre rövidebb napokat.

A helyiek gyorsan kicsomagolták a felszerelést és hamar elstartoltak. Még illedelmesen magunk elé engedtünk néhány tanfolyamos pilótát, így amikor mi sorra kerültünk, mindnyájan festettek nekünk. Mindenképp könnyű dolgunk volt, Dani időjárás elemzése pontosan bejött. A termikek szinte folyamatosan indultak, nem kellett keresgélni őket, bármerre elindulhattunk, találomra mindig találkoztunk valamelyikkel. Többségük 1-2 m/s-os emelkedésre adott lehetőséget, de sikerült találni 3-as stabil emelést is. Az egyik dűzni felett rugdosós és billegtetős fajtákat is lehetett találni, így egy kis bemelegítés után a kicsit vadabbak szelídítésével is lehetett múlatni az időt.

Befelhőzve...

Figyelem a napsütötte felületeket, a bevonuló felhőárnyékot, és találgatom, hogy vajon hol szakad el a következő buborék. Hogy ez milyen szórakoztató játék!

Ismét sikerült felhő közelbe kerülnöm. A környező felhőket már nem látom, csak ami közvetlenül felettem van. Újra körbenézek, mindenkit látok-e, akik előbb még körülöttem volt. Megvannak, ráadásul jó nagy távolságban. Lehet, hogy ők nem is figyelnek, akkor én most eltűnök. Érzem a bőrömön a nyirkos levegőt, és mintha a homályosodna a talaj. Egy gyors ellenőrzés a műszeren; látom-e a haladási irányt. Látom, úgyhogy mehet a következő kör is. A talaj teljesen eltűnik, ez így egy kicsit magányos érzés. A sűrű felhőben még mindig emelkedem, nézem a műszert és a völgy felé veszem az irányt, ahol kb. 1 perccel ezelőtt senkit sem láttam. Hamarosan feltűnik a nap homályos korongja, aztán egyre fényesebb, és hirtelen a talaj is előtűnik. Újra verőfényes napsütés, még tisztább, még fényesebb, mint ahogyan pár perce láttam. Visszanézek, mögöttem a ködös szélű sűrű szutyok, alattam a völgy kristálytiszta képe napsütötte foltokkal. Hát, az ilyen pillanatokért jöttem.

A látvány lenyűgöző, az érzés csodálatos, és ? gondolj bele ? mindezt a természetben rejlő lehetőségek néhány részletét úgy-ahogy ismerve, az erőit a saját képességeinkkel kihasználva meg tudjuk csinálni. Becsüljük meg, ami adatott...

Megbecsülöm, úgyhogy ki is próbáltam mindezt még kétszer...

the end...

Szép lassan leállt az idő, mindenki leszállásra készülődött, csak Daninak sikerült még egyszer utoljára kiemelkedni, így Ő fentről nézte a magyar különítmény landolásait. A track logját nézve az utolsó kiemelkedése első pillantásra úgy tűnik, mintha talaj közelből 3000m-ig emelkedett volna, úgy néz ki, mint egy hosszú spirálrugó (lásd az XContest-en). A leszállások viszonylag simán mentek, bár találkoztunk néhány érdekes áramlattal a leszálló környékén.

A többiek is...

A feltöltött tracklog-okból látszik, hogy nagyobb lehetőségek is voltak ebben a napban. Született 100km feletti táv is, volt aki a közelben hurkot repült.

Összegezve...

Azt hiszem, mindenki megelégedéssel távozhatott, kihoztuk ebből a napból, amit lehetett ? mindenki a lehetőségeihez mérten.

Ide még visszajövünk...

(köszönet Jácintnak a fotókért)