Szabó Péter

Gödöllőn születtem, 1969-ben. Gyermekkorom nagy részét (pl. a nyáriszüneteket) a nagyszüleimnél töltöttem, a gödöllői reptértől pár kilométerre. Abban az időben Gödöllő nagyon nagy ejtőernyős központ volt, oda járt ugrani az összes pesti klub. A város hangulatához tavasztól őszig hozzátartozott az An-2-esek (fotók itt) berregése és a potyogó ejtőernyősök látványa (fotók videók itt).

Nagyon fiatalon megfogott a dolog. Belebolondultam az ejtőernyőzésbe. Míg más normális gyerek rendőr, tűzoltó vagy mozdonyvezető akart lenni, én folyamatosan, konokul kitartottam az ejtőernyős "szakma" mellett, gyakorlatilag pár éves koromtól, vagyis amióta az eszemet (?) tudom. Minden gyermekkori játékom valamilyen módon kapcsolódott az ejtőernyős mániámhoz. Szüleim sohasem gátolták a repülés iránti érdeklődésemet, és ezért ma is nagyon becsülöm Őket. Fiatal koromban mindig sportoltam valamit, atletizáltam, futottam, küzdősportot gyakoroltam, majd kardvívtam. 15 évesen Both Lajos (videó itt) reptérparancsnok keze alá adtak a szüleim, hogy ?embert faragjon? belőlem. Ekkor minden egyéb sportot abbahagytam. Még a korhatár betöltése előtt elvégeztem az elméleti alap- és középfokú tanfolyamot (akkor még ehhez hosszú hónapokig, hetente Budapestre kellett járnunk). Állandóan a reptéren lógtam, dolgoztam valamit, vagy ültem az AN-2-esben a pilóta mellett. Amint betöltöttem a szükséges életkort, azonnal ugrottam is (1985. augusztus 16-án 16.00-kor) (fotó itt) . 1988-ban, közel 100 ugrással vonultam be ejtőernyős (kiszolgáló) katonának Szolnokra. A seregben megismertem a pilótamentő ernyőket (fotó itt), és a különböző teherdesszant rendszereket. A katonáskodás során, másfél év alatt 120-at ugrottam, amit nagyon élveztem, mert olyan élményekben is részem lehetett, amit civil reptereken sohasem élhettem volna át (fotók itt).

A családban nem vagyok egyedül, ha repülésről van szó (videó itt). Öcsém, Szabó Tamás ejtőernyőzött (videó itt és itt), Ő is ejtőernyős katona volt, később siklóernyővel repült, majd PPG pilóta lett, tandempilóta, csörlőkezelő. Édesanyámnak is van egy ejtőernyős ugrása tandemutasként, és néhány óra siklóernyős repülése, szintén tandem utasként, velem. Édesapám a foglalkozása révén sokat repült utasszállítón, Ő kilóg a sorból, nem nagyon vonzódik a sportrepüléshez. Feleségemről alább még részletesen írok. Gyermekeink már természetesen nőnek bele a repülős közegbe (film itt).

Gödöllőn 1985-87 körül lassan kialakult egy kemény kis ejtőernyős csapat (fotó itt). A kezdetektől ugyanabban az egyesületben működtem, vagyis a BHG ejtőernyős klubban, amely később a RAIR Aero Klub nevet vette fel és most Sky Escort néven fut. A gödöllői "részegység" első szervezője, vezetője Gelybó Ferenc (fotó itt) ejtőernyős volt, később én végeztem a klub szervezési munkáit. Az ejtőernyőzést oktatói szintig vittem, és oktattam is sokat (fotó itt). Ugrottam sokféle repülőgépből (fotó itt és itt és itt) és helikopterből (fotó itt és itt), hőlégballonból, motoros sárkányból (fotó itt), sőt tandem siklóernyőről is (elsőként az országban). Ugrottam 300 méteres magasságból (fotó itt) és 4600 méterről is, ugrottam többször éjszaka, ugrottam a Balatonba, többször a Dunába, ugrottam felszereléssel, nagysebességű gépből, stb. stb. Versenyeztem négy fős formaugró csapatban (videó itt) (fotó itt), célbaugrásban (fotó itt), stílusugrásban. Korlátlan bemutató ugrói jogosítást szereztem, részt vettem sok bemutató ugráson szerte az országban, nagy országos repülőnapokon (fotó itt) és kis falunapi rendezvényeken (fotó itt) egyaránt (fotók - videók itt). Ugrottam például 1992.05.13-án, az Angol-Magyar válogatott focimeccs félidejében, éjszaka, Budapest felett, a Népstadionba (videó itt és itt). Amit csak lehetett, kipróbáltam. Ugottam külföldön is, részt vettem egy ejtőernyős táborban a(z akkor még) Szovjetúnió-ban, Szmolenszkben (fotók itt). Az ejtőernyős pályafutásom során balesetem nem volt, vészhelyzet miatt főernyőt leoldanom, tartalékernyőt használnom soha nem kellett (van azonban egy gyakorló leoldásom (fotó itt)). A rendszerváltás (az MHSz összeomlása) után, amikor túl drága lett az ejtőernyőzés, 800 fölötti ugrásszámmal, főleg anyagi okokból, abbahagytam az ejtőernyőzést.

Az ejtőernyőzéssel párhuzamosan, 1988. végén, még a hazai siklóernyőzés kialakulása előtt, elkezdtünk siklóernyőzni is (fotók itt). Eleinte leselejtezett ejtőernyőkkel végeztünk fix köteles autós vontatásokat (film itt), és hegyről is repültünk velük (RL-10 esekkel és Cloud-dal) (fotók, videók itt). Közben, kis kitekintésként, elvégeztem egy alapfokú sárkányrepülő-tanfolyamot, van vagy 40 kisdombos startom sárkánnyal (fotók itt és videó itt). Ezekről a kezdeti szárnypróbálgatásokról jónéhány fotó és vidó látható a honlapon.

A siklóernyőzésbe egyre jobban belejöttünk. A legelső oktatói tábor óta folyamatosan élő oktatói jogosításom van. Csörlés- és tandem szakoktató, üzemi ellenőrzó repülő, PPG szakoktaó és mentőernyő használat szakoktatója, valamint műszaki vezető vagyok (ez utóbbi már nem). Oktatói tevékenységem során, oktatás közben, növendékemmel töréses baleset soha nem történt. Több klubot alapítottam, vagy az alapításban, mint alapító tag vettem részt. Sok növendéket oktattam, többen közülük rekorderek, versenygyőztesek, aranysasosok, oktatók, klubalapítók lettek, sok neves, jó pilóta (a gödöllői siklóernyőzés története film itt). Repültem 6 óra feletti időtartamokat, 100 km feletti távokat, arany sasom van. 2 évig dolgoztam az MRSZ-ben, mint a főpilóta siklóernyős helyettese. Részt vettem a kiképzési tematikák kidolgozásában. Jelenleg 1000+ óra repülésem és 4000+ startom (ebből több, mint 800 csörlős start és több mint 600 segédmotoros felszállás) van siklóernyővel. Időközben egy siklóernyős mentőernyő tervezésébe és kifejlesztésébe kezdtem (videó itt), a tesztek és egyéb mentőernyők próbái során közel 50 gyakorló mentőernyő nyitást végeztem (videó itt), valamint van 2-3 vészhelyzetbeli mentőernyő nyitásom is (a saját tervezésű mentőernyővel) (leírás itt).

Feleségemmel, Szabóné Koleszár Edinával egy ejtőernyős-tanfolyamon ismerkedtem meg 1995-ben, Gödöllőn. A növendékem volt (video itt). 1998-ban egy AN-2-es fedélzetén, ejtőernyős esküvőn kötöttük össze az életünket hivatalosan is (fotók itt). 2003. augusztusában született Eszter lányunk. és 2008. októberében Levente fiunk. Edina az első hazai női siklóernyős oktató, tandempilóta, csörlés szakoktató, több hazai női rekord felállítója, legnagyobb gyalogos távrepülése: 95 km. Edina volt az első hazai női PPG pilóta. 2009-ben 5 PPG világrekordot repült, valamint egy nem hivatalos férfi világrekordot is, ezzel Ő lett az év legeredményesebb hazai repülősportolója és kiérdemelte az ÉV UL Sportolója címet (fotók itt). Szerencsésnek érzem magam, és hálás vagyok Neki, hogy olyan társra találtam a személyében, aki hagy élni,  a repülésben aktívan támogat, és abban maga is részt vesz. Segítségével összeegyeztethetővé vált számomra a harmonikus családi élet az aktív, intenzív repülési tevékenységgel. Egyebek mellett, külföldi szaklapok szakmai cikkeinek fordításával, a honlap szerkesztésével és szervezésésvel nyújt jelentős segítséget számomra, valamint jelentősen besegít az oktási munkába is.

1998-99-ben majdnem két évig dolgoztam a MRSz főpilóta siklóernyős szakmai helyetteseként.

Nagy kaland volt számunkra 2002-2003, amikor egy évig külföldön dolgoztunk egy Arab országban, siklóernyős oktatóként (fotók itt). Egy újonnan induló sportrepülő klub siklóernyős részlegét irányítottuk szakmailag. Részt vettünk a klub okmányainak, szakmai és jogi dokumentumainak, oktatási anyagainak angol nyelvű megalkotásában (fordításában, valamint a körülményekhez való átdolgozásában), a felszerelések beszerzésében, reklámtevékenységben. Végrehajtottunk, vagy levezényeltünk több mint 1000 felszállást (több mint 90%-a csörléses felszállás). Repülési területeket derítettünk fel, bemutató repüléseket és utasreptetést végeztünk, valamint kiképzési repüléseket vezettünk le "B" vizsgáig, valamint csörlőkezelői és tandempilóta képzésig bezárólag. A működésünk ideje alatt, a repülések során, az általunk szervezett üzemeken, semmilyen baleset nem történt.

A hátimotorozás már régen érdekelt, hiszen a repülésnek minden formája érdekel, amihez csak hozzá lehet férni. 1994-ben repültem először egy kölcsön kapott hátimotorral, Apcon, 40 percet (film itt). Tetszett, de soknak találtam a motorok 30-40 kg-os súlyát, és pénzem sem volt rá. Akkor még teljesen kielégített a gyalogos repülés is.
Miután 2003-ban hazajöttünk a külföldi munkából, körülnéztem, és láttam, hogy már elfogadható súlyúak a motorok, és megfizethetőek is. Nem vagyok egy "műszaki szaki" típus, nem szerelni, bütykölni akarok, hanem repülni. Ezért mindenképpen gyári motort akartam venni. Parapower motort vettem. Most (2017-ben) is ugyanazzal a típussal repülök, de már a harmadik darabbal. Szeretem benne, hogy nagyon megbízható, egyszerű a kezelése, nem nehéz, és akár 4 órát is a levegőben tölthetek vele leszállás nélkül. Ez fontos számomra, mert szeretem a hosszú túrarepüléseket.

A távrepülés erősen visszaszorult, sajnálom a hétvégémet a hegyen való ücsörgéssel, és szélre, termikre várással tölteni. A hátimotoros repülést sokkal jobban be tudom illeszteni az életembe, mint a gyalogozást. Arról nem is beszélve, hogy hegyi starthelyünk már alig van, magasra csörlőzni meg ki kell utaznunk a TMA alól. Számításaim szerint - az egy óra repült idő bekerülési költségét tekintve - a hátimotorozás nem drágább, mint a gyalogozás. Hatékonyságot tekintve pedig összehasonlíthatatlanul kedvezőbb.

Általában többen együtt repülünk, leggyakrabban hárman, legtöbbször a gödöllői repülőtérről. Az első PPG-s évemben 110 órát repültem motorral, és megszereztem az oktatói jogosítást is. Részt vettem a PPG-kiképzési tematika megalkotásában is. 2003. őszén, Tardy Tomi barátommal megszerveztük és lebonyolítottuk a második gödöllői motorosernyős-találkozót. Sok szép túrarepülés mellett, repültem leszállás nélküli 170km-es távot (leírás itt), és repültem egy nap alatt 300km-t (leírás itt). Rendszeresen szervezek PPG kötelékrepüléseket, ahol 30 fölötti létszámban repülünk egyszerre. 2009-ben én voltam a Budapest-Bamakó rally hivatalos légi videósa (fotók itt), így közel egy hónapot tölöttem Afrikában és több országban is repülhettem (leírás itt). Ezekről a kalandokról leírások és fotók olvashatók, nézhetők a honlapunkon.

2013-óta repülök tandem trike-al is, ez egy újabb kihívást, élményt és lehetőséget jelent számomra.

Rendszeresen szervezek kisebb versenyeket és egyéb siklóernyős rendezvényeket.

Rendszeresen résztveszek hazai és külföldi célraszálló versenyeken. A célraszálló válogatott tagjaként szerepeltem 2013-ban Szarajevóban a célaszálló VB-n, majd 2014-ben Vrsecen a célraszálló EB-n. 2015-ben az Indonéziában rendezett 8. FAI Célraszálló Világbajnokságon (legjobb magyarként) a 32. helyen végeztem (fotók itt). 2015-ben Magyar Célraszálló Nemzeti Bajnok lettem és a Magyar Célraszálló Liga versenysorozatban egyéni második és tandem kategória első helyet értem el. A 2016. évi EB-n Litvániában (szintén a legjobb magyarként) nemzeti rekorddal lettem a 30. (fotók itt)

2016. végén a siklóernyős felszállásaim száma: hegyi: 3100 felszállás, csörléses: 1700 felszállás (ezekből tandem: 1000 + felszállás, 100+ óra repült idővel), PPG felszállás: 1100.

Siklóernyővel repült óráim száma: 1680h

Rendszeresen kapok meghívásokat az ország siklóernyős klubjaiba előadásokat tartani. Általában mentőernyős témakörben (fotók itt), vagy az érdekes siklóernyős kalandjaimról fotókon keresztül, vagy a külföldi siklóernyős munkánkról. Feleségemmel többször tartottunk iskolákban ismeretterjesztő előadásokat a siklóernyőzésről.

1988 és 2001 között kifejlesztettem egy saját elképzelésen alapuló, forradalmian újszerű, siklóernyőzésre optimalizált kupolaszerkezetű mentőernyőt, amivel sok kísérleti, teszt és bemutató nyitást is végeztem. Ez egyszer (nagy valószínűség szerint) megmentette az életemet is. Kb. 10 példány készült belőle. (videó itt)

Siklóernyő mellé történt mentőernyő nyitásaim száma: 50

2008-ban gravírozott ezüst érmet gyártattam az egyesületük alakulásának 5. évfordulójára (fotók itt). 2013-ban az egyesület születésének 10. évfordulójára 1unciás, vert ezüst érmet gyártattam (fotók itt).

2016-ban jelent meg a hátimotoros repülésről szóló könyvem (ismertető itt).

Az utóbbi években a tevékenységem az időközben 90 fő körüli létszámúvá növekedett egyesületünk ügyeinek az intézésére, valamint az oktatási feladatokra koncentrálódik. Általában évente 60-100 óra körül tudok repülni, a repüléseim túlnyomó többségét PPG repülések teszik ki.

2010. szeptember

utolsó frissítés: 2017. április

Privát jellegű bemutatkozás: Állatokról, természetről, fotózásról, önmagamról...

Oktatói önéletrajz 2010.

Fotóalbumom