Siklóernyős eseménylista

150.
Csörlős startja során a gyenge szélben nehezen jött föl a kupolája, valószínűleg korán kapott húzóerőt, néhány méteren átesett az ernyő. Sérülés nem történt.

149.
Gyenge szeles csörlős start során, kb. 15 méteren, amikor a félrehúzó kupolát korrigálni próbálta, átesett az ernyője. A viszonylag puha földet érésbe a csörlőkötél is besegített. Sérülés nem történt. Az ernyő elég öreg, a továbbiakban eltanácsoltuk ezzel az ernyővel a csörlésektől. A tapasztalatok szerint, ez a típus nehezen viseli a csörlést.

148.
Gyenge szeles csörlős start során kb. 5 méteren átesett az ernyője, hóba, lábra ért földet, elég puhán, sérülés nem történt. Az ernyő elég öreg.

147.
Csörlős start után hamar beleült a beülőbe, a szélcsendben meggyorsult az ernyő, a kocsi sebessége kevés volt, visszatette őt az ernyő, fenéken csúszva állt meg. Vastag protektoros beülője volt, sérülés nem történt.

146.
A növendék kezdő csörléseit végezte, csörlés szakoktató irányításával. Az ernyő már előtte is jelezte, hogy nem jól tűri a csörlést. Első repülése során azt az utasítást követte, hogy ne fékezzen, ha lehet. Nagyon elment oldalra. A következő esetben azt az utasítást kapta, hogy tartsa az irányt, ha lehet. Ekkor, kb. 5 méteren erősen belefékezett a baloldalba, és az az oldal átesett. Fenékre, hátra ért földet vastag protektorra, sérülés nem történt.

145.
Csörlős felszállás során, 130 méteren ködbe került, nem akart leoldani, mert 6-os körüli emelése volt, így kb. 110 métert beleemelkedett a felhőbe (tanuló csörlőkezelő húzta). Itt, végül is csak beleoldott a nagy emelésbe. Ezután eltájolta magát, a gerinc fölé került az oldalas tolás miatt. Kb. 110 méteren (starthelyhez képest) kezdte látni a talajt, és 50 méteren (starthelyhez képest) ért földet (a domb gerincen). A gerinc erdőre azt hitte, hogy az a hodályerdő. Sérülésmentesen földetért.

144.
Célraszállási gyakorlat közben, kb. 5 méteren, aszimmetrikusan átejtette az ernyőt. Az átesett jobb oldal irányába befordult az ernyő és a pilóta oldalt szemben ért földet. A fékezése nem volt olyan mértékű, amely indokolta volna az átesést, ennek oka minden bizonnyal a nedves, ködös, ködszitálós időben teljesen átázott kupola volt. Kissé megütötte bal combját és bal csuklóját, kissé meghúzódott a nyaka, más sérülés nem történt.

143.
Az 5 óra alatti növendéket keresztirányú, élénk talaj és erős magassági szélben csőrölték fel (jogosított csörlőkezelő, P1). A leoldás után (kb. 400 méteren) érezte, hogy viszi el a szél, ezért merülőspirált próbált csinálni. Ebből két nagy kör lett, amiből a város széléig sodródott. Itt látta, hogy nem lesz leszállóhelye, ezért hátszélbe állt, átrepült a város felett (kertesházas övezet, több út, lakótelep, vasúti pályaudvar!), majd 5-6 körrel becélozta magát, és leszállt egy sportpályán (kb. 3 km-re a felszállás helyétől). Sérülés nem történt. Az esetet nem jelentette a repülésvezető.

142.
A tanuló csörlőkezelő (10 fölött járt már) kezelése során (az előző csörlés utáni rossz feltekerés miatt), a start utáni szakaszban a kötél elakadt egy kötél hurokban, intenzív emelkedést okozott, majd elszakadt. A pilóta kb. 25-30 méteren volt, az erősen előreugró és belazuló kupolát megfogta, majd sikeresen leszállt.

141.
Elsőnapos növendék, a 4. startja során követte az oldalra kiboruló kupolát, és eközben gödörbe lépett. A kupola meghúzta, ő épp betámasztott, stb. A bokája alatt megnyomódott a lába, véraláfutásos lett, pár napig sántikált, borogatta. Orvos látta, mást nem javasolt, egyhetes gyógyulást jósolt.

140.
A pilóta - saját elmondása alapján - leszállását két, őt néző társa mellé tervezte úgy, hogy rájuk repült, majd a végén megcsúsztatta oldalra az ernyőt. Az oldalirányú és kissé nagyobb sebességű földetérés miatt a pilóta amúgy is rossz (és már régóta problémás) jobb térde kibicsaklott, megsérült. Elmondása szerint a ?bemutatózás" játszott közre az esetben.

139.
A nap végén, kb. 17.30-kor, miután lecsökkent a talaj menti szélerősség, erős és kb. 90 fokos magassági oldalszélben végeztek csörlést, drótköteles csörlővel. A kötél vége felé a csörlőautó megállt, és sárkányozva feljebb hozta a csőrölt ernyőt. A kezelő túl kevés kötelet hagyott a dobon, ezért amikor megszüntette a húzóerőt (jelzés a leoldásra), a leoldás előtti pillanatban leszaladt a kötél a dobról. A kötél vége kb. 10-15 méterre volt a kocsitól. A pilóta leoldott (620 méteres oldási magasságon), a kezelő és a segítségére megjelent sofőr elkezdték visszafűzni a kötélvéget, hogy vissza tudják azt tekerni, azonban megállapították, hogy nem tudják azt megtenni a kötél leesése előtt. Miután tudták, hogy a kötél alatt (szélirányban) villanyvezeték van, a kötelet levették a kocsiról, a betonra helyezték és eltávolodtak tőle, kb. 5 méterre. Pár másodperc elteltével a bowden szikrázni kezdett a talajjal érintkező pontjain. A reptéren keresztben fekvő drót végig felgyújtotta a repülőtér száraz füvét, a tűz az élénk szélben gyorsan terjedni kezdett. A drót kb. 1 percig folyamatosan áram alatt volt és szikrázott, ezután elégett, és az egyik fele (a repülőtér felőli) leesett a vezetékről. A sofőr visszament a starthelyre segítségért, a kezelő taposással oltani kezdte a füvet. Egy személy, kocsival kiment az országútra biztosítani a helyszínt, és miután látta, hogy a villanyvezeték túlsó oldalán a vontató kötél még rajta van a vezetéken, áram alatt van, és ég a fenyőerdő az út túloldalán, kihívta a tűzoltókat. A kezelő nagyjából eloltotta a reptéren a füvet, mire megjött a segítség. Követték a kötelet, és látták, hogy egy nedves, mocsaras résznél megszakadt, elégett a drót. Feltekerték a reptéri részt, kimentek az útra, és ott is feltekertek egy rövidebb darabot. A kötél harmadik darabja (a végével továbbra is a vezetékhez olvadva) a fenyőerdő fái koronáján végigfeküdve szikrázott, és beljebb kis területen (kb. 10 m2) égett az erdő fenyőtű avarja és a kisebb, földön fekvő ágak. A tűzoltók kb. 45 perc elteltével megjöttek, közölték, hogy a vezeték áramtalanítva van, és bementek (4 fő tűzoltó, ZX, és XX siklóernyősök), az erdőbe a tűz felé kb. 200 méterre. A tűzfészektől kb. 50 méterre jártak, amikor a fákon fekvő drót ismét felizzott, szikrázott, a tűz mellett hangos ív hanggal zizegett, és térdig érő lánggal fellángolt. (Ekkorra már teljesen besötétedett, szép látvány volt a fenyőkön szikrázó drót, mint egy csomó karácsonyfa...) Egy tűzoltó visszament a kocsihoz, hogy rádión ismét kérje az elektromosokat, kapcsolják le a vezetéket. XX és az egyik speciális tűzcsapóval felszerelt tűzoltó ott maradtak. Kb. 5 perc múlva a drót szikrázása és ívhangos égése hirtelen abbamaradt és egy perc múlva odakiabáltak a tűzoltónak, hogy menjen a kolléga a tűzhöz. Odament, és elkezdte oltani a csapóval a pár négyzetméteres területen égő, izzó avart. 5 csapás után kiabáltak neki, hogy menjen el a tűztől! Elment, majd 5 perc után ismét parancsot kapott, hogy oltson. Ez alatt ZX és a tűzoltók csapatának másik fele a vezetéken megtalálták a drót csatlakozási pontját, amely a zseblámpával történő rávilágítás ?hatására" (??) levált a vezetékről, így megszakadt az elektromos kapcsolat. A csoport eloltotta a tüzet, amely a csörlőkötél végénél keletkezett, az elolvadt és lecsöpögő nejlon csatolóheveder és kisernyő maradványoktól. A csörlőkötél nagy része teljesen kilágyult az áram hatására, ezáltal további használatra alkalmatlanná vált. A harmadik szakasza a fenyőerdő koronáján maradt. Az esetnek semmilyen további következménye nem volt. Személyi sérülés nem történt.

138.
Erős szeles tandem startkísérlete során, a kupola felhúzás szakaszában elszakadt az ernyő trimm hevedere. (Ezen a kupolán a hátsó trimm a C és a D zsinórsort mozgatja, és lehúzott - alap - állapotban a teljes C,D terhelést ez a heveder viseli, mely a tartóhevedereknél keskenyebb (25mm) és jóval vékonyabb is.) Az eset utáni vizsgálat során a másik oldali trimm hevederen is jelentős kopást észleltünk a trimm csat alap helyzetének megfelelő helyen. Ha a szakadás repülés közben történik, a szakadt oldal kigyorsított trimm helyzetbe került volna, tehát ha nem épp le- vagy felszállás közben történik, nem okozott volna különösebb gondot, főleg tekintettel az erős szélre is, problémamentes leszállást lehetett volna végrehajtani. Azonban, ha kritikus szakaszban, esetleg a csörlés elején történik, vagy ha a viszonylag tapasztalatlan pilóta (aki bérelte az ernyőt) megijed, problémát, esetleg durva leszállást okozhatott volna.

137.
Termikbe húzták csörlés közben. A 6-os, 8-as emelésbe bele akart oldani, de a hevederes, kétszeres zsinórhurkos (Nagy Ottó féle) leoldóval ez nem sikerült neki. Elmondása szerint már volt hasonló esete, amikor nem tudott leoldani a nagy terhelés miatt.

136.
Startnál egy nagyobb gaz összefogta a jobb szárnyvégi zsinórokat, a kupola erősen jobbra húzott. A kezelő ennek ellenére tovább emelte. A pilóta leoldott kb. 20 méteren, majd egy 360 fokos forduló után leszállt.

135.
Erős szeles startnál hamar megemelte a kezelő, elrántotta az ernyő, elesett az oldalára, fenekére. A protektoros (kölcsön) beülő anyaga három helyen szakadt szét, és a zippzár is szétszakadt, tönkrement. Más sérülés nem történt.

134.
Éjszakai csörlés során kb. 50 méteren elakadt a csörlő berendezésben egy elszakadt és felgyűrődött pászma. A pilótát nagy rántás érte, majd szétcsúszott egy nikózás. A kupola átesés-szerű helyzetbe került, majd előre ugrott, és csukódott egy kisebbet. A pilóta megfogta, rendezte, tett egy 360 fokos fordulót és leszállt.

133.
Kis tapasztalatú csörlős növendék repülése során, kb. 50 méteren elakadt a csörlő berendezésben egy elszakadt és felgyűrődött pászma. A kötél egy nikózása szétcsúszott.

132.
A tanuló csörlős növendék kb. 30 méteren nagyon oldalt helyezkedett (kitörésbe került, de laza volt a kötél) és kioldott a kioldója, amely nem rendelkezett gumis biztosítással. A kötél laza volt, ezért nem billegett nagyon az ernyő.

131.
Aznapi harmadik (utolsó) lecsúszása során, az országúton túli mezőre tervezte a leszállását. A megközelítés során észrevette (és felszóltak neki, akik előzőleg leszálltak), hogy magas, dzsindzsás növényzet fedi a kiszemelt mezőt. Ekkor a tervezett leszállási pontot áttette az útelágazás betonjára, azonban rövidre helyezkedett (kis szembe szele is volt) és gond nélkül leszállt a forgalommentes betonútra. Leszállás után a kupola bal széle a bal oldalon az út fölé hajló ágakba akadt, a kupola hirtelen balra fordult, és teljes terjedelmében az úttal párhuzamosan az ágakra feküdt fel. Sérülés nem történt, személybiztonság nem került veszélybe.

130.
Második hegyi magasstartja során (49 felszállással és 1h 36p repült idővel) gyenge, oldalas szélben, hibátlan felhúzást és gyorsítást hajtott végre, azonban nagyon nehezen emelkedett el, majd a start tisztást elhagyva a bokrok felett kénytelen volt annyira ívelni a szárnyat, hogy a pályája meredekké vált, és a bokrok közé szállt le. A jelenlevő oktató szerint az adott körülmények között nem lehetett elstartolni, nem tartott a levegő (kb. 15 perc múlva problémamentesen elstartolt).

129.
120 kg-os, papírokkal nem rendelkező, rendezetlen jogállású, ismeretlen képzettségi szintű (tanfolyamot nem végzett, elmondása szerint ?sokat" (valószínűleg kisdombon)) repült személy, házilag alakított, az apja tulajdonát képző, papírokkal nem rendelkező, nagyteljesítményű ernyővel. Első csörlését hajtotta végre, arra nem jogosult csörlőkezelővel (nem csörlés szakoktatóval), erősen termikes, (több porördögöt láttunk a földúton, három fő óra körülieket repült 200-1100 méter közötti magasságban, a környéken, az eset alatt), oldalas szélben. (Ezek után csoda lett volna, ha nem történik semmi!) Egy gyakorló kézi húzás (mely során nem emelkedett fel a földről) után felszállt, több-kevesebb sikerrel követte a kocsit, majd kb. 40 méteres magasságon váratlanul leoldott. Ezután az egyik oldalon teljesen letépett fékkel, negatív fordulóba kezdett. A pörgést megfogta, majd ellenkező irányú negatívba kezdett. Abból is pördült néhányat (?) és földetért. A földetérés után kis idő múlva felkelt és járt. Kisebb sérülésekkel? (nincs pontos információnk) megúszta.

128.
A startnál, kb. 30 méteren, az oldalra tartó ernyőt próbálta visszahozni, de nem várta meg, míg a kezelő kellően leveszi az erőt, hanem egyre fokozódó fékhúzással átejtette az ernyő bal oldalát. A kezelő az erőt nullára csökkentette, a növendék érezve a negatív kezdetét, felengedte a fékeket, majd miután a kupola rendeződött, lebegtetve, sérülésmentesen leszállt az útra.

127.
A start során hamar beleült a beülőbe, és túl hamar kapott húzóerőt (még nem volt a feje fölött a kupola), ezért a hátsó felére esett. Sérülés nem történt.

126.
Első magasstartja során (második csörlése) az élénk szélben rövidre helyezkedett, a leszállóterület előtti út fölött alacsonyan repült át (az utat szegélyező fák között, kb. teherautó magasságban), majd az út túloldalán álló fák közé szállt le úgy, hogy a kupolája telefon vezetékre borult. A kupolát a szél lefújta, sérülés nem történt.

125.
A kupola felhúzás közben korán kapott túl sok húzóerőt (a kupola még mögötte volt), ezért az első (a képes) felére esett (előre rántotta a kötél).

124.
Első önálló csörléses repülését végezte, napnyugta előtt, a talaj mentén mérsékelt, magasabban élénk szembe szélben. (Gyakorlata: kisdomb 16 fsz/10 perc, + 1 csörléses tandemrepülés) Repülés előtt kissé ideges volt. Végrehajtott egy felszállás nélküli start próbát, aminél korán kezdte a kupola felhúzását (nem várta meg a kezelő jelzését), majd az újabb kísérlet során folyamatosan túlkorrigálta a kupola billenéseit. Az elkövetett hibák megbeszélése után a következő gyakorlat során sikeresen elstartolt. Kb. fél percet repült 10-15 méter magasan helyes iránytartással (helyesen korrigált). Az elején folyamatosan a kupolát nézte, majd lazulni látszott. Ezután a kezelő megemelte kb. 50-80 méteres magasságba, ott is repült kb. fél percet problémamentesen. A következő ?lépcső" során kb. 100-150 méteren jelzett a lábával (hogy le akar oldani), majd kicsivel később kötéllazítás után leoldott. Ekkorra valószínűleg pszichikailag teljesen ?elfáradt", mert ezután nem a tapasztalati szintje alapján elvárható módon tevékenykedett. A kellő magasság ellenére nem fordult vissza a starthelyre (vagy szállt le egyenesen a kocsihoz), hanem egy enyhe bal fordulóval lassan hát-oldal szélbe fordulva (látszólag teljesen irányítatlanul) átrepült a repülőtér motoros gépeknek kijelölt területére, (ráadásul ez a gerinc melletti turbulens zóna volt), majd a repülőtér széléhez közel, egy gyenge oldal-hátszeles földetérést végrehajtva sérülésmentesen földetért. Elmondása alapján, eddig általa, repülés során soha nem tapasztalt stresszhatás alatt ált. A leoldás után folyamatosan a kupolát figyelte, így későn vette észre a közeledő talajt, és a helytelen földetérési irányt. Problémát okozott számára az általa erősnek gondolt szél, a kupola szokatlan hátrabillent helyzete, a két másik személytől való függése (sofőr, csörlőkezelő), majd később a magasság is. A fenti eset részletes ismertetését azért érzem különösen fontosnak, mivel nagyon jól rámutat az oktatás során a fokozatosság betartásának lényeges szerepére. A fenti repülés során nem került betartásra a csörlési kiképzési utasításban előírt, több felszállás során végzett, fokozatos magasságnövelés. Az egy repülésből végrehajtott ?lépcsős" módszer jól alkalmazható kiképzett siklóernyősök csörlős átképzése során, azonban nem alkalmazható első magasstartos, első csörlős növendékek képzése során. A hosszabb ideig tartó intenzív pszichikai terhelés hatása kiszámíthatatlan az egyes növendékek esetén, ezért kockázatos ilyen hatásnak kitenni a növendéket.

123.
Erős szélben, a nap első csörléses felszállását hajtotta végre. A gyakorlatlan startsegítő korán elengedte, amikor az ernyő megemelte, a zsinórok belazultak az egyik oldalon, majd kisebb csukódást kapott baloldalon, amit rendezett. Eközben kb. 2-4 méter magasra emelkedett, és folyamatosan tolatott az erős szél miatt. A kezelő nem emelte meg, de letenni sem tudta, mert a mögötte álló kocsik (5 db) fölé sodródott. A kocsikon könnyedén ?átgyalogolt", tolatva, majd mögöttük kb. 20 méterrel letette a kezelő, és kisebb bukfenc segítségével sérülésmentesen földetért.

122.
Betonon végrehajtott csörlős start kísérlete során a térde megbicsaklott, elesett. Aznap további repüléseket nem tudott végrehajtani.

121.
Beton kifutópályán, szélcsendben, éjszakai csörlős felszállást kísérelt meg. A kupola rendszeres oldalra borulása miatt ez nem sikerült kb. 6-7 startkísérlete során sem. A betonon való több elesése során kisebb horzsolódások keletkeztek rajta. Más sérülés nem történt. (A megfelelő kupola felemelést és gyorsítást valószínűleg nehezíthette a lábán lévő világító berendezés, a párától átnedvesedett kupola, valamint a szélcsend is.)

120.
A láthatóan erős szélben (39 km/h-ás befújások) kísérelt meg startolni (bízva a kicsi ernyő nagyobb terhelés miatti nagyobb sebességében). A start után megemelkedett kb. 10-20 méterre, és hátrasodródott a lábgyorsítózás ellenére. Eltraverzált a hegy oldalára és fülcsukva leszállt.

119.
Javított csörlő berepülése során a nem klubtag repülő, sikertelen startot hajtott végre. Amíg visszaállt, a kiképzett és arra jogosult csörlőkezelőnek telefonhívása volt. A beszélgetés befejezte után újabb startot kezdtek. A kezelő elmulasztotta ellenőrizni a kötél szabad futását. Az előző kísérlet során leugrott egy karika, ami megfeszült a tengelyen, így a dob állt, a kocsi gyorsult, a kupola fellőtt. A kezelő látva, hogy valami nem megfelelően működik, leállíttatta a kocsit, de már előtte vágott. Az ernyő a nagy állásszögnél történő erő megszűnés miatt átesett (kb. 20-25 méteren), majd a föld fölött kb. 2 méteren teljesen visszanyílt, és viszonylag kis sebességgel letette a pilótát (valószínűleg zsákrepülésben). Sérülés nem történt.

118.
Az ernyőjén, bal oldalon, alul, középtájon, zsinórtőnél, két darab 15 cm körüli szakadás volt és így szállt föl a meredek starthelyen, erős lejtőszélben. A nyomás annyira kiment a kupolából, hogy a starthely felett állva folyamatosan omladozott a kupolája. Kb. 10-20 másodperces repülés után visszaszállt a hegyre (elkapták és lehúzták). Javítás után az ernyő normálisan repült.

117.
A gépkocsi (amivel a helyszínre utaztak) csomagtartójában akkumulátor tárolásából eredő sav szennyeződés volt, amibe belekerült a felszerelése. Az egyik kesztyűje és az ólommellénye 100%-os, a hordzsákja kb. 30% károsodást szenvedett. A kezeslábasa foltosan elszíneződött. A hordzsákja zsebbel lefelé került a kocsiba, így ezek a károsodott dolgok védték meg az ernyőjét, amelyen semmilyen sérülés nem történt.
XY (a gépkocsi tulajdonosa) néhány nappal a történtek után (és azok ismerete ellenére) saját felszerelését is betette a kocsiba, melynek következményeként az ernyője kupolája több helyen is sérült. Ezeket ragasztással javította, de a sav tovább dolgozott, és a kupola több cellára kiterjedően megsérült. Ezután a sérült területeket lúgos szappannal átmosta, majd ismét javította.

116.
A 12. kisdombos startja volt. Élénk, kissé oldalas szélben azt a feladatot kapta, hogy start után szálljon le a fenyő előtt a platón. Nem szállt le, hanem tovább repült, majd a lenti részen beszorult a szűkülő terepen, megijedt a fáktól, hátszélbe fordult és egy intenzív, negatívba átmenő fordulóval szállt le a domboldalba. Megfelelően tompított, sérülés nem történt.

115.
Gyenge szeles csörlős start során, a gyorsabb elemelkedés érdekében intenzíven belerántott a fékekbe, ennek hatására az ernyő átesett, és kb. 1-1,5 méterről fenékre visszatette őt a földre. A kötél húzta, a protektoros beülőjén csúszott kicsit.

114.
Új csörlő berepülése során, a kötél megszorult egy csigán, a pilóta egy nagy erőnövekedést kapott, majd a kötél kiszabadult és így erős billegést okozott, ami kisebb csukódáshoz vezetett.

113.
Versenyen repült. Kiesett a termikből, és a mielőbbi visszatérés érdekében nem a leszállóba szállt le, hanem egy szerpentines útra a hegyoldalon. A behelyezkedés végső szakaszában megsüllyedt, a szűk helyen való leszállás közben elakadt a szárnyvége egy belógó faágban, de földetért gond nélkül. Az úton gépkocsi közlekedés is volt (de akkor épp nem).

112.
Erős szélben, sikertelen startkísérlet után vonszolta az ernyő a földön, a könyökét egy sziklába ütötte, kisebb sebet szerzett.

111.
Élénk-erős szélben startolt. Az ernyő kiemelte őt, rossz irányba fordult, mindent elengedett, hogy kipörögjön, az ernyő balra elfordult, áttört a fákon, majd kijutva, sikeresen elszállt és két óra felett repült.

110.
Miután egyeztette startolási szándékát a mögötte állóval, startba kezdett, azonban a mögötte álló pilóta a kupoláján állt (szerencsétlen módon pont egy kövön), így amikor felhúzta az ernyőt, az több helyen szétszakadt. 2-3 kb. 20 cm-es szakadás keletkezett.

109.
Talaj feletti 8-900 méteren közvetlenül egymás mögött köröztek egy termikben, amikor az elöl haladó P2 -nek egy 50% feletti féloldalas csukódása lett, amiből elfordult kb. 90 fokot, az ernyő visszanyílt, de mivel közben eléfordult a másik pilótának, a kupolája ütközött a mögötte haladó P1 testével. Szinte azonnal le is akadt róla - miután letépte a beülő egyik oldalzsebe zippzárjának a kocsiját - de mivel P2 ernyője elvesztette a sebességét, a nyitott kupola negatív forgásba kezdett (betekerte a hevedereket egy kicsit), majd egy közel 100%-os csukódásba ment át, amit a pilóta rendezett. Az említett zippzár kocsi leszakadáson kívül sérülés nem történt.

108.
Instabil, zivatarveszélyes időben indult távra, kb. 900 méteren elkezdte őt szívni egy felhő, hosszas és fárasztó manőverezés után tudott csak földetérni. Nehezen tudta az ernyőt benne tartani az egyes süllyesztő manőverekben (pl.: ?B" stall), többször kitépődtek a hevederek a kezéből, full stallból például negatívba került, majd intenzív előreugrás stb.

107.
Az erős szélben valószínűleg fúvókába került, fenyőkbe akadt, majd a fák alatti csipkebokrokba esett. Rövidnadrágban volt, a lábai több sebből véreztek a tüskés bokrok miatt, a leszedéskor az ernyő is kisebb sérüléseket szenvedett.

106.
Kékesről eltekerve a Mátra hátsó részén ereszkedett lefelé, és besüllyedt Mátraházán. Egy zárt sportpályájára szállt le, ahol összepakolt. Kifelé tartva két őrkutya támadta meg. A Bernáthegyi és a kisebb termetű korcs erősen acsarogva és ugatva közelítettek felé. A pilóta ordítozott velük, hozzájuk vágta a vizes palackjait, a kisebb kutyába belerúgott, közben hátrált a kerítés felé. Ott segítséget kapott a járókelőktől, akik átemelték a kerítésen a zsákját, majd ő is átmászott a kerítésen.

105.
Talaj felett kb. 120 méteren egy termikrúgástól féloldalas csukódása lett, a kupola vége beakadt a zsinórok közé, ezért nem tudta azt megfogni. Az azonnal beinduló merülő spirállal gyorsan vesztette a magasságot, miközben próbálkozott a helyzet megoldásával. Kb. 25 méteren mentőernyőt nyitott. A mentőernyő azonnal nyílt, és kb. 2-3 másodperces ereszkedés után a pilóta egy fenyőfára esett. A mentőernyő és a főernyő kupola erős V állásban volt, a merülősebesség jelentős volt. Három kisebb sérülése történt, egy ág ütésétől megsérült az alsó-, a felső ajka és az orr nyerge.

104.
Csörlős üzem során, a kötél végén előzőleg szétszakadt kisernyőt egy rongyra cserélték ki. Kevésnek bizonyult, a kötél többször is magára esett és hurkok keletkeztek rajta. Ennél a csörlésnél a pilóta már 500 méteren járt, amikor egy kötélmegtörés alá szorult a lefutó szál, és blokkolta a dobot. A pilóta jelentős rántást nem érzett, az előtte levő körszövött, kissé kopott, merev felkötő (szakadó betét) szétszakadt.

103.
Élénk, ?éppen hogy tartó" szélben több kisebb repülés és visszaszállás után az egyik visszaszállása a (starthely alatt kb. 40 méterre) hátszelesre sikerült, áttört két kisebb csipkebokron, majd elesett, és bal sípcsontját egy sziklába ütötte. Védte az elég vastag ruha (több nadrág is volt rajta) így csak a bőre horzsolódott le, és egy kisebb vérző sérülése lett (és jól megütötte a csontját is). A sérülés nem akadályozta a további repülésben.

102.
Csörlős startja során még nem jött fel a feje fölé az ernyő, amikor húzni kezdte a kezelő (gyakorlott, vizsgázott kezelő), az ernyő zsákrepülés-szerű helyzetben emelte fel kb. 2 méterre, majd átesett és fenékre, hátra (protektora volt) esve, (a havon) csúszva megállt. A magasság és a földetérési sebesség kicsi volt, lapos szög alatt ért földet, protektora volt, sérülés nem történt.

101.
Beerősödő szélben elsodródott hátra, földetérés előtt az ernyő megindult vele le és előre. Földetérésnél nem tudott rendesen tompítani, mert szorosan be volt kötve a fekvő beülőjébe (a merev szerkezet megakadályozta a gördülő tompítást). A beülő alja erősen, hátulról megütötte mindkét lába szárát (alig bírt felállni, azt hitte, eltörte a lábait). Kisebb zúzódáson kívül sérülés nem történt.